Megveszi a város a New York szállót, kerül, amibe kerül

Megveszi a város a New York szállót, kerül, amibe kerül
Élni kíván korábban elmulasztott elővásárlási jogával a kolozsvári önkormányzat, ha eladóvá válik a főtéri New York szálló. Erről Emil Boc polgármester beszélt egy interjúban, s alighanem úgy érti: ha majd akad konkrét vásárló a szállóra – amely egyébként jelenleg is eladó –, akkor élnek az elővásárlási joggal. A román állam saját vagyona részeként kellene megtartsa a stratégiai épületeket – mondta az elöljáró a Ziua Liveban feltett kérdésre, amely azt firtatta, hogyan kellene eljárnia az elővásárlási jogát nem gyakorló Romániának annak tükrében, hogy a magyar állam egyre több műemléképületet vásárol az országban, köztük a kolozsvári Melody szállót. A magyar állam ingatlanvásárlását sokan nem nézik jó szemmel, másrészt érthető a frusztráció: miért nem gyakorolja törvény által biztosított elővásárlási jogát a román állam?

Válaszként Emil Boc polgármester kolozsvári szintű stratégiai egyezséget említett, miszerint például a főtéri Continental szálló esetében a helyi önkormányzat élni fog elővásárlási jogával, bármilyen ára is lenne az épületnek. A New York szálló ára nem nyilvános, csak kérésre közli az eladását kezelő Sotheby’s.

A kolozsvári önkormányzat korábban lemondott elővásárlási jogáról, pedig akkor „csak” 5 millió euróról szólt az ajánlat, így a New York szállót 2013-ban Ioan Bene üzletember vásárolta meg, akinek tartózkodási helye évek óta ismeretlen (sajtóhírek szerint Olaszországban bujkál), miután adócsalás miatt 2018-ban letöltendő börtönbüntetésre ítélték, majd nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki a nevére. A vásárláskor még szállodatervei voltak, ám ezekből végül csak a külső tatarozás valósult meg, amely a tulajdonos közlése szerint 3,4 millió euróval terhelte meg az ingatlan árát. Miután az Artmark ingatlaniroda 2019. őszi katalógusában (címlapon is!) szerepelt a szálloda, Ioan Bene úgy reagált a New York áruba bocsátásával kapcsolatos hírekre, hogy a szálloda nem eladó, az Artmark bérbeadásra kínálta az ingatlan egyes részeit, s bár 25 millió eurós vásárlási ajánlatokat is kapott magyarországi cégektől, ő maga szeretne ott üzletet fejleszteni. Tény, hogy az azóta immár a Sotheby’s honlapján elérhető katalógusban nem jelenik meg az eladó szó, ahogyan a bérelhető sem, ám az ott bemutatott további ingatlanok esetében akár eurómilliók is szerepelnek – amelyeket egyértelműen vételárként lehet értelmezni. A honlapon a New Yorkot – más erdélyi műemléképületek mellett – különálló hirdetésben azóta is kínálják a beépített terület, a szobák, fürdőszobák számának feltüntetésével, hangsúlyozva az ingatlan kiváló turisztikai és kereskedelmi potenciálját – mely potenciál csak akkor lenne kihasználható, ha előbb teljes belső felújítás történik, az épület ugyanis már évekkel ezelőtt nagyon leharcolt állapotban volt. 2019 óta viszont semmiféle jel nem utal arra, hogy a tulajdonos elkezdené saját vállalkozása kiépítését az ingatlanban.

Az az igazság... – hogy nem tudni, mi az igazság. Nem világosak a tulajdonos szándékai, ahogyan az is kérdéses, lenne-e az önkormányzatnak annyi pénze, hogy megvásárolja a szállót, ha Bene 25 millió euróért sem ment bele az üzletbe. Ennyi ellentmondásos információ mellett természetes, hogy titkos érdekekre, ingatlanspekulációra gyanakszik a közvélemény, és virágozhatnak az összeesküvéselméletek ármanipulációtól revizionizmusig. A közösségi hálón például már azt is ajánlották a kolozsvári önkormányzatnak, magyar példát követve bízzon meg egy befolyása alatt álló alapítványt konkrét vásárlási ajánlat megfogalmazásával – kordában tartott árszinten –, megelőzve, hogy külföldi ajánlattevők felsrófolják a vételárat, felpumpált összeg kifizetésére kényszerítve ezáltal a vásárlás mellett immár nyilvánosan is elköteleződő hatóságokat. A fényes napokat látott New York sorsa remélhetőleg jóra fordul még mielőtt az idő vasfoga örökre a közösségi emlékezés legendás történeteibe száműzné.

Borítókép: Rohonyi D. Iván