Megújul a romos vár a Sebes-Körös mellett
Vissza

Megújul a romos vár a Sebes-Körös mellett

Kolozsvártól 60 km-re, a Sebes-Körös mellett egy dombtetőn állnak Kalotaszeg nyugati végvárának, az egykori Sebesvár (Sebesváralja) várának romos falai, melyet festői fekvéséért és az innen nyíló szép kilátásért a kirándulók szívesen keresnek fel, mivel mind vasúton, mind országúton könnyen elérhető.

Szerző: PÁL GYÖNGYI

Szeptember 10-én kihasználva a szép meleg nyárutót, a reggeli vonattal Kolozsvárról Sebesvárra utaztunk. A sebesvári állomás Bánffyhunyad után a második megálló, ha személyvonattal utazunk. Mivel kis település, a gyorsvonat itt nem áll meg. Elhagyott, üres állomásépület fogadja az érkezőket, vasúti alkalmazott itt már évek óta nincs, kopott falak, a vakolat lehullott, az ablakok bedeszkázva, ajtó kitörve – csak egy tábla jelzi, hogy „Halta Bologa”, ez az állomás –, a látvány elég lehangoló az ide érkezőknek. Elindultunk a faluba vezető úton, átmentünk a Sebes-Körös hídján és elértük az első házakat, majd ismét egy híd következett, ez már a Sebes- vagy Székelyjó-patak hídja (Hencz pataknak is nevezik). Ez a patak a Sebes-Körös egyik mellékvize. A híd után van egy ösvény, rövidítés a falu központja felé. Évek óta nem jártunk erre, nem tudtuk, hogy használják-e még ezt az ösvényt, ezért inkább az aszfaltos úton indultunk a falú központja felé. Az állomással ellentétben a településen szép házak, rendezett udvarok vannak, mindenhol tisztaság és rend.

A házak mögötti hegytetőn középkori vár romjai. Sebesvár elsősorban váráról híres. Ez a hajdan nagy múltú vár festői környezetben fekszik és egyike a legromantikusabb várromoknak. A várról szóló első írásos emlék 1319-ből származik. Többnyire Sebesvárként említik a források, de Hunyad vára, illetve Kalotaszeg vára néven is előfordul. Sebesvár a Sebes-Körösről kapta nevét, román neve Bologa. Felvigyázó szerepe volt, innen felügyelték a Nagyváradról Erdélybe vezető utat. Hosszú időn át ide menekült veszély esetén a környék lakossága.

A vár egy nem túl magas dombon fekszik közvetlenül a falu felett. Sziklakőből épült, falai vakolva voltak. Egy masszív kerek toronyból (lakótoronyból) áll, amihez az ovális udvart közrefogó várfal csatlakozik. A vár két hosszanti oldala egy-egy kerek kétszintes bástyával egészül ki, mindkét szinten lőrésekkel tűzfegyverek számára. A 80 méter hosszú, 20 méter széles, szabálytalan ellipszis alakú vár legrégebbi épületrésze a kör alakú öregtorony. A várnak felvonós rendszerű kapuja is volt valamikor, szűk udvarán különböző épületek nyomai is fellelhetők, a falak vastagsága helyenként eléri a két és fél métert. A vár történetéről oldalakat lehetne írni. 1910-ben Kós Károly elkészített egy felmérést és helyreállítási tervet, de végül csak a kerek öregtorony lefedése készült el. 2003-ra a torony is fedél nélkül maradt, míg a várrom belső része összedőlt.

Sebesvár váránál évekkel ezelőtt is jártunk, legépebb a kör alakú őrtornya volt, de elég jó állapotban lévő falrészek is voltak a várban, ám az egyik bástyának a teteje az idők folyamán beomlott, a falak is több helyen omladoztak, a vár udvarát belepte a sűrű növényzet, a fákkal, cserjékkel benőtt gaz áthatolhatatlan dzsungelt képezett. Tudva, hogy már két éve dolgoznak a vár felújításán, látni akartuk, bár azt is tudtuk, hogy a munkálatok még folyamatban vannak. A vár maradványának fokozatos állagromlása az utóbbi időszakban felgyorsult, így a helyi önkormányzatnak éppen időben sikerült elnyernie egy vissza nem térítendő EU-s támogatást. A kivitelezéssel a dévai vár felújítását is végző céget bízták meg, amely a szerződés értelmében 36 hónapon belül végez a munkálatokkal, azaz 2020-ban valószínűleg befejezik a felújítást.

Gyalogszerrel vágtunk neki a Várhegyre vezető, enyhén emelkedő szekérútnak. Az utat időközben kiszélesítették¸ kiegyengették, hisz a munkákhoz szükséges anyagot és kellékeket fel kell szállítani, így negyedóra alatt feljutottunk a kör alakú öregtoronyig, de beljebb már nem mehettünk a munkálatok miatt. Így csak kívülről szemlélhettük meg a vár nyugati falait és bástyáit. Ottlétünkkor is dolgoztak, működött egy betonkeverő is, de a toronyról és a nyugati oldalról már leszedték az állványokat, itt már elkészültek a kijavításokkal. A keleti oldalon, a falu felett és a várfalakon belül még folyik a munka.

Visszamentünk a faluba, meglátogattuk a régi vízimalmot és ványolót. Mindkettő a patak vizét hasznosítja. A malomban hatalmas malomköveken őrlik lisztté a búzát, kukoricát. A ványoló nem más, mint egy szőnyegmosó, ahova a piszkos szőnyegeket bedobják a nagy kádhoz hasonló természetes tisztítóba, ahol az örvénylő vízben forogva másfél óra alatt teljesen kitisztul. Ezt a szerkezetet az automata mosógép ősének is tekinthetjük.

Még maradt időnk a vonatunk indulásáig, addig megkerestük a római castrum maradványait is. Elindultunk hát a marótlakai kőkitermelés felé vezető úton, majd elhagytuk a házakat, míg a legelőn egy magaslatra értünk, ahonnan jó rálátás nyílik a Sebes-Körös völgyére. Itt egy régészcsoportot találtunk, akik épp az ásatásoknál dolgoztak. A környéken végzett ásatások szerint a várheggyel szemközti dombon előbb egy dák, majd a rómaiak idejében Resculum nevű határtelepülés állt, melyet egy – a mai vár helyén álló – castrum őrzött (korabeli neve: Castrum Resculum). A római erődítmény a népvándorlás idején megsemmisült.

Visszatértünk az állomásra, megérkezett a vonatunk és hazatértünk Kolozsvárra azzal a reménnyel, hogy a jövő évben befejeződnek a munkálatok és megtekinthetjük a felújított várat.

Megjelent a Szabadság turistamelléklete, az Erdély új lapszáma, itt olvasható.


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Női kézilabda-vb: amikor hét gólos ...
„A kollégisták karácsonyi koncertje ...
Mennyire elterjedt az ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ