Meglepetés-variációk egy témára
Vissza

Meglepetés-variációk egy témára

Az első meglepetés az autóbuszon ért, amely megállt a villanyrendőrnél a Wesselényi/Dózsa György/Regele Ferdinand (nem kívánt törlendő) utcában. No, nem volt az egy óriási meglepetés, csak kisebb fajta: a járdán szedték fel a köveket a nagyposta környékén. A nemrég elkészített és átadott utcában. Amíg a busz továbbvitt elmélkedtem rajta, hogy mi is történhetett: valaki elnézte a tervrajzot, Dorel korábban átvágott egy vezetéket, s csak most vették észre, vagy eszükbe jutott, hogy ki kell egészíteni a gázhálózatot. De a gondolat homályba is veszett azonnal, hiszen manapság nem számít meglepetésnek, hogy akár több ízben is felbontsanak egy utcarészt akármilyen ürüggyel. Főleg nem ebben az országban.

A második meglepi szombaton estefelé ért, amikor már gyalog közlekedve a posta elé értem. A földön, a járdába beágyaztak egy ércsávot. Nevezhetnénk emléktáblának vagy turistacsalogatónak is. Az ércből domborműszerűen kiemelkedő betűk pedig azt hirdették, hogy ott haladt a régi városfal egykori nyomvonala, sőt még rajz is mutatta, hogyan és hol kell mindezt elképzelni. Mindezt pedig öt nyelven: románul, magyarul, angolul, franciául és németül. Sőt, az úttest túloldalán, a másik járdán a képzeletbeli folytatásként is volt egy hasonló ércsáv, amely a Híd utcai kaputoronyról szólt. S hogy mindez nem egy partizánakció része, a végén ott szerepelt aláírásként a kivitelező polgármesteri hivatal és a 2020-as dátum.

Az esti szürkület abban a pillanatban mintha megvilágosodott volna, s ezt nem a nap utolsó sugara okozta. Nahát, ilyesmi is megtörténhetett itt nálunk. Mégsem a sötét Balkánon vagyunk, hanem Európában. Lehet így is. Örömömben azonnal megírtam a közösségi csoportunkra, meg kellett osztanom a hírt, hogy lám, van ilyen. Óhatatlanul egy korábbi kezdeményezés is bevillant, amikor főleg az előző alpolgármester asszonynak köszönhetően néhány műemlékre szintén ilyen ötnyelvű ismertető táblácskák kerültek, azzal a végül meg nem valósított ígérettel, hogy ezt a sorozatot folytatni fogják (a szegény táblácskák közül néhány még a helyén van, de néhány hányattatott sorsra ítéltetett – volt több, amely az épület tatarozása után eltűnt, s volt olyan is, amelyet rendszeresen letakartak).

Vasárnap este már határozott céllal jártam arra ismét. Meg akartam újra tekinteni, gyönyörködni benne, lefényképezni. Feltenni a világhálóra, büszkélkedni vele. Ekkor ért a harmadik meglepetés, a keserű csalódás: hiába kerestem a járdába ágyazott ércsávokat. Úgy eltűntek, mintha ott sem lettek volna. A járdakövek pedig visszakerültek a helyükre. Csak tudatosan keresve lehet felfedezni a munkálatok nyomait (adott pillanatban még arra is gondoltam, meg sem történt mindez, csak a képzeletem játszott velem). „A nyomvonal továbbhaladt.”

S hiába volt kivilágítva szinte nappali fénnyel az utca, úgy éreztem, hogy a sötét Balkánon vagyok ismét… Csak remélni tudom, hogy igaznak bizonyul majd az információnk, miszerint csupán a táblára írt hibás tájékoztató szöveg kijavítása miatt tüntettek el mindent nyomtalanul..

Utóirat: a Wesselényi/Dózsa György/Regele Ferdinand (nem kívánt törlendő) utcában más ponton is hasonmód dolgozgatnak. De ez már csak az első meglepetés kategóriába tartozik.

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Gulyás Gergely Kolozsváron: mindenkit ...
Öngyilkos lett egy ...
OLVASÓINK FIGYELMÉBE – ÜNNEPI ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ