Meghalt Soó Zöld Margit grafikus-, festőművész, illusztrátor

Meghalt Soó Zöld Margit grafikus-, festőművész, illusztrátor
Életének 91. évében március 8-án, kedden elhunyt Soó Zöld Margit Munkácsy-díjas grafikus-, festőművész, illusztrátor.

Soó Zöld Margit 1931. július 9-én született Kolozsváron, középiskolai tanulmányait a kolozsvári 3-as számú Magyar Leánylíceumban végezte, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán szerzett diplomát 1956-ban, Abodi Nagy Béla és Miklóssy Gábor tanítványaként. 1957-től nyugdíjazásáig grafikai szerkesztője, illusztrátora volt a Napsugár gyermeklapnak.

Meséskönyveket, versesköteteket, ifjúsági regényeket, tankönyveket illusztrált, az ő munkái szerepelnek többek között Marton Lili Mákszemország, Jancsik Pál Verőfényben, Péterfy Emília Óka, Nóka, Anóka, három kópé manóka, Palocsay Zsigmond Borzas Kata, Méhes György Egy tucat léggömb és Kiss-Bitay Éva Tarkabarka élővilág című kötetében is. Egyéni és csoportos kiállítások állandó résztvevője volt itthon és külföldön egyaránt, tagja a Barabás Miklós Céhnek és a Romániai Képzőművészek Szövetségének. 2008-ban az EMKE Szolnay Sándor-díjával, 2012-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki, szintén 2012-ben pedig megkapta a Magyar Arany Érdemkeresztet.

A Formák és jelek című Soó Zöld Margitról 2011-ben megjelent katalógusban így ír Németh Júlia műkritikus: „A művész drámaiságba hajló, csapongó fantáziája hűvösen kimért, nagyvonalúan elegáns vonalbeszéddel párosul. Gyakorta szürrealisztikus hangvételű grafikái egymásba fonódó képi síkokkal, szinte mozzanatokra bontva sejtetik a mozgást, az öröklét és a mulandóság ellentétének képi harmóniává lényegített együttesét. A látszólag spontán áradó-alakuló folt- és vonalrendszer egyfajta szabálytalan szabályosság szerkezeti egységébe olvad. Egy-egy látszólag véletlenül odavetett vonalnak is releváns szerep jut. Szükségszerű és nélkülözhetetlen.”

Németh Júlia írásában úgy fogalmaz, Soó Zöld Margit csendben, de kitartó következetességgel haladt a maga választott útján, egyenesen felfelé ívelő pályáján pedig sohasem akart mások háttérbe szorításával az élre törni, ennek ellenére mégis az élre tört. „Én nem azt örökítem meg, amit látok, hanem amit érzek” – idézi írásában Soó Zöld Margit vallomását Németh Júlia.

(Borítóképet készítette: Rohonyi D. Iván)