Még mindig szűkös a fogyasztói kosár „befogadóképessége”

Tíz év alatt megduplázódott a minimálbér, de többre van szükség

Még mindig szűkös a fogyasztói kosár „befogadóképessége”
Az Európai Unió statisztikai intézete, vagyis az Eurostat nemrég kiadott közleménye szerint a tagállamok közül a minimálbér tekintetében Románia a 275 eurójával az utolsó előtti helyet foglalta el, csupán Bulgáriát előzte meg. Azóta a helyzet csak annyiban változott, hogy a minimálbér február 1-jétől további mintegy 45 euróval nőtt – de ennyi nem volt elég más állam megelőzéséhez a rangsorban. A minimálbér-toplista élén egyébként Luxemburg áll 1999 euróval, s ugyan ez „óriási”, öröm az ürömben, hogy a szocialista utódállamokban a lakosság fogyasztói kosarának átlagértéke már nem mutat olyan elviselhetetlen különbséget Nyugat-Európához képest. Tény: Románia az utóbbi tíz évben megkétszerezte minimálbérének értékét, de ez még mindig kevés az EU-átlaghoz viszonyítva, és meghatározó indok a fiatal pályakezdők Nyugatra való elvándorlásában. De egyáltalán elég a minimálbér a minimális fogyasztói kosár megvásárlására?

Románia lemaradása az EU-s minimálbérek tekintetében annál is inkább figyelemre méltó, mert az utóbbi tíz évben sikerült megkétszerezni a hazai minimálbért: 2008-ban még 139 eurónál tartottunk, az Eurostat felmérésekor 275 eurónál, február elsejétől pedig már mintegy 320 euró üti a minimálbérért foglalkoztatottak markát (Ausztria, Ciprus, Dánia, Olaszország, Finnország és Svédország nem alkalmazta az országos minimálbér intézményét).

Az Eurostat adatai szerint Bulgária (235 euró), Románia, Lettország és Litvánia (380-380 euró), Csehország (407 euró), Magyarország (412 euró), Horvátország (433 euró), Szlovákia (435 euró), Lengyelország (453 euró) és Észtország (470 euró) áll a ranglista alsóházában. Ötszáz és ezer euró közötti minimálbérek vannak Portugáliában (650), Görögországban (684), Máltán (736), Szlovéniában (805) és Spanyolországban (826), míg a „krém” Nagy-Britannia (1397), Franciaország (1480), Németország (1498), Hollandia (1552), Írország (1563) és Luxemburg (1999).

Jó hír viszont, hogy a legnagyobb és a legkisebb érték közötti 8,5:1 arány 3:1-re csökken akkor, amikor a vásárlóerőt hasonlítjuk össze, vagyis hiába kap 8-szor több pénzt egy luxemburgi munkás, azzal csak 3-szor annyit tud vásárolni, mint egy bulgáriai... A magyarázat egyszerű: általában a kis minimálbérű országokban kisebbek az árak is.

Korábban ugyancsak az Eurostat végzett felmérést a fogyasztói kosárról (élelmiszerek, italok vonatkozásában) az egyes tagállamokban. Kiderült: Dániában az uniós átlagár 145%-át kell fizetni egy termékért. Ehhez képest Lengyelországban az EU-s átlagár 63 százalékáért, Romániában pedig 64 százalékáért lehetett ugyanazt a terméket megvenni.

A legnagyobb, csaknem négyszeres különbség a dohányáruk árában volt tapasztalható, Bulgáriában az uniós átlag 50 százalékát kellett fizetni ezekért a termékekért, míg Nagy-Britanniában 218 százalékát.

Akármennyire is örvendetes, hogy nálunk az utóbbi időben nőnek a fizetések, és tíz év alatt megduplázódott a minimálbér, tény, hogy az nem minden esetben elégséges a lakosság mindennapi kiadásainak fedezésére. Például egy vidékről városra felkerülő és munkát vállaló fiatal minimálbérének körülbelül a felét kell házbérre áldoznia, és még hol van a többi költekezés?

Másfelől, 2016 májusa óta – vagyis kevesebb mint egy éven belül – ez a második jelentősebb minimálbér-növelés; előbb 950 lejről 1250-re, most pedig 1450-re nőtt, a plusz 500 lej pedig több mint 50%-os növekedést jelent. A kérdés csak az, fogják-e tudni ezt tartani a kis- és középvállakozók, vagy pedig kénytelenek lesznek alkalmazottakat elbocsátani, ezzel növelve a munkanélküliséget, netán bezárni a céget – mindkettő adókieséshez vezet az államkasszára nézve, ami elindíthat egy ördögi kört... Hiszen nem biztos, hogy a termelékenységet is sikerül ennyi idő alatt 50%-kal növelni, ráadásul a bérrel együtt arányosan nő az adók összege is, amit az alkalmazottak után a vállakozóknak fizetniük kell. Ez persze már egy másik téma...

Szakmai berkekből származó becslések szerint Romániában nagyjából 1,3 millió személy dolgozik minimálbérért, és meglepő módon a minimálbért hazavivők közel 60%-a férfi, pedig elméletileg nemek szerinti lebontásban ők keresnek jobban (ugyanazon munkakörben). Tanulmányok szerint elsősorban a kis- és középvállalatok (tehát az 1–9, illetve 10–50 alkalmazottat foglalkoztatók) adnak minimálbért; iparágak szerint az élelmiszeriparban és a kiskereskedelemben (például bolti eladók, pénztárosok) a leggyakoribb, hogy minimálbérért dolgoznak az alkalmazottak, de az építőiparban dolgozó szakképzetlen munkások sem keresnek többet. 

Visszatérve a minimálbér összegére, az 1450 lejes bruttó minimálbér nagyjából azt jelenti, hogy az alkalmazott 1065 lejt visz haza. Az Életminőséget Kutató Intézet (ICCV) egy nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint egy városon élő átlagos család – két felnőtt, két gyerek – 2273 lejből tud kijönni egy hónapban, ennyi számára a minimális fogyasztói kosár értéke, míg a túléléshez 1831 lejre van szüksége. Ha a két minimálbér összegéhez hozzáadjuk a gyerek utáni fejenkénti 84 lejes támogatást, akkor jó hír, hogy most már meg tud élni városon egy kisgyermekes család...

Persze a hivatalos minimális vásárlói kosár értéke vélhetően a fentinél kevesebb, hiszen az ICCV azt is beszámolta, hogy a család társadalmi életet is élne (például néha elmegy színházba), ráadásul az összeghez számoltak egy 10%-os pluszt, biztonsági  és megtakarítási „alapként”. Hivatalosan a minimális fogyasztói kosár tartalmát a 2000/217-es rendelet szabályozza, amely részletesen leírja annak összetevőit: például havi 5,8 kg máléliszt, 1,6 kiló murok, petrezselyem vagy paszternák, 2,5 kg disznó és 2,8 kg csirkehús, 10 deka édesség (csoki vagy cukorka), 13 tojás, 6,1 liter tej stb. Mindezt egy mifelénk átlagos méretű családra (azaz 2,8 személy) számolták, de sokak szerint esedékes lenne a 2000-ben leírtak módosítása, hiszen azóta változtak a fogyasztói szokások, így az átlagember sokkal többet költ(ene) különféle szolgáltatásokra (például mobiltelefon- és internet-bérlet). Egyes szakszervezetek pedig úgy vélik, hogy a minimálbért a minimális fogyasztói kosár értékének figyelembevételével kellene kiszámítani, ami garanciát jelentene arra is, hogy az esetleges drágulásokkal egyszerre a minimálbér is növekedjen.