Az ásatást vezető Gheorghe Petrov, a kommunizmus bűneit vizsgáló és az emigráció emlékét ápoló intézet (IICCMER) szakértője az MTI-nek elmondta: magyarországi szakemberek bevonásával talajszkennerrel találtak három olyan területet a temetőben, ahol a Szoboszlay-per áldozatai nyugodhatnak. Ezek közül kettőt sikerült felbontani a keddi ásatáson, de ezek mélyéről nem kerültek elő a kommunista rezsim által kivégzett férfiak maradványai.
Szoboszlay Aladárt és 56 vádlott-társát államellenes összeesküvés vádjával ítélték el 1958-ban. A pécskai római katolikus pap Confederatio című művében egy Arad központú román-magyar konföderáció létrehozásáról írt. Több társával azt tervezték, hogy az 1956-os magyar forradalommal párhuzamosan Romániában is forradalmat robbantanak ki. A Securitate azonban hamar felgöngyölítette az ügyet, és letartóztatta a szervezkedőket. A kolozsvári Szoboszlay-perben 11 vádlottat golyó általi halálra, a többieket pedig súlyos börtönbüntetésre ítélték. Végül az 1925-ben Temesváron született Szoboszlay Aladárt és kilenc társát, az 1913-ban Bécsben született Huszár Józsefet, az 1915-ben Gyergyószentmiklóson született Kónya Istvánt, az 1920-ban Pécskán született Lukács Istvánt, a Hunyad megyében 1907-ben, illetve 1901-ben született Tamás Imrét és Tamás Dezsőt, a Csíkpálfalván 1900-ban született Orbán Istvánt, a Csíkmadarason 1888-ban született Orbán Károlyt, a Sepsibükszádon 1914-ben született Ábrahám Árpádot és a Szemlakon 1895-ben született Alexandru Fîntînarut ítélték halálra és végezték ki.
A hozzátartozók kérésére a kolozsvári táblabíróság 2010-ben újratárgyalta a Szoboszlay-pert, és jogerősen felmentette az elítélteket.
Amint az IICCMER közölte: a fellelhető iratokból csak az derül ki, hogy a halálra ítélt férfiakat 1958. szeptember 1-jén 23 és 24 óra között lőtték főbe, a kivégzés és az elhantolás helyszínét azonban nem jelölték meg az iratokban. A kivégzettekről csak évekkel később, 1960 és 1971 között állítottak ki halotti bizonyítványt. A kutatók azt valószínűsítik, hogy az aradi Alsótemetőnek egy olyan részében ástak számukra közös sírt, amelybe máig nem temettek másokat.
„A rehabilitáció során a kivégzett személyeket ártatlanná nyilvánították, de az életüket már nem lehet visszaadni. Az egyedüli és a legfontosabb dolog, amit az áldozatok emlékéért tehetünk, hogy megkeressük a közös sírjukat, és visszaszerezzük a földi maradványaikat” – áll az IICCMER közleményében.
Az Aradihírek.ro portál helyszíni beszámolójából kiderült: az ásatásokon részt vett Vekov Károly történész, és az egyik kivégzett férfi fia is. Vekov úgy vélte: Szoboszlay Aladár – a fennmaradt írások alapján – a második világháború utáni erdélyi magyar kisebbségpolitika egyik legjelentősebb alakja volt. A történész szerint a kommunista diktatúra felismerte, hogy a lelkész komoly geopolitikai programot dolgozott ki és letette, egy kereszténydemokrata munkáspárt alapjait. Ezért példát statuálva, egy koncepciós per végén hazaárulás vádjával kivégeztette kilenc társával együtt. „Szoboszlay Aladár egy mártír, akár holnap boldoggá lehetne avatni” – szögezte le Vekov Károly.
Fotó: IICCMER
