A bál fénypontja érthetően a 27 táncospár erre az alkalomra begyakorolt tánckoreográfiája volt ezúttal is. Az idei keringőnek ráadásul szólótáncosai is voltak, így számukra még különlegesebb élményt jelentett a felnőtté válás pillanata, hiszen minden szem rájuk szegeződött egy fél perc erejéig. A kecses mozdulatok sokasága, a hibátlanság elérésére való törekvés, a sok kipirult arcpár, alkalomhoz illő ruhák mind-mind elengedhetetlen mozzanatai, tartozékai a bál varázslatának, megismételhetetlenség élményének.
A táncot követően Nagy Norbert 11-es diák köszöntötte a végzősöket, arra buzdítva őket, hogy a harcot soha nem szabad feladni, hiszen sosem tudhatják, kinek a példaképei épp. Ezt követően a végzősök egyenként átvették a nagykorúsító okleveleket és kitűzőket osztálynevelőjüktől. A már hivatalosan is nagykorúsított diákok részéről Both Orsolya tartott ünnepi beszédet, amelyben arra hívta fel társai figyelmét, hogy a legfontosabb az, hogyan éljük meg az élettől kapott pillanatokat. Miklós Tibor Ádámos község polgármestere édesapaként hálával és büszkeséggel méltatta a végzősök és tanáraik munkáját. A maturanduszok tiszteletére miden jelenlévő pezsgővel koccintott, majd a már nagykorú diákok ismét eltáncolták a táncot, ezúttal felszabadultabban. Az ünnepség zárásaként következhetett a diák-szülő tánc, amelynek emlékét a korábban kapott jótanácsoknak megfelelően, szintén magukkal vihetik életútjuk során.
A bálozókat faggattuk az udvari bál hivatalos részének lejártával arról, miként élték meg nagykorúsításukat, hogyan éreznek a bál kapcsán. Kerekes Hanga beismerte, hogy nagyon izgatott volt, mert szerinte kitüntetés maturánduszként táncolni egy ilyen bálon. – Már 9-10-es koromban figyeltem a báli táncosokat és közben arra vágytam, hogy az én időm is minél hamarabb eljöjjön, de most nagyon furcsa, hogy máris vége – fogalmazott a végzős diák. Miklós Eszter-Beáta, az egyik szólótáncos szerint ez volt élete egyik legcsodálatosabb élménye. – Úgy érzem, megértem erre a pillanatra és sikerült tényleg felnőtté válnom. Bár még szeretnék gyermek maradni, ez csodálatos, álomszerű élménye volt a nagykorúvá válásnak. Vincze Dávid már másodszor táncolt az udvari bálon, mert őt három éve avatták nagykorúvá. – A végzős barátnőm miatt vállaltam idén is, hogy táncoljak – árulta el, miként lehet többször is lehetőséget kapni a báli keringőre.
A felkészülés a táncosok szerint nem feltétlenül volt nehéz, ha sikerült egymásra hangolódniuk. De nagyon élvezték a jó hangulatú próbafolyamatot. És bár a sok tanulás, érettségire való felkészülés lekötötte őket, mindig sikerült időt szakítaniuk a vasárnap esti táncpróbákra.
A keringő „visszajátszása” láthatóan sokkal felszabadultabbra sikerült. – Másodszor könnyebben ment, az első azért tűnt nagyobb falatnak, mert először láttuk a közönséget – mesélt a táncról Kerekes Hanga. Miklós Eszter-Beáta szerint is volt különbség a két tánc között, mert az ismétléskor érezték azt, hogy már nem kell tökéletesen teljesíteniük. Szántó Arnold és Kovács Botond nem volt egy véleményen a lányokkal, ők nem éreztek különbséget a két produkció között. Egy biztos, a vendégsereg életreszóló élményekkel térhetett haza, akár táncosként, akár nézőként vett részt a bálon.
