Márton Áronra emlékeztek püspökké szentelésének évfordulóján
Vissza

Márton Áronra emlékeztek püspökké szentelésének évfordulóján

Istenhitet és nemzettudatot erősítő rendezvénnyel és ünnepi szentmisével tisztelgett vasárnap Kolozsvár – és nemcsak – Márton Áron püspök előtt, püspökké szentelésének 78. évfordulóján. Ez a nap azért is jelentős a kincses város történetében, mert 1939. február 12-én a jelentős eseménynek a Szent Mihály-templom volt a színhelye. A nap délutánján Virt László magyarországi szociológus, katolikus hittanár Márton Áron életművének elismert kutatója A kisebbségi lét mint sajátosság és méltóság – Márton Áron apostoli küldetésének egy értelmezése címmel tartott előadást a Római Katolikus Nőszövetség Szentegyház utcai dísztermében.

FODOR GYÖRGYKovács Sándor főesperes-plébános az előadóról elmondta: Márton Áron püspök életrajzával tanít, ugyanakkor vallomást tesz saját eszméiről is. Ez pedig személyes veretet ad több írásának, könyvének, előadásának. – Hangyaszorgalommal, odaadással és szakavatottan kutatta fel a Márton Áron püspökre vonatkozó elérhető forrásokat, a még élő tanúkat. Mindezek eredményeként írásaival sikerült élő és egységes Márton Áron portrét alkotnia – fogalmazott a házigazda főesperes.

Virt László előadásában többek között elmondta: a második bécsi döntést követően Márton Áronon nem uralkodott el az eufórikus hangulat, nem utazott a Magyarországhoz visszakerült területre, pedig az erdélyi római katolikusok túlnyomó többsége az anyaországhoz került vissza. Jöhetett volna Észak-Erdélybe, ahol püspökként még a budapesti felsőháznak is tagja lehetett volna. Ő a román területen, Dél-Erdélyben, az Antonescu-féle Romániában maradt, az ottani maroknyi magyarsággal, ahol sokkal nehezebb volt magyarnak lenni. Mindemelett változatlanul püspöke volt a Magyarországhoz visszakerült területek, Észak-Erdély és Székelyföld katolikusainak is, és mint felelős főpásztor aggódott a kisebbségi életben összekovácsolódott népi egységért, amelynek érdekében a két világháború között éppen ő tette a legtöbbet. Az előadó idézett a kolozsvári Szent Mihály-templomban Sándor Imre püspöki helynök által 1940. szeptember 29-én celebrált szentmise végén mondott beszédéből: „Testvéreim, szeressétek egymást. A kezek, amelyek az elmúlt években egymásba fonódtak, ne eresszék el egymást. Aki szerencsésebb, ne hagyja útfélen társát, akivel eddig együtt menetelt. Ne higgyétek, hogy csak akkor boldogultok, ha mindenki külön úton halad a saját célja felé.” Ez mindig és mindenhol érvényes intelem. Márton Áron gondolkodásában a többség nem értékfogalom, s a kisebbség sem lehet kicsinyítő, lefokozó jelző, hanem olyan állapot, ami elől sokan menekülnek ugyan, de értékteremtő jellegű.

Az előadó elmondta, többször leírta már, hogy Márton Áron hármas kisebbségi létet vállalt tudatosan. Mint romániai magyar vállalta a nemzeti kisebbséget, mint katolikus vállalta a felekezeti kisebbséget a görögkeleti román államvallás árnyékában, és mint hívő ember vállalta a világnézeti kisebbséget a kommunizmus idején.

Márton Áron világosan megfogalmazta a demokrácia erkölcsi feltételeit – mert nagy értéknek tartotta a demokráciát –, de soha nem élt demokratikus viszonyok között, így kisebbségi apostolságát is ilyen keretek között kell látnunk. A hatalmi, uralmi helyzettől való eredendően kényszerű távolságot (Trianon, totális diktatúrák) Márton Áron kritikus és etikus távolságtartássá, kisebbségi emberi tartássá nemesítette. Gyakorlati emberként nem épített légvárat, hanem az egyetemes, erkölcsi, tehát evangéliumi normákat a nemzeti és vallási, majd a világnézeti kisebbség helyzetében alkalmazta.

A püspök a valóságból, az adott helyzetből indult ki, amelyből értékké tudta nemesíteni a kisebbségi identitástudatot. Nem volt politikus, mégcsak kisebbség politikus sem volt, nem volt közéleti ember, hanem ennél sokkal több, lelkipásztor volt. Lelkipásztorként pedig apostol volt, aki rábízott népének kisebbségi sajátos helyzetében, ittlétében, jelen való létében adott átfogó erkölcsi, társadalmi és hitbeli programot. – Márton Áronnál a kisebbségi lét nem volt mentséget igénylő állapot, elvárásként fogalmazta meg a talpra állást, a talpon maradás képességét – nyomatékosította Virt László.

Az előadást követően ünnepi megemlékező szentmisét mutattak be a Szent Mihály-templomban, amelyen a főcelebráns dr. Horváth István kanonok, főegyházmegyei főtanfelügyelő, gyulafehérvári főesperes-plébános volt, akivel tizenhét pap koncelebrált. Prédikációjában Horváth István kifejezte meggyőződését, miszerint nem elég csodálnunk Márton Áront, hanem életpéldáját követnünk kell minden élethelyzetben, és közbenjárásáért kell imádkoznunk. A szentmise végén Kovács Sándor hangsúlyozta, hogy Márton Áron hitvallói szolgálatát, kimagasló személyiségét és áldozatvállalását bemutatni, boldoggá, illetve szentté avatásáért imádkozni mind katolikusként, mind magyarként kötelességünk.

Az ünnepi megemlékező szentmisén a templom Szent Cecília kórusa végezte a zenei szolgálatot Potyó István karnagy vezényletével.

(Borítókép: Virt László magyarországi szociológus, katolikus hittanár, Márton Áron életművének elismert kutatója – a szerző felvétele)


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Rehabilitációs kórház: rekordpontszámú ...
Ki jön moziba szombaton?
Könnyítik a nővérek továbbtanulását

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ