Márton Áron: Egyetlen bizalmunk Jézus Krisztus!
Vissza

Márton Áron: Egyetlen bizalmunk Jézus Krisztus!

Isten szolgája Márton Áron püspökké szentelésének 79. évfordulóján a kolozsvári Szent Mihály-templomban hétfőn este tartott ünnepélyes hálaadó szentmisére nagyszámban gyűlt össze a kincses város - és nemcsak - hívei.

A szentmise főcelebránsa dr. Holló László, a BBTE Római Katolikus Teológia Kar egyetemi előadótanára, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány elnöke volt. Vele együtt mutatta be a legszentebb áldozatot Székely Dénes kanonok, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanára, valamint Orbán Szabolcs ferences tartományfőnök, főiskolai tanár, Jakab Gábor kerekdombi, Fábián László györgyfalvi, Kovács Árpád kisbácsi, Keresztes Olivér kolozsi plébános, Bojtor Attila György segédlelkész és Veres Stelian plébániai kormányzó, az ünnepség szervezője.

Prédikációjában a főcelebráns hangsúlyozta: a püspök Non recuso laborem (Nem riadok vissza a munkától) jelmondatában benne volt a teljes püspöki élete. Ebben a latin jelmondatban a „labor”, „laboris” főnév nem csupán munkát jelent, hanem a „megpróbáltatás” jelentéstartalmát is hordozza. Az erős jellemre és kitartásra állandóan szüksége volt, mert püspökként bőven kijutott neki a testi-lelki szenvedésből, volt mit vállalnia. A bécsi döntéssel például egyházmegyéje két részre szakadt, Észak-Erdély a hívek többségével visszakerült Magyarországhoz, míg Dél-Erdély Románia fennhatósága alatt maradt. Annak ellenére, hogy sokan javasolták, székhelyét tegye Kolozsvárra, ő nem a maga kényelmét és biztonságát kereste, hanem a kisebbségben maradt hívei erősítését választotta, így Gyulafehérváron maradt.

Márton Áron egész püspöki szolgálata folyamán körleveleiben, beszédeiben gyakran foglalkozott az emberi és kisebbségi jogokkal, a demokrácia erkölcsi feltételeivel, a szociális feszültségekkel és a keresztény felelősséggel. Az államosítást követően kitartóan küzdött az egyházi tanintézményekért. 1948. szeptember 15-én kelt körlevelében leszögezte: „Nem mondhatunk le a reményről, hogy a katolikus iskolák népnevelő munkájának értékét és hasznosságát a kormányzat is fel fogja ismerni és az egyházat visszahelyezi jogaiba.” Ez a felismerés egyesek részéről – úgy tűnik – 70 év után még mindig várat magára – hangsúlyozta Holló László, a marosvásárhelyi római katolikus iskola jogaiért is küzdő Státus Alapítvány elnöke.

Aztán elérkezett a püspök kálváriájának legnehezebb része. 1949. június 21-én az állambiztonsági szervek krimibe illő szervezéssel elrabolták, letartóztatták és bebörtönözték. Csaknem hat nehéz börtönév következett, de Márton Áron kitartása nem tört meg, akárcsak papjai és hívei nagyrészének hűsége és ragaszkodása főpásztorához. Élete vége felé kijutott számára a testi szenvedés betegségben megnyilvánuló formája is.

A szónok megosztotta kispap korában szerzett élményeit, amikor idősebb papoktól hallott beszélni nagy tisztelettel, lelkesedéssel Márton Áronról. Felmerült benne a kérdés: mi adhatott ilyen hatalmas erőt a püspöknek, hogy a nehéz időkben kétségbeejtő és kilátástalannak tűnő körülmények között következetesen képviselje Isten akaratát és ilyen tisztánlátással vezesse a rábízott híveket. Ma, amikor az egyéni megvalósítást és a boldogságot keressük, egyáltalán nem könnyű válaszolni erre a kérdésre. Mert ha az a magyarázat, hogy az Istenbe vetett hite adott erőt szenvedései vállalására, akkor felmerül a kérdés: és a mi hitünk ereje hol van? A mi hitünk ereje mire elég?

Szentbeszéde végén Holló László bejátszott egy Márton Áron prédikációjában elhangzott mondatot, amely biztos iránytű a ma emberének is: „Kedves fiaim! Egyetlen bizalmunk Jézus Krisztus!”

A hálaadó és megemlékező szentmise végén Veres Stelian hangsúlyozta: a Jóisten iránti hálával és örömmel állapíthatjuk meg, hogy Isten szolgája Márton Áron neve és életszentsége most is összegyűjti a hívő lelkeket, a ministránsokat, hiszen a családok mindenkori nagy reménye a gyermekek és az ifjúság, ami egyben hatékony összetartó erő is. Ezért időszerű, hogy a Szentatya, Ferenc pápa a 2018-as rendes püspöki szinódust a Fiatalok, a hit és a hivatástisztázás témában hirdette megA Világegyház szándékához kapcsolódva a Gyulafehérvári Főegyházmegyében ezt az évet az Ifjúság Évének nyilvánította dr. Jakubinyi György érsek.

A lélekemelő liturgikus egyházzenei szolgálatot a templom Szent Cecília kórusa végezte Potyó István karnagy, tanár vezényletével, orgonált Geréd István Kántor.

 


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

CFR 1907: az éllovas magabiztossága
Pjongcsang 2018: Japán a második helyen ...
Eltemették Kallós Zoltán néprajzkutatót

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ