Markó Béla: könyvből és könyvvásárból sohasem lehet elég
Vasárnapig ünnepi könyvhét Kolozsváron, régi kerékvágásban
Vasárnapig ünnepi könyvhét Kolozsváron, régi kerékvágásban
Vissza

Markó Béla: könyvből és könyvvásárból sohasem lehet elég

Az elmúlt évek járványhelyzete hol halasztásra, hol pedig korlátozott keretek közötti megvalósításra kényszerítette a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét szervezőit, most viszont zavartalanul és a régi kerékvágásban kezdődhetett meg csütörtökön, június 9-én a 11. kiadás. A vasárnapig tartó rendezvénysorozat minden könyv- és irodalomkedvelőt kötetbemutatókkal, könyvvásárral, író-olvasó találkozókkal és kerekasztal-beszélgetésekkel vár egész hétvégén. A könyvhetet annak központi helyszínén, a Bánffy-palota udvarán nyitotta meg csütörtök délután Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere, Markó Béla költő, Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Karácsonyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke és H. Szabó Gyula, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke. A megnyitót követően Buchwald Péter átadta a Kolozsvár Társaság Kolozsvár büszkesége-díját Gergely Istvánné Tőkés Erzsébetnek, a Házsongárd Alapítvány igazgatójának.

Több mint hetven programponttal és negyven kiadó, kereskedő könyvkínálatával várja az érdeklődőket a 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét június 9. és 12. között. Az irodalom, a szerzők, a könyvek és az olvasók találkozópontjául szolgáló esemény megnyitóján Oláh Emese elmondta: a hétköznapok pörgése elől általában valamilyen extrém sportba menekül, de ami megnyugtatja, az a jó kávé és a még jobb olvasnivaló kombinációja. „Eseménydús május után városunk tovább pörög ebben a hónapban is különböző programokkal és fesztiválokkal, a nagy pörgésben pedig nagyon jólesik megállni egy pillanatra, beszélni önökkel, találkozni rég nem látott ismerősökkel és olvasni” – fogalmazott az alpolgármester, felhozva az örökös kérdést: olvasunk-e még 2022-ben? Válaszában kiemelte: bár manapság számos eszköz áll rendelkezésünkre, ha olvasásról van szó, számára mégis a könyv nyújt igazi olvasásélményt, a könyvlapok ropogását és illatát ugyanis semmi nem helyettesítheti.

Köszöntője kezdetén Markó Béla kiemelte: egyre több a könyvünnep Erdélyben – kezdetben volt ugyanis a marosvásárhelyi, utána a kolozsvári, majd Nagyváradon, Csíkszeredában és idéntől Sepsiszentgyörgyön is –, így feltevődhet a kérdés, nem gyengítik-e egymást ezek a rendezvények. „Könyvből sohasem lehet elég és ezek szerint könyvvásárból sem. (…) Van-e szebb versengés, mint, amikor az önkormányzatok kimondatlanul is abban vetélkednek, hogy kinek a könyvvására sikerül jobban. Erdély-szerte ünneplik a könyvet és ez jó” – fogalmazott, hozzátéve: mindez olyan időszakban, amikor körülöttünk annyi rossz történik, háború zajlik a szomszédunkban és ki tudja, mikor ér véget. „Jó lenne elképzelni, amint az állig felfegyverzett katonák, miközben éppen arra készülnek, hogy válogatás nélkül halomra lőjenek mindenkit – mert ez a parancs –, betévednek egy romba dőlt könyvtárba és mindenről megfeledkezve elkezdenek válogatni a szanaszét heverő könyvek között. Ülnek kövön, ablakmélyedésben vagy az épen maradt asztal sarkán és úgy belemerülnek Puskin vagy Tarasz Sevcsenko olvasásába, hogy egyszerre csak abbamarad a háború. Molotov-koktél helyett könyvet dobni be a felülről nyitott tankba, amitől egyszerre elhallgat a motor, lelassul, majd megáll a lánctalp, csend lesz körös-körül, hiszen mindenki olvas. Különös álom, ugye?” – osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel Markó Béla. „Sajnos a könyvek nem fognak megmenteni minket. (…) A könyvek elmondják nekünk, milyen a háború, a béke, a szeretet, a gyűlölet, de nem fognak helyettünk választani. Nekünk kell eldönteni, hogy ide-oda sodródunk-e vagy pedig próbálunk legalább beleszólni abba, ami körülöttünk történik” – tette hozzá.

Markó Béla: Erdély-szerte ünneplik a könyvet és ez jó

Beszédében Mile Lajos elmondta: az írókról érdekeseket mondani nem nagy bravúr – foglalkozásukból következően –, a szerző ugyanis mindig érdekes, kíváncsiak vagyunk a műhelytitkokra, a háttérre, az író magánéletére, nézeteire és mindenre, ami személyesen hozzá köthető. „Izgalmas, hogy milyen az író, de milyen az olvasó?” – vetette fel a kérdést a főkonzul, kiemelve: miközben az író az olvasó felé közvetít valamit, nem mellékes az sem, hogyan fogadja az olvasottakat az a bizonyos címzett. „Olvasok egy történetet, megjelennek benne különböző figurák, sorsok, tájak, helyszínek, de akármennyire is belefeledkezem ebbe a titokzatos világba, mégis én egészítem ki, módosítom a történetet, annak hangulatát. Az én képzeletemben jelennek meg a figurák, hasonlíthatnak valakihez, de igazából csak én tudom, hogy pontosan milyenek, legyen bármilyen részletes, plasztikus a leírás. Azokat a tájakat, helyszíneket én járom be akkor is, ha soha a közelükben sem voltam. Az író, a költő megírta a szöveget, de aztán mégis én bajlódom vele, tőlem is lesz a regény, a vers, a szöveg valamilyen, aztán meg másmilyen. Cselekvő, alkotó részese vagyok annak a rejtélyes folyamatnak, ami az alkotó-alkotás-befogadó között zajlik” – fogalmazott Mile Lajos.

„Jó dolog a friss levegőn, a szabad égbolt sátora alatt szólni a könyvekről, olyan térben, ahol még a szavak is szabadon kószálhatnak, páratlan szófordulatok jöhetnek létre, új ritmusok, értelmezések. Legyen szó versről, prózáról, esszéről vagy drámáról, minden műfaj más légzéstechnikát igényel, más belső ritmusa van. Az olvasó nem csak sajátos módon olvashat, sajátos módon is lélegezhet a sorok között” – emelte ki a megnyitón Karácsonyi Zsolt, hozzátéve: akadnak könyvek, versek regények, amelyektől eláll a lélegzetünk és olyanok is, amelyek megváltoztatják a történelmet, példaként pedig Galileo Galilei Csillaghírnök című 1610-es kötetét említette – „új világkép hajnala egyetlen könyv megjelenése okán” – fogalmazott. A könyvhétre látogatóknak azt kívánta: vegyenek mély lélegzetet, figyeljék a könyvhét hullámait, ha pedig valamit, valakit nem vesznek észre azonnal, még lesz rá alkalom „két könyvhét hullámai között húzódó szárazföldeken”.

Megnyitóbeszédében H. Szabó Gyula megköszönte a szervezőknek, hogy a tavalyi rendezvényt követően rögtön meghirdették az idei könyvhét időpontját a „távlatos gondolkodás” és a „konok hit” jeléül. „Tavaly mi voltunk a sornyitó könyves rendezvény, alig néhány nappal a szigorú előírások enyhülte után. Idén már megelőzött két nagyszabású könyves seregszemle – Csíkszeredában, illetve Sepsiszentgyörgyön – és azt hiszem, hogy így van ez jól, sőt, nagyon jól: örömmel üdvözöljük ezen társrendezvényeket, támogatást érdemlő törekvéseiket, szurkolunk sikerükért, hiszen nem ellenünkben dolgoznak, közös cél a könyves kultúra ápolása” – emelte ki.

Gergely Erzsébetnek Buchwald Péter adta át a Kolozsvár büszkesége díjat

A megnyitó zárómomentumaként átadták a Kolozsvár Társaság Kolozsvár büszkesége díját, immár huszadik alkalommal. Buchwald Péter, a társaság elnöke úgy fogalmazott, idén közfelkiáltással, egyhangúan döntöttek úgy, hogy az elismerést „serény, de végtelenül szerény” munkájáért Gergely Istvánné Tőkés Erzsébetnek, a Házsongárd Alapítvány igazgatójának ítélik oda. A díjazottat Szabó Zsolt irodalomtörténész méltatta, kiemelve: ha azt mondjuk, hogy Házsongárd, rögtön eszünkbe jut Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet áldozatos, lehetetlent nem ismerő, hallatlan lelkesedéssel végzett munkája. Született pedagógusként neki jutott eszébe a maga nemében páratlan művelődési és művészettörténeti értékű temető régi sírjainak gondozása, hogy aztán fáradhatatlan ügyszeretetét, valamint életszemléletét, családközpontúságát a közösség szolgálatába állítsa – fogalmazott laudációjában Szabó Zsolt.

A 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét részletes programja a www.unnepikonyvhet.ro weboldalon böngészhető.

(Borítókép: A Bánffy-palota termeiben könyvvásár várja az érdeklődőket. Fotók: Rohonyi D. Iván)


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Újabb bölcsődéket építenek
Évadújranéző Nemzetközi Találkozások ...
Elvetették a parlamenti képviselők ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ