Romániában továbbra is a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság uralja a politikát, ennek az átmeneti időszaknak soha sem szakad vége már. Az ország liberális elnököt választott decemberben, és kormányra is a liberálisok kerültek, a parlamentben azonban továbbra is a szociáldemokratáké a többség, ami – láthattuk - feszültségekkel, gyakran patthelyzetekkel jár.
A helyzet orvoslására előrehozott választásokat ír elő a józanész. Ez hónapok óta központi téma, bár úgy tűnik, a józanészhez sok köze azért nincs. Elemzők ugyanis hitetlenkedve fogadják, hogy erre a gyakorlatban is sor kerülhet. Úgy vélik, meg kellett volna hagyni még néhány hónapig ügyvezető kormánynak a Dăncilă-kabinetet, és az elnökválasztás után kierőszakolni az előrehozott választásokat. De hát abból a meggondolásból, hogy Iohannsnak előnyösebb, ha Viorica Dăncilă nem ügyvezető miniszterelnökként vesz részt az elnökválasztáson, ez a szcenárió esett.
Előrehozott választásokról akkor lehet szó, ha a jelenlegi kabinet lemond és két további alkalommal sem sikerül kormányt állítani. Ehhez a PSD-ellenes pártok összehangolt akciójára van szükség, akik közül a Tăriceanu-féle ALDE-nak, a Ponta-féle Pro Romániának és a Băsescu-féle PMP-nek nem is érdeke az előrehozott megmérettetés. Egy olyan parlamentben, ahol az árulás szerves része a politikai viselkedésmódnak, semmilyen egyezségre, előre gyártott forgatókönyvre nem lehet mérget venni, legyintenek a szakértők. Egyesek szerint Ludovic Orbanon is sok múlik, pontosabban hogy mennyire biztos abban, a választások után is őt kéri fel kormányalakításra Klaus Iohannis. (Persze, ha hosszú távra tervez...) Másrészt a parlamenti képviselők „golyó általi” titkos szavazása is inkább hasonlít az orosz ruletthez, hiszen, mint korábban is írtuk, sokuk nem csak a mandátum végéig hátralevő hónapok havi fixétől esnek el, hanem a speciális nyugdíjak lehetőségétől is. Ebben ugyanis azok a képviselők részesülhetnek, akik legalább egy teljes mandátumot tudhatnak maguk mögött. Vajon hányan lehetnek közülük holtbiztosak abban, hogy mihelyt feloszlatják a parlamentet, ismét rákerülnek a jelöltlista befutó helyeire egy újabb mandátum reményében?
A CURS múlt heti felmérése szerint a választók körében is egyre népszerűbb az előrehozott választások gondolata, 44 százaléka egyet ért vele, 39 százaléka ellenzi és 17 százaléknak nincs véleménye róla. Ez a választás egyértelműen a liberálisoknak kedvezne, akik a Sociopol szintén múlt heti felmérése szerint 47 százalékát kaszálnák be a szavazatoknak, ha most lennének a választások. A támogatottságnak a megugrása a Iohannis-győzelem velejárója, magyarázzák az elemzők, így volt ez 2014-ben is, kérdés, hogy mi marad belőle, amikor valóban sora kerül a voksolásra. Az alaptalan ígéreteknek, a kampányban keltett nagy elvárásoknak ugyanis megvan az a tulajdonságuk, hogy visszaütnek. A PNL szónoklatainak nagy részéből sokaknak például az jött le: a PSD-sek kiirtásával a külföldön boldogulásukat keresők tömegesen térnek majd vissza az országba egy jobb élet reményében. Ez pillanatnyilag így is van, kérdés, hogy a karácsonyi ünnepek után is itthon maradnak-e Orbanékkal és az USR-vel új világot építeni? (Nyilván ez nem azt jelenti, hogy a szociáldemokraták irtására tett kísérlet fölösleges volna, ellenkezőleg!)
A parlamenti választások előtt-után, valamikor, tavasszal, helyhatósági választások is napirenden vannak. A kétforduló kierőltetésével (amennyiben ilyen lehetséges, de hát a szerelemben és a román politikában lehetetlen nincs), a liberálisok nyílt konfliktusba kerülhetnek elsősorban az RMDSZ-szel. Túl a kérdés gyakorlati, vagy épp alkotmányjogi vonatkozásán, az erről hozott döntésnek politikai üzenete lesz. Ami arról szól majd, hogy a PNL számít-e vagy sem az RMDSZ-szel való közreműködésre a továbbiakban. Vagy: számíthat-e az RMDSZ vagy sem a liberálisokra a következő időszakban. Bár annyira, mint a PSD-re… De míg a szociáldemokratákkal való együttműködésnek, húzdmeg-ereszdmegnek – vagy minek nevezzem – volt egy kiszámítható amplitúdója, (amikor érdekükben állt, apportíroztak, aztán bedurvultak, s mind így), a liberálisok mintha nem is ismernék saját érdekeiket. Ha így lenne, nem az olyan alakokkal jelenítenék meg a liberális eszmét, mint a szélsőségesen nacionalista Rareș Bogdan EP-képviselő, a PNL első alelnöke, Iohannis elnök bizalmasa. Teszem hozzá mindezt annak tudatában, hogy az idei Trianon-év is, Erdély Romániához csatolásának szomorú centenáriuma, apropó évfordulók, sarokkövek, átörököl sérelmek, konfliktusok.
Egyszóval hiába a naptárakban a pirosbetűs újévkezdet, ott folytatjuk, ahol évtizedek óta nem tudjuk abbahagyni… A másik torkának közvetlen közelében.
