Magyarok a kolozsvári terményvásárban: színes kukoricától a várfalvi hagymáig
Vissza

Magyarok a kolozsvári terményvásárban: színes kukoricától a várfalvi hagymáig

Fanyarul mézédes a várfalvi Pálfi Kristóf aranykörtéje, pirosédesen savanykás Gergely János és Kati györgyfalvi szilvája, csudálatos a szászlónai (ő régiesen így mondja Magyarlónának) Icu néni sárga-piros-lila szemű amerikai díszkukoricája – most érkeztünk a kolozsvári terményvásárból, amely szombaton és vasárnap is várja a vásárlókat. Akikből tegnap délután még nem sokan tolongtak a sportcsarnok előtt, a vásári hinták is üresen árválkodtak. Szemrevalóak a standok, változatosak a termékek, méztől bundán át frissen préselt mustig és gyümölcsöktől zöldségekig, levendulatermékektől kolbászteraszig minden van. Az árak, mint mindig, alacsonyabbak annál, amit az eladó szeretne, és nagyobbak annál, amit a vásárló remél. Láttunk paradicsomot 1 lejért (főzni), de 6 lejért is, sőt az aprót 7-8 lejért, a paradicsompaprika 5-6 lej, válogatott várfalvi hagyma már van 2,50-ért, krumpli 1,50-ért, a legolcsóbb vinetta 3,50, a „szatyorvinettát” 6 lejért mérik.

A borítóképen: Icu néni eladni akar: olcsóbban árul, mint az unokája/Fotó: ROHONYI D. IVÁN

Kényelmesen sétálhattunk péntek délután a vásári standok között, és szép számmal találkoztunk magyar termelőkkel. A legtöbben Várfalváról, Bágyonból, Tordaszentmihályról, Györgyfalváról érkeztek, egyetlen dési, egy egeresi és egy tordaszentlászlói standot láttunk, Kalotaszeg és Nádas-mente nemigen képviselteti magát.

Óriásira nőttek a székely krumplik Kovács Lőrinc földjén (Fotó: Rohonyi D. Iván)

Kovács Lőrinc Bágyonból sok hagymát és még több krumplit hozott. Hatalmas piros krumplik töltötték ki a hálós zsákokat, csak elvétve találni közte öklömnyinél kisebbet. Székelyföldről hozta a vetőmagot, csak az a baj, hogy az idén megint kell hozzon, mert nem lesz ültetni való, hiszen ezt a szép krumplit kár és vétek lenne, de a vetőgép sem bírja meg ezt a méretet – mondja a 62 esztendősen még csak nyugdíjra várakozó férfi, aki esztergályosként dolgozott, Tordán és Kolozsváron több mint húsz munkaévet lehúzott, aztán 90 után visszaadták a földeket, és akkor hazament megdolgozni. Ma a földből élnek, majd 65 évesen kap valamicske nyugdíjat, de sokkal nem kecsegtetik. A heti három kolozsvári lakótelepi vásárra eljárnak, a Széchenyi téri piacra is, de szerdánként az aranyosgyéresi vásárba, meg a tordai napi piacra is mennek. Hasonlóképpen standszomszédja, a legfeljebb negyvenes éveit taposó Pálfi Kristóf, aki viszont feleségével együtt Várfalváról Tordára jár dolgozni, magasfeszültségű vezetékekhez készítenek hatalmas kerámiabiztosítékokat. Munka után a földeken dolgoznak, Kristóf azt mondja, nem tudja elképzelni, hogy dologtalanul üljön a házban. Lánya 16 esztendős, fia most kezdi az elektrotechnika szakot a Kolozsvári Műszaki Egyetemen, tandíjmentes helyen, de az egyetemistaság akkor is költséges. A két gazda, a bágyoni és a várfalvi férfiak felidézik a 15 évvel ezelőtt községükben uralkodó mennyei állapotokat, amikor tonnaszámra vitték Dévára és távolabbi vidékekre például a murkot.

– Akkor csak földműveléssel foglalkoztunk. Tudtuk, mikor jön a teherautó, és azonnal elvitte 5000 kiló murkomat. Ma már nincs kinek eladni nagy tételben. A nagyobb városokban hatalmas raktárhelyiségek épültek, oda külföldről hozzák az árut – mondja Pálfi Kristóf, akinek például csak a murokra van egy egész nagy pincéje, ott csak murkot tárol, hiszen például a krumpli megrontaná.

– A szupermarketek 50 baniért fizetnék ki a krumplinak kilóját, ebből még a költség sem térül meg, akkor hol marad a mi munkánk? – toldja meg Kovács Lőrinc, aki tegnap reggeltől délutánig 100 lejt ha árult, de mindannyian a hétvégi szabadnapokban reménykednek.

Pálfi Kristóf (balra), Várfalva: Megszakadt a körforgás (Fotó: Rohonyi D. Iván)

– Nem lehet úgy gazdálkodni, mint akkoriban. Megszakadt a körforgás. Ma aki földműveléssel foglalkozik, annak nincsenek állatai, aki pedig állatokat tart, az nem műveli a földet. Pedig amíg párhuzamosan csinálták mindkettőt, addig a maradék krumplit, murkot megetették az állatokkal, ettől finomabb lett a tejük, a húsuk, a trágyával pedig megszórták a földeket –, bizony sok értelem van abban, amit Pálfi Kristóf mond. Neki tordai állás és mezei munka mellett egy tehénre futja, az ellátásában az apósa segít, aki ötven méterre lakik tőlük.

Gergely Kati néni a györgyfalvi óriásmálnákkal (Fotó: Rohonyi D. Iván)

Hatalmas málnákat kínál kilónként 25 lejért Gergely János és Kati Györgyfalváról. A fiuk kertjében nőtt, és ez idén már a második termés. Már a szüretelés sem kismiska, de a málna sem csak magától lesz, mint hinnénk, kapálni kell azt is, és tavasszal tövig vágni az amúgy is elszáradt ágakat. Egyik gyermekük Györgyfalván él, a másik Kolozsváron, munkahely és kisgyerekek mellett ők is segítenek a földmunkában. Mert földből sok van, a standon most inkább a kétholdas kertből származó áruban gyönyörködhetünk, aranysárga körte, besztercei szilva, de például hagymát is hoztak.

Azok a Magyarlónán nevelt híres amerikai kukoricák (Fotó: Rohonyi D. Iván)

Két stand között üldögél Icu néni, előtte a földön két láda. Az egyikben zöld-narancssárga pompás dísztökök, némelyiken makk formájú kalap, a másikban csudálatos kukoricák. Nem hagyományos Kolozs megyei termék, az már biztos – de ha a féktelenül vidám Icu nénin múlik, akár azzá is válhat. A színpadon már bömböl a népzene, így nem tudunk megegyezni arról, hogy Hindrich vagy Hindrik Ilona a becsületes neve. Az arasznyi kukoricacsövek alig vastagabbak egy muroknál, és egyetlen csövön gyönyörűségesen váltakoznak a szemek sárgától a piroson át a liláig. Amerikai magról kelt – mondja Icu néni, és kacagva újságolja, hogy ő bizony ott hagyta a másodévet végzett építész egyetemista unokáját a standnál, árulja csak 5 lejért a kukoricának darabját, ő itt biza 3 lejért adja, hiszen árulni jött a piacra. Szintén építész fia Lónán éppen a kukoricát szedi, a menye otthon árul, a lónai 19. szám alatti ház kapujában egyébként egész nyáron megtalálni a zöldségeiket, a kisebbik unokája nemsokára érkezik az iskolából a vásárba, annak pedig mindene a mezőgazdaság. Csokorra fogja a kukoricákat, úgy mesél, és már egészen huncut vásári hangulatunk lesz tőle.

A tordaszentmihályi Pálfi Zita elárulta a hagymák titkát (Fotó: Rohonyi D. Iván)

A tordaszentmihályi Pálfi Csaba és Zita gazdag standjánál éppen tereferére érkezünk. A fiatal Zita a több évtizede Kolozsvárra férjhez jött Ibi nénivel beszélget, akinek a standja két sorral odébb áll. Ibi néni várfalvi származású, gyerekkorunk óta ismerjük, ő nyírta a kislányhajunkat akkor, amikor még olyan elefántokra meg miféle állatokra ültették a gyerekeket a nyirodában. Azt mondja, azért jött Kolozsvárra férjhez, hogy többet ne kelljen a földeken dolgozzon, de hát éppen a Kerekdombra jött, és fiával együtt most már évtizedek óta árulnak a kolozsvári piacokon. Ibi nénit az én fiam is „örökölte”, bár neki már nem a frizuráját nyírja, hanem kisgyerekként édes murokkal várta a Donát negyedi piacon.

Kerekdombi termés az egykori várfalvi leánytól (Fotó: Rohonyi D. Iván)

Zitának és Ibi néninek köszönhetően hatalmas felfedezést tettem hagymaügyben. Elmagyarázták nekem az ültetett, vetett és dughagyma rejtelmeit. Nagyon figyeljenek! A dughagyma az, amit aprócska hagymák földbe nyomogatásából termesztenek. Az ültetett és a vetett hagyma magról dolgozik. A vetett hagymához a magot egyenesen a földbe vetik, az ültetett hagymához pedig előbb magról palántát nevelnek, aztán azt ültetik a földbe. Ránézésre megkülönböztetik egymástól a vetett, az ültetett hagymát és a dughagymát. Az egyik ugyanis kerek, a másik hosszúkás, az egyik keményebb, a másik puhább húsú, az egyik sötétebb lila, a másik sápadtan vörös. De hogy melyik az egyik és melyik a másik, hát azt sajnos már elfelejtettem… Hétvégén a piacon bátran kérdezzék csak meg tőlük!


EZ ÉRDEKELHETI
GAZDASÁG ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

A kárpátaljai magyar oktatásról ...
Többségben vannak a kötelező kvóta ...
Fölszállott a páva: a szamosújvári ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ