Magyar acsar
Vissza

Magyar acsar

Páholyból vagy kispadról végignézni mindazt, ami Magyarországon április nyolcadikáig lezajlik - aránylag kényelmes, tanulságoktól nem mentes, némi türelmet feltételező foglalatosság. A képlet mintegy tovább egyszerűsödött a hódmezővásárhelyi időközi választások Fidesz-kudarca után: ha eddig tudni véltük, hogy egyfelől a kormánykoalíció, másrészt az ellenzéki pártok alkotják a szekértáborokat, most már egyre inkább tömbösödni látszanak a hazát megvédő bevándorlásellenes függetlenségpárti diskurzus mögé felsorakozók, és az eddigi két kormányzati ciklust stílusában és eredményességében egyaránt megkérdőjelzők. Sorosozás versus Tiborczozás -- ha nagyon drabális, egyben hatásvadász szűkszavúsággal kellene jellemezni a korteskedést, melynek még csak elején tartunk.

Kampányban a voksért való igyekezet (s a tanácsosok  eredményfokozó, tehát nem ritkán cinikus ösztönzése) sokszor olyan nyilatkozatokra, gesztusokra sarkallja a  szereplőket, amit később aligha vállalnának az aktorok, de a választási hadjáratok logikája (és retorikája) másmilyen, mint a politikai tevékenység egyéb, úgymond csendes időszakaiban. Sarkos, az uszítást súroló-kimerítő kijelentések, felturbózott féligazságok, vagy sejtelmesen elhelyezett rágalmak mind részei az arzenálnak. És persze a taktika: hogyan, miként fokozzuk az üzenetet, mikor kell újabb elemeket beilleszteni, milyen ütemben  váltakozzanak az érzelmekre ható harcos hívószavak és a visszafogott, de erőt és magabiztosságot sugalló lózungok.

2018  magyarországi tavaszán a politikai kommunikációra szakosodó egyetemi hallgatónak tág és változatos terep nyílik a kutatásra, az elemzőnek utólagos tanulmányokhoz szállít temérdek információt. A közélet iránt mérsékelten érdeklődő szemlélőnek pedig utóérzeteket. Ami már most meglepő, hogy mekkora intenzitással startolt el a mérkőzés, ezért szükség lesz egy adag plussz fantáziára: elképzelni, mivé fejlődhet-fajulhat mindez a célegyenesben.  Egy dologban viszont egyre biztosabbnak ígérkezik a diagnózis; eredménytől függetlenül az eddig is megosztott magyar társadalom széttagolódása fokozatokkal súlyosabb lesz öt hét múlva, az áthidalhatatlannak tűnő ellentétek végképp bemerevednek.   

Ebben a dichotómiás  képletben a határon túliaknak többféle szerep jut. Elnagyolt és téves az a nézet, miszerint mindenki a peremországokból a jelenlegi kormánykoalíciónak drukkol.  Például az erdélyieknek csak egy része rendelkezik kettős állampolgársággal, közülük nem igényelte mindenki a választói névjegyzékbe való regisztrálást , a jegyzékbe vettek közül is vélhetően mintegy öt-hat százalék nem a Fidesz-KDNP párosra voksol majd. A nyugaton élők esetében a négy évvel ezelőttinél jóval nagyobb érdeklődés övezi a parlamenti választásokat. Esetükben az ellenzékre való szavazás inkább jellemzőnek tekinthető.  A kalkulusok és mindenféle modellezések szerint két és fél, ideális esetben  három mandátum sorsa függ a levélszavazástól. Szoros eredmény esetén akár a kétharmados parlamenti többség kialakulására vagy elvesztésére is kihathat a külföldről érkező voksok aránya. Így vagy úgy, számolni kell azzal, hogy miután politikai állóháborúra rendezkedik be az ország, áprilistól újabb (h)arcvonallal bővül a kárpátmedencei front-térkép: a határon túliak (így, gyűjtőnévvel illetve) lesznek az új felelősök/hősök. És akkor már el lehet feledni a páholy vagy kispad kényelmét.

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Egy ukrán nacionalista weboldalra ...
Részvételre és lelkiismeret szerinti ...
Nagy erejű tornádó söpört végig Kanada ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ