Ma első koronás uralkodónőnk, Boldog Gizella emléknapja

Első koronás uralkodónőnk, Gizella, Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai hercegnő leánya 980 körül született Passauban. Nevelője, Szent Wolfgang bencés szerzetes hatására ő is bencés apáca szeretett volna lenni. Amikor 995-ben Géza fejedelem megkérte a kezét fia, István számára, Szent Adalbert püspök tanácsára igent mondott – a püspök értésére adta, hogy jobban tetszik Istennek, ha közreműködik egy nép megtérésében, mint ha a kolostori elvonultságban élne –, így első szent királyunk hitvese lett. Gizella lemondott a szemlélődő életről, és házasságát felajánlotta a magyarság jövőjéért. István a pápától kapta a koronát, a királynénak a magyarok készítették.

A hagyomány szerint házasságukból több gyermek született, a fiúk közül azonban csak Imre érte meg a felnőttkort. István megszervezte, Gizella pedig felékesítette a magyar egyházat. A szegények, árvák és özvegyek gondját királyi bőkezűséggel orvosolta új hazájában. Azoknak a nagy európai nőknek a nyomdokába lépett, akik a Nyugat kereszténnyé tételét előmozdították. Városa, Veszprém a keresztény családi eszmény és szerzetesség, a nőnevelés, az iparművészet és a kultúra központja lett, ahol felépítette a székesegyházat és apácazárdát alapított. A veszprémi püspök ettől kezdve a mindenkori magyar királyné gyóntatója és a koronázás alkalmával koronázó főpapja is lett. Gizella gondoskodott az ország templomainak egyházi felszerelésekkel való ellátásáról, nagyon szépen varrt és hímzett.

Ugyanakkor példás feleség volt, a házastársak kapcsolatát kölcsönös megbecsülés, a gyengéd megértés és tapintat jellemezte. Sokszor elkísérte férjét ellenőrző útjaira is az országban.

Fia, Imre herceg tragikus halála után azonban visszavonultabb életet élt. István király halálát követően pedig már csak Istennek élt, a trónviszályok idején sok méltánytalanságot kellett elviselnie. Magyarország első koronás királynéja 48 év elteltével elhagyta Magyarországot. és megvalósította fiatalkori tervét: a Passau melletti Niedernburgban lett bencés apáca. Magas kort ért meg, a kolostor apátnőjeként hunyt el. Sírfelirata 1059-et jelöli meg halála éveként. Relikviái ma is a niedernburgi templomban nyugszanak. A passaui püspökség 1975-ben kérte Rómától, hogy ünnepén engedélyezzék saját könyörgés használatát, a rítuskongregáció válaszában ezt „Sancta Gisela” néven említi.

Áprilisban lehetőségem volt leróni tiszteletemet Boldog Gizella passau-niedernburgi apátsági templomban található sírjánál. Az emlékmű alsó részében első királynénk lábszárcsontereklyéje, mögötte két művészi, díszes tartóban férje, Szent István király, valamint Gizella másik ereklyéje látható. A nemzeti színű szalaggal díszített koszorúk láttán meghatódva állapíthattam meg, hogy a magyar nemzet tisztelete, elismerése ma is él első királynéja iránt.


Első királynénk csontereklyéje (A szerző felvétele)

Mindez kiváltotta érdeklődésemet a németországi, konkrétabban a passaui egyházmegyében élő magyarok hozzáállása, nem utolsósorban lelki élete, valamint pasztorációjuk helyzete iránt. Ezért fordultam az ezen a téren illetékes személyhez, Kovács János római katolikus magyar plébánoshoz.

– Tudtommal a Szilágy megyei Kárásztelkén születtél, teológiai tanulmányaidat a Gyulafehérvári Teológiai Főiskolán kezdted. Hol tanultál tovább? Hol és mikor szenteltek pappá, milyen jelmondatot választottál?

– Igen, ezen a tiszta magyarlakta, színkatolikus településen születtem 1967. december 3-án, mélyen vallásos szüleim három gyermeke közül a legidősebb vagyok. Az elemi iskolát a községben végeztem, majd Szilágysomlyón érettségiztem. Gyulafehérvári tanulmányaimat 1987-től kezdtem el, aztán 1990-től a Szegedi Hittudományi Főiskolán folytattam, illetve fejeztem be. Harminc esztendeje, 1992. július 11-én szentelt pappá Tempfli József nagyváradi megyés püspök szülőfalumban. Én vagyok a falu első római katolikus papja, annak ellenére, hogy ezeréves katolikus település. Jelmondatom: „Mindig álljatok készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki reménységtekről kérdőre von titeket.” (1 Pét. 3,15)

– Hol kezdted lelkipásztori tevékenységed, mikor és hogyan kapcsolódtál be a Németországban élő magyarok szolgálatába?

– Papi pályám első állomáshelye a magyarországi Újpalota volt, ez többségében magyarosított német település mintegy ezer lélekkel. Két év elteltével a Bihar megyei Székelyhídra helyeztek, előbb plebánoshelyettesként; ott szolgáltam 1994 és 2002 között.

Nyári szabadságaim ideje alatt külföldre jártam helyettesíteni, Magyarországon, többek között Budapesten, Mosonmagyaróváron, majd Ausztriában, Svájcban és Németországban. Ezek után arra az elhatározásra jutottam, hogy jobban szolgálhatom a nagyváradi egyházmegyét, ha Németországba megyek néhány évre papi szolgálatot teljesíteni, és anyagiakkal tovább támogatom az otthoniakat. Aztán 2002-ben meg is kaptam egy plebániát Passau egyházmegyében. Jelenleg három német település (Kirchdorf, Julbach, Seibersdorf) plébánosa és a passaui magyarok lelkésze vagyok. Kirchdorf am Inn 5000 lelkes katolikus község, míg Seibersdorf fília 500 lelket számlál. Természetesen folyamatosan keresem a módját annak, hogy hazai egyházmegyémet segítsem, amiben tudom. Ezt a Tempfli József atyát követő püspök, Böcskei László is elfogadta, és támogatott külföldi szolgálatomban. A passaui egyházmegye által a passaui magyarok kinevezett lelkészeként részükre havonta celebrálok egy magyar nyelvű misét a Boldog Gizella-templomban; keresztelek, temetek, jegyesoktatok vagy beteglátogatok azok számára, akik ezt magyarul szeretnék. 2008 óta a Mosoni Priorátus Szent György Lovagrend tagjaként is tevékenykedem. 2015. április 20-tól inkardinált (egy másik egyházmegyéből származó pap hivatalos elfogadása az egyházmegye által) passaui pap lettem.


A passau-niedernburgi ősi apátsági templom

– Gondolom, sok magyart, illetve magyar pap testvért tartasz fontosnak életedben.

– Igen, a pap testvérek közül több püspököt is a barátomnak érzek: a nagyváradit, ahova tartoztam, a passauit, akinél dolgozom, valamint Cserháti Ferencet (a Szatmár megyei Túrterebes szülötte – szerzői megjegyzés), aki a külföldi magyarok lelkipásztori irányításával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök. De nem feledem számos példaképemet, Jakubinyi György nyugalmazott érseket, tanárainkat, köztük Vencser Lászót, valamint Kovács Gergely jelenlegi érsekünket, Kerekes László segédpüspököt, akikkel együtt kezdtük tanulmányainkat annak idején Gyulafehérváron, műveltük az Úr szőlőskertjét.

– Mit tartasz az anyaszentegyház jelenlegi prioritásainak, illetve papi szolgálatod kihívásainak?

– Nagyon zavaros és veszélyes kort élünk, nehéz eligazodni és még nehezebb másokat segíteni a boldogság elérésében. Minden krízisben szenved. Keressük a kivezető utat. Az egyház is. Szerintem püspökeink is vért izzadnak. Valamennyiünket olyan problémák elé állít az élet, amilyenekkel még nem találkoztunk. Egyik volt tanárom, dr. Benyik György szegedi biblikus is arra keresi a választ, miért hagyják el az emberek az egyházat. Németországban ez tömegjelenséggé vált. Jelenleg én ezt látom a legnehezebb problémák egyikének, olyan kihívás, amivel szemben nem elég csak védekezni, okait vizsgálni, bűnbakot keresni. Sürgős válaszra van szükség.


Stefan Oster püspök kész anyagi eszközökkel támogatni Gizella szenttéavatási eljárását // Kovács János, a passaui magyarok katolikus lelkipásztora

Az egyház szisztematikus lejáratása, nem tudom, kinek hozhat jót. Természetesen sok emberi mulasztás róható fel, de legyen azért szó az isteni kegyelemről is. A Szentlélek két évezrede vezeti az egyházat, ezért mi, bűnös emberek sem tudtuk tönkretenni. Soha nem szabad elfeledni, Európa a keresztény szellemiség révén vált naggyá. Magyarország a 21. században is hű maradt Istenhez. Keresztény államként határozza meg magát és alaptörvényében hitet tesz a kereszténység mellett. Ez ritkaság a mai szekularizált Európában. Példakép az egész világ számára. Ezért kell munkálkodnunk, bárhol is születtünk, bárhol is élünk vagy ahova az élet elsodort. Hiszem, vallom és hirdetem, hogy csak a kereszténység gyökereinek és értékeinek megőrzése jelentheti a megoldást, a békét mindenki számára. De ne feledjük, hogy az Isten, a haza és a nemzethez való hűségünk az, ami megtartott minket, és hogy mindig voltak és vannak nagyjaink vagy akár egyszerű, talán névtelen hőseink, akik ezért éltek és haltak, vagy ma is küzdenek, mint talán én is vagy te, bárki, aki ezer év távlatából vagy a jelenben éppen a jövőért tenni kész. A forrás ott van előttünk, mégis szomjazunk?!

– Kanyarodjunk vissza a Boldog Gizella-tisztelethez. Hogyan viszonyulnak hozzá és a magyar közösséghez a bajorok, valamint a megyés püspök Stefan Oster szaléziánus? A magyar katolikus egyház és nemzetünk például joggal tartja indokoltnak Gizella szentté avatását kivételes érdemei miatt. Történtek-e lépések ennek érdekében?

– Elismerik, hogy Gizellára, az akkori Közép-Európa számára békét hozóra ma is büszkén tekinthetünk. Neki köszönhetően is sikeresnek bizonyult a kereszténység Magyarországon történő elterjesztése, pedig a történelem viharai akkor sem kíméltek bennünket. Hálásak lehetünk a bajoroknak, amiért ezer évvel ezelőtt a kereszténységhez segítettek minket. Első királyunkat, Istvánt és fiát, Imrét szentté avatták. Számunkra Gizella is az, érdemét és nagyságát sem lehet kétségbe vonni. A mai napig nem avatták szentté, boldognak is csak a hagyomány nevezi. Mi, magyarok azonban tiszteljük őt a bajorokkal és az erdélyi keresztényekkel együtt. Gizella kultusza tíz évszázada határokon átívelve él a Világegyházban. Bizakodóak vagyunk, hogy ez nyomós okként fog hozzájárulni szentté avatásához, amiért mindannyian imádkozunk. Spiller Krisztina (Magyarország müncheni főkonzulátusa), a magyar közösséggel való kapcsolattartásért felelős diplomata összeállítása nyomán elmondanám: az említett főkonzulátusa foglalkozik bajorországi Boldog Gizella szentté avatása előmozdításának ügyével, számos egyházi, állami és civil partnerrel együttműködve. A főkonzulátus a Bajor–Magyar Fórum ötlete nyomán 2019 nyarán felvetette Boldog Gizella, Szent István bajorországi származású felesége szentté avatásának ügyét a felelős főpásztornál, Stefan Oster passaui püspöknél. A főpásztor az ügy elvi támogatása mellett végül a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának (MKPK) írt 2020. áprilisi levelében közölte: ő maga nem kíván élni a szenttéavatási eljárás elindításának lehetőségével, ezen jogát az MKPK-ra ruházza át és a passaui püspökség szükség esetén kész anyagi eszközökkel támogatni a kezdeményezést. Az MKPK ezt követően a Veszprémi Érsekséget bízta meg az eljárás előkészítésével. Az eljárás indításának feltétele többek között a személy világegyházban elterjedt, több országon és évszázadon átívelő kultuszának hitelt érdemlő bizonyítása. Jelenleg Magyarországra vonatkozóan az érsekség, Bajorországra vonatkozóan a Bajor–Magyar Fórum igyekszik összeállítást készíteni.


A művészi tartókban Szent István király és Boldog Gizella ereklyéje (jobbról balra) / A szerző felvétele

Mindemellett kiemelt jelentősége van a tisztelet aktív ápolásának. Ennek szép mozzanata volt a Bajor–Magyar Fórum kezdeményezése, amelynek keretében 2021. május 7-én, Gizella napján a passau-niedernburgi apátsági templomban szentmisét mutattak be Boldog Gizella tiszteletére, majd magyar–német nyelvű emléktáblát avattak Tordai-Lejkó Gábor müncheni magyar főkonzul jelenlétében. A tábla szövege: „Ezen ősi templom falai között nyugszik boldog Gizella bajor hercegnő, Szent István felesége, az első magyar királyné, a niedernburgi kolostor apátnője”.

– Miben látod ezen magyar zarándokhely fontosságát napjainkban?

– Számunkra, az itt élő magyarok számára, talán az ott-hon melege, a legméltóbb hely, ahol összejöhetünk, imádkozhatunk, énekelhetünk, magyarul szentmisét ünnepelhetünk, hálaadást tarthatunk ma és remélhetőleg ezután is. Ebben látom szolgálatom és közösségünk jövőjét.

(Borítókép: Boldog Gizella sírja, alatta csontereklyéje / fotó: a szerző felvétele)