Levél egy emberről
Tamás Gáspár Miklós 70. születésnapjára
Tamás Gáspár Miklós 70. születésnapjára
Vissza

Levél egy emberről

Én akkor szerettem meg Tamás Gáspár Miklóst, amikor 2007-ben írni kezdte a cikkeit az (akkor éppen, vagy már korábban) elhunyt erdélyi magyar írókról, a Bálint Tiborról és a K. Jakab Antalról szólót többször is elolvastam. Érződött bennük a szeretet ezek iránt a régi emberek iránt, minden fölény ellenére érződött még a nosztalgia is, a keserűség, hogy micsoda ifjúság jutott nekünk, és ti már nem vagytok.

Mindkét értelemben micsoda, hiszen szép emlékek, szolidaritás, összetartás, egy műveltség, amely ma már nem látszik lenni – és közben a Ceaușescu-diktatúra, amely sötét volt, sovén és tébolyult, amelyben furcsán élt túl mindenki, illetve, mint éppen a K. Jakabról szóló cikk címe mondja egyes szám első személyben, „nem éltem túl”. Azt hiszem, nagyon kevesen élték túl, talán senki.

Szerettem ezeket a cikkeket, mert szeretet volt bennük, valahogy megmutatkozott az az egyedül maradtság, amelyet később egyszer személyesen is megtapasztaltam, amikor meghívott magához, és egy délutánt együtt töltöttünk. És szerettem a Levél román barátaimhoz című akciót is, ezt pedig azért, mert olyan igazán ő volt, a provokáció és az egészen elképesztő tájékozottság, no meg a szintén ördögi írni tudás elegye, s a levélből akkor még vita is lett, kötet is, szóval akkor még mintha többeket érdekelt volna, de hát a román értelmiség is kompaktabbnak tűnt. És mennyire igaza volt, hiszen a román értelmiség egyik legfontosabb öröksége ma is a jobboldali, egy magasan más színvonalon, mint a magyar jobboldal vidékisége.

Mindezeket azért tudtam szeretni, mert követtem rögtön 1990-től, miközben hallani már jóval korábban hallottam róla, talán a Bretter-iskola kapcsán, mely szerinte nem volt. Mindig úgy kezdem el egy-egy cikkének az olvasását, hogy annyit úgysem tudhatok, mint a szerző, de megint érdekes dolgokat fog mondani csípősen és magaslati érveléssel. Nem is az egyetértés a lényeg a számomra, hanem a világa, ez a minden kétségen felül értelmiségi, úriember-alkatú, anarchista világ.

És önzetlen világ is. Ha elküldöm egy-egy bejegyzésemet, dedikálom egy-egy könyvemet, ő az egyik, aki nemcsak formálisan válaszol, hanem hosszú levelet is ír mindarról, amit megfontolásra érdemesnek tart. Már azt is nehéz elképzelni, hogy tud annyi cikket írni, hát még, hogy leveleket írjon, hogy figyelni tudjon másokra! De talán ez is annak a világnak az öröksége, amelyről a legszebb szövegeit írta, annak a szolidaritásnak, amelyre ma is visszanéz.

Isten éltessen, Gazsi!


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Sporthírek röviden
Újraválasztották tisztségébe Kató Bélát
Berlinale – Kiválasztották a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ