A vallásos zarándokok száma Európában ugyan némileg csökken, de a hindu és iszlám világban továbbra is óriási méretű, több millió embert mobilizáló jelenségről van szó. A zarándoklat és a vallásos turizmus ugyanakkor földrajzi, térbeli céljaiban megegyezik: ugyanazokat a helyeket látogatják. Ezek közül a többség olyan helyszínhez kötődik, amely az ókorban keletkezett, de ma is élő világvallások szakrális helyei. Akadnak azonban a vallási turizmusnak olyan helyszínei is, amelyek letűnt korok kihalt vagy néha újraalkotott vallásainak helyszíneiként váltak népszerű turistalátványossággá. Ilyen például az angliai őskori örökség egyik legismertebb helyszíne, Stonehenge, a máltai őskori templomok, az ókori Egyiptom nagy templomai, a görög városok templomromjai, szent hegyek barlangjai és megannyi más helyszín a világ minden táján, amelyhez egykor intenzív vallásgyakorlat kötődött, ma azonban legfeljebb újvallási mozgalmak és újpogányok látogatják ezeket a helyszíneket zarándokként. Népszerűségük azonban ezeknek a helyeknek továbbra is töretlen: Róma városának közel 800 ókori, középkori és újkori templomát leginkább vallási és kulturális turizmus céljából látogatják – nem feltétlenül hívő zarándokként – az emberek. Lenyűgöző építészeti és művészeti örökségükben az egyetemes emberiség kincseit, szellemi fejlődésünk megnyilvánulásait látják. Néha az egykori vallásgyakorlat szakralizált terei olyan módon deszakralizálódnak és vesztik el vallásos tartalmukat, hogy a tömegturizmus áldozatává lett térben figyelmeztetni kell a fotók millióit készítő látogatót, hogy a tér több évszázados, évezredes hagyományai iránti tiszteletből őrizze meg a csendet, adjon teret a szótlanság erejének. A kereszténység európai templomainak nagy többsége ma már erre a sorsra jutott Nyugat-Európában: a tér funkciója megváltozott, ám továbbra is akkora vonzóerővel bírnak, hogy mozgásban tudnak tartani milliókat.
A szakrális terek turizmusának sajátos kategóriája a klasszikus ókori templomok, szentélyek, közös nevükön szakralizált terek látogatása. Ezek közül néhány ma már legendás hírnévre tett szert (Parthenón Athénban, Pantheon Rómában, Maison Carrée Nîmes-ben, Garni-templom Örményországban, Bachus baalbeki nagy temploma stb.), amely több tízezer, némely már több százezer turistát vonz évente. 2015 előtt ide soroltuk Palmüra csodaszép templomait is, amelyeket azonban az emberi téboly felfoghatatlan, kortárs terrorizmusa azóta elpusztított. Az egyetemes emberi kultúra építészeti, vallási és történelmi örökségének ezen monumentális, romjaikban is lenyűgöző épületei az ókor leglátványosabb hagyatékai közé tartoznak. Mifelénk, Kelet-Közép-Európában azonban a turizmusnak ez a ritka kategóriája igencsak elhanyagolt, pedig meglepően sok szép forrásunk maradt fent ebben a témában.
A Római Birodalom dunai provinciái (Raetia, Noricum, a két Pannonia, Dacia és a két Moesia) a mai Bajorországtól a Fekete-tengerig terjedő régióban hatalmas régészeti örökséget hagytak ránk. Több tucat mai város római múlttal rendelkezik Regensburgtól, Bécsen át Kolozsvárig. Az egykori Római Birodalom öröksége közül mifelénk főleg a katonai létesítmények (a római limes határvonalának erődítményei, várfalai, burgusai, tornyai, útjai) maradtak fent és kerültek a helyi turizmus látványosságai közzé. Ezek egy részét ma már az UNESCO világörökségi listája is jegyzi és védi az Egyesült Királyságban, Németországban és Ausztriában. Magyarország erről a lehetőségről is lemondott, Románia még készíti a világörökségi dokumentációt. Az Európai Unió kulturális turizmust népszerűsítő útvonalai közül több is akad, amely a klasszikus ókor (görög–római kor) emlékeit hirdeti. Ezek közül a mi régiónkra elsősorban az ún. dunai „Bor útja” (Danube Wine Route) és az illirikumi út vonatkozik. Ezek, bár több római várost és emlékeit érintik, ritkán vagy egyáltalán nem említik a dunai provinciák szakrális tereit, egykori templomait, szentélyeit, szent barlangjait és helyeit. A Kr. u. 1–3. században, a kereszténység térhódítása előtti időszakból több mint 280 szentélyt, templomot tártak fel német, osztrák, szlovén, magyar, szerb, román és bolgár régészek az elmúlt 150 évben. A szakrális terek ókori, valós száma persze jóval nagyobb lehetett, ezt bizonyítja az a több mint 7000 vallásos felirat, epigráfiai forrás, amely több száz helyszínről maradt ránk, és amelyek egy részét ma a dunai országok nagy régészeti múzeumaiban csodálhatjuk meg, igaz, kevés múzeumnak van külön vallástörténeti kiállítása ebben a témában.
A 280 római szentély, amelyet régészetileg sikerült azonosítani, nagyrészt régi ásatások hagyatékai, így turisztikailag sajnos a többségük láthatatlan maradt. Nagy részüket már rég visszafogadta a természet, erdők, buja növényzet fedi az egykor talán vallási szertartásoktól és imáktól hangos 1800-2000 éves épületek nyomait. Akad azonban néhány kivétel is, amelyeket érdemes lenne népszerűsíteni, a kulturális és kortárs vallási turizmus célpontjaiként közelebb hozni a nagyközönséghez. Egy ilyen, ókori templomok látogatását célzó kulturális útvonal összeköthetné a szlovéniai Ptujt a bulgáriai Balcsik városával. A több mint ezer kilométeres kocsival és biciklivel látogatható útvonal nemcsak a dunai régió csodálatos tájain vinné végig a turistát, de magába foglalná a dunai provinciák 280 feltárt szentélyének tíz legszebb és részben vagy teljesen rekonstruált példányát is. Ptuj (a római Poetovio) kivételesen jó állapotban fennmaradt és rekonstruált Mithras-szentélyeivel nyűgözi le ma is az oda tévedőket. A Római Birodalom egyik legnépszerűbb kultusza és istenségének, Mithrasnak gyönyörű domborművei és szobrai eredeti helyükön fedezhetők fel. Ptuj után Varasdfürdőre (Varaždinske Toplice) mennénk, ahol a régió egyik legnagyobb római fürdőszentélyét láthatjuk. A ma is látható és látogatható római szentélyben még római császárok is fürödtek a 4. században. Innen Szombathelyre (római Savaria) vezetne az út, ahol egész Európa legnagyobb és rekonstruált Ízisz-szentélye látogatható (Iseum Savariense). Ezután a közeli Fertőrákos vidéki Mithras-szentélye lenne a cél, amely Kelet-Közép-Európa egyik legjobb állapotban megmaradt, ugyancsak rekonstruált spelaeuma, azaz barlangszentélye. Óbuda-Budapest egykori római városának, Aquincumnak is érdemes megtekinteni a Mithras-szentélyeit, ezek közül kiemelendő a nemrég rekonstruált és megnyitott Symphorus mithraeum. Aquincumból a szerbiai Gamzigrad (Romuliana) monumentális templomait néznénk meg, majd innen érnénk el Erdélybe, ahol Várhely (Colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusa) 1970-es években részlegesen rekonstruált római templomait tekinthetnénk meg. Az utolsó állomás Bulgáriában, Bancsik (Dionüszopolisz) városának 2500 éves görög–római temploma lenne, amelyet a pontusi istenanyának szenteltek.
Kelet-Közép-Európának ezek a legjobb állapotban fennmaradt római templomai, bár a régészet iránt szakmaibb módon érdeklődők természetesen sok más, kevésbé látványos helyszínt is megcsodálhatnak a 280 feltárt templomból, szentélyből. Ezeknek értékesítése, népszerűsítése és védelme a régió vallási turizmusának és kulturális örökségének fontos eleme lehetne, ám úgy tűnik, erre még várunk kell.
A dunai provinciák szentélyeit és valláskommunikációját kutató projekt a Nemzeti, Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal posztdoktori projektjének részeként (Római vallási kommunikáció a dunai provinciákban a Principátus korában, PD NKFI-8 nr. 127948) valósult meg. Lásd még: www.danubianreligion.com
Borítókép: Szombathelyen - római Savaria - található egész Európa legnagyobb és rekonstruált Ízisz-szentélye (muemlekem.hu)
