A megnyitó kezdetén Sebestyén Ákos lelkipásztor úgy fogalmazott: „Amikor megláttam a plakátot, meghatódtam, ugyanis mindannyiunknak, akik felelősséget érzünk a jövő generációi iránt, az a célunk, hogy valamilyen nyomot hagyjunk gyermekeink lelkében. Telitalálat lett a cím, amely önvizsgálatra késztetett engem is, hogy vajon megtettem-e minden tőlem telhetőt az elmúlt esztendőkben, hogy valóban hagyok-e nyomot magam mögött. M. Lovász Noémi rajztanárként is – a Báthory-líceumban – saját tudása szerint próbál valamit elültetni a gyermekek lelkében.”
A rövid bevezető után a lelkipásztor átadta a szót a tárlat szervezőjének, Felházi Lenke Zsuzsánna kántor-képzőművésznek, aki elmondta: M. Lovász Noémi örömmel vállalta a kiállítást arra gondolva, hogy néhány diákja virágvasárnap éppen ebben a templomban konfirmál, így tárlatát elsősorban ezeknek a fiataloknak ajánlotta. „Nemcsak Isten igéje hagy lelkünkben nyomot, hanem a tanáré is, aki rajzot és színt oktat: vizuális művészetből is sokat lehet tanulni” – tette hozzá Felházi Lenke Zsuzsánna.
M. Lovász Noémi képzőművész-rajztanár. A fotó a szerző felvétele
A tárlat anyagát Kis-Pállukács Hajnal muzeológus értékelte, akinek – mint kiderült – M. Lovász Noémi egykor tanára volt a Báthoryban. „Mit sem sejtettem akkoriban – és valószínűleg ő sem –, hogy évek múltán az a megtiszteltetés ér, hogy megnyissam egyéni kiállítását. És nem akármilyen kiállítását, hanem ezt a személyes, lelke számára fontos tárlatot, amelyről ő maga vallotta, hogy ajándék diákjai és a gyülekezet jövő héten konfirmáló fiataljai számára” – fogalmazott a muzeológus.
Elmondta, M. Lovász Noémi nagyenyedi születésű képzőművész, művészpedagógus, aki tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen folytatta, a művészettörténeti mesterképzést pedig a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végezte el. Jelenleg tanárként és művészként is aktív, munkáit több egyéni és számos csoportos kiállításon tekinthette meg a közönség, mind az ország határain belül – Kolozsváron, Nagyenyeden, Székelyudvarhelyen, Torockón, Nagybányán –, mind határainkon túl – Miskolcon, Szentendrén, Szerencsen, Zentán, Ungváron, Budapesten –, de az óceánon túl is, így Los Angelesben és New Yorkban egyaránt.
„A kép fontossága megelőzi a szövegét” – idézte a művészt Kis-Pállukács Hajnal, hozzátéve: ez a gondolat talán sohasem volt annyira igaz, mint a mai digitális, lassan már posztdigitális és mesterséges intelligencia uralta világban. „M. Lovász Noémi munkáiban megtestesül mindaz, ami az igazi művészet ismérve: minél többet nézi az ember ezeket a munkákat, annál többet lát. Az a fantasztikus bennük, hogy a művész mindenkinek adni tud valamit általuk, és munkái mindenkihez szólnak. Azok számára is tetszetősek vagy legalábbis érdekesek, említésre méltó emlékeket eredményeznek, akik a szokásos 5-10 másodpercet fordítják a munka megtekintésére – a TikTok, Snapchat és Instagram Reels alkalmazások világában ugyanis ez a megszokott időkeret, amely egy-egy tartalomra jut” – mondta a muzeológus, hozzátéve: a nem mindig konvencionális értelmekkel bíró színek használata, az erős kontraszt vagy épp az erőteljes színfoltok ezt a közönséget is képesek megfogni.
„Ars poeticájához híven a játékosság, a kísérlet és az ebből eredő merészség M. Lovász Noémi munkáinak ismérve. Ha azonban valamivel több időt rászánunk, és akár egyetlen percet eltöltünk az adott alkotással szemben állva, újabb és újabb jelentések nyílnak meg előttünk. Amikor úgy érezzük, hogy mindent láttunk, még akkor is biztosan szembetűnik újabb, felfedezésre váró réteg” – fogalmazott Kis-Pállukács Hajnal. A muzeológus zárásként kiemelte: „A fény játéka, amint a sötétbe betör vagy akár rávilágít a lényegre, életre hívja az alkotást, annak alanyát, a Nap archetípusa, a nagybetűs Hit és ennek megélése – ezeket vélem látni az itt kiállított munkákban. Maga az élet van bennük. Németh Júlia műkritikus úgy fogalmazott, M. Lovász Noémi »munkái a látvány erejével hatnak«”.
A megnyitóbeszédek után a művész megemlítette, hogy harminc évvel ezelőtt, virágvasárnapján a nagyenyedi református templomban konfirmált, az egyik kiállított munkában pedig az enyedi vártemplom körvonala is visszaköszön. Az akkori konfirmálási ige nyomot hagyott a lelkében, és úgy fogalmazott: ha csak egyetlen munka is hasonlóan nyomot hagy a diákok lelkében, akkor már megérte ezt a kiállítást létrehozni.
A megnyitót Szász Noémi és Felházi Lenke Zsuzsánna zenés produkciója zárta. A kiállítás április végéig tekinthető meg a Pata utcai református egyházközség Fehér Galériájában, hétköznapokon 9 és 14 óra között, vasárnapokon pedig az istentisztelet után.
Borítókép: Formákban, metszéspontokban és színekben gazdag alkotások képezik a tárlat anyagát. A fotók a szerző felvételei
