Lehetőség és kockázat

Lehetőség és kockázat
Hatalmas politikai lehetőségeket rejt magában az ellenzék és az államfő számára az igazságszolgáltatásról tervezett népszavazás kiírása, de óriási kockázatokkal is jár egy ilyen kezdeményezés. Persze, nem tudjuk még, milyen kérdést bocsátana szavazásra az elnök, egyelőre csak szokásos stílusában annyit közölt, hogy már „szinte elhatározta” a referendum kiírását.

Volt már rá példa, hogy választással egy időben népszavazást is tartottak, ezzel az eszközzel Traian Băsescu is élt. Egyértelmű, hogy Iohannis és az ellenzéki pártok azt remélik, hogy a népszavazás hozzájárul az európai parlamenti választáson való magasabb részvételhez és a társadalomnak az a fiatalabb, középkorú rétege is elmegy szavazni, akit egyébként a legnehezebb megszólítani. Az ellenzék azt feltételezi, egyébként helyesen, hogy ennek a társadalmi rétegnek a jelentős része elsősorban PSD-ellenes és valamelyik ellenzéki párt zsebelheti be majd szavazatát. Hogy ez a számítás mennyire válik be vagy nem, ezt nehéz megjósolni, sok tényezőtől függ, például attól, hogy a választás hétvégéjén éppen milyen idő lesz, és hányan fogják venni a fáradságot, hogy rossz idő esetén kimozduljanak otthonról, vagy jó idő esetén megszakítsák minivakációjukat. A megcélzottak ugyanis egyértelműen a nagy mobilitási lehetőségekkel rendelkező nagyvárosi lakosság.

Ha viszont azt vesszük figyelembe, hogy Băsescu egykamarás parlamentről szervezett népszavazás eredményét a mai napig sem ültették gyakorlatba annak ellenére, hogy érvényes és eredményes volt a referendum, elég egyértelmű, hogy a népszavazások kötelező érvényűségére nincs jogi garancia, így a kormánypártok akár ki is játszhatják majd a referendumon résztvett és egyik irányba szavazó választók akaratát. Egy esetleges érvénytelen népszavazás még ennél tragikusabb lenne, hiszen Romániát besorolná a menthetetlen országok sorába, ugyanis azt a látszatot keltheti könnyen, hogy nem akar megszabadulni a korrupciótól. A népszavazás veszélyes játék, és ezt nagyon jól tudjuk a Brexit-referendum óta, amelyet kezdetben senki nem vett komolyan. Jó viccként kezelte a brit politikai elit is, amely csak belpolitikai célokra akarta felhasználni, ehhez képest akkora gubancot okozott, amit Londontól Brüsszelen át Bukarestig és Szófiáig senki nem tud kibogozni. Népszavazással nem lehet kormányozni, törvényt alkotni, főleg nem olyan országokban, ahol ennek nincs hagyománya és nincs fejlett demokrácia. Egy félresikerült népszavazás könnyen visszaüthet a kezdeményezői számára. Egy ilyen próbálkozás egyelőre nem tűnik többnek, mint belpolitikai fegyver az ellenzék számára, hiszen lényeges változásokat nem lehet népszavazással elérni.