Alig ért véget a rocktörténeti előadás és koncert csütörtökön, amely hatalmas élmény volt főleg a gyerekeknek, akik először kóstoltak bele ebbe a műfajba, már az abai néptánccsoport is megérkezett. Aba és Szamosújvár testvérvárosok, a Téka Alapítvány és a Sárvíz Művészeti Alapiskola kapcsolata révén. Alapítványuk, a Sárvíz Téka ugyanazt az értékrendet követi, mint a szamosújvári, egymást támogatja a két intézmény, és a tagok tisztában vannak vele, hogy - Korcz Judit szavait idézve – „ha elcsüggedünk, tudjuk, van még egy Téka, ahol megértésre, vigaszra találunk”.
Péntek reggel benépesült Szamosújvár Főtere, épült a színpad, a kézművesek kirakták a portékáikat. A Nemzeti Kulturális Alap által is támogatott rendezvények sorát az Erdélyi Népzenészek Egyesülete által felállított kopjafa avatása nyitotta meg. A Téka Alapítvány udvarán felállított emlékoszlop egy a sok közül, amelyet az egyesület Erdély szerte elhelyezett az elhunyt zenészek emlékére. A szamosújvári kopjafára a tóvidéki zenészek neveit vésték fel, ezzel emlékezve rájuk és örökségükre. Zenei aláfestéssel az Ördöngös zenekar szolgált. A kopjafát Vajda Dániel helyi református lelkész áldotta meg. Az ünnepség után könyvbemutatóra került sor a Téka Alapítvány konferenciatermében. Buzogány Árpád szerkesztette a „Gyertek haza, ludaim!” című gyermekjátékkötetet, amelyhez a gyűjtést főleg nyugdíjas pedagógusok végezték Udvarhelyszéken. Pedagógusok, szülők haszonnal forgathatják, idősebbek pedig biztos találnak olyan játékot, amely ismerősen cseng számukra, valószínű ők is játszhatták gyerekkorukban. Közben a Gödörben, a táncteremben Katona Annamária és Szabó Boglárka vezetésével Prücskök-játszóház zajlott.
A Téka Alapítvány udvarán felállított kopjafára a tóvidéki zenészek neveit vésték fel
A főtéri színpadon délután 6 órától mutatkoztak be a résztvevő együttesek közül néhányan. A szamosújvári népdalt tanuló diákok egy csoportja kezdte a bemutatót, ők heti rendszerességgel próbálnak, különböző versenyeken is megállják a helyüket. Az Abai Kis Sárvíz Együttes rábaközi táncai után a helyi Dansatorii de pe Somes nevű román tánccsoport legapróbbjai mutatkoztak be Szamosújvár környéki román táncokkal. A brassói Mátka tánccsoport először járt Szamosújváron, pénteken az „Ez a világ olyan világ” című összeállításuk mutatták be. A csíkszenttamási Csonkatorony Néptáncegyüttes Zsibongók csoportja felcsíki táncokat táncolt. A Magyarországról, Szentgálról érkezett Szűrös néptáncegyüttes helyi, szentgáli táncokat hozott. Érdekes színfoltja volt a fesztiválnak a Klézséről érkezett Szeret Néptáncegyüttes, akik hitelesen mutatták be a közkedvelt moldvai körtáncokat „Klézsei horba” című összeállításukban. Ugyancsak moldvai táncokat adott elő az abai kis gimnazisták csoportja. A szamosújvári Kiskaláka az eső fenyegetésében kezdte, s a szivárvány íve alatt zárta palatkai táncrendjét.
Az előadás a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum tornatermében folytatódott a balánbányaiak „Bukovina mit vétettem” című előadásával. A széki táncosok, illetve Pali Marci és zenekarának bemutatkozása után kezdődött a táncház.
Tavaly kellett volna megszervezni a 24. mezőségi találkozót, amelyre sajnos nem került sor, a járvány ebben is megakadályozott. Annak érdekében, hogy a folyamat ne szakadjon meg és idén ősszel meg lehessen szervezni a jubileumi, 25. Mezőségi Fesztivált és találkozót, úgy döntöttünk, hogy a tavaszi fesztivál keretén belül bepótoljuk a tavaly őszről elmaradt programok egy részét. Az esti meghívottak a találkozó keretében érkeztek. A péntek estét hajnalig tartó táncház zárta a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum tornatermében.
Szombat délben Harangozó Imre újkígyósi néprajzkutató barátunk 27. könyvének bemutatójára gyűltünk össze a konferenciateremben. A „Napkeleti kalászat” című kötetében az archaikus népi imádságokról olvashatunk, valamint arról az örökölt tudásról, amely a paraszti kultúra változásával eltűnni látszik. A könyvbemutatón a katolikus hittantanár megszokott humoros előadásmódjából megismerhettük a népi imádságok sokféleségét, de mindannyiunk szeme könnybe lábadt, amikor a Moldvában lezárult, a Mezőségen is hangsúlyos nyelvváltásról beszélt. Hisszük, hogy barátainkkal, szövetségeseinkkel sokáig a magyar nyelv végvára maradhatunk a Mezőség peremén. Hideg Anna néni karácsonyi és világi énekei színesítették és emelték a könyvbemutató hangulatát.
A fesztiválunk egyik kedvelt pontja a táncosok felvonulása. Románok, magyarok kíváncsian szemlélik a színes menetet. Idén a Kemény Zsigmond Elméleti Líceumtól indult a felvonulás és a 600 táncos sora utcányi hosszú lett. A táncosok, zenészek énekszóval érkeztek meg a Főtérre.
A kézműves vásár folyamatosan zajlott a két nap alatt, szombat délután kézműves foglalkozások is várták a legkisebbeket. Papírforgó, pohárfigura, lepkedísz készítést, agyagozást és arcfestést próbálhattak ki a helyi pedagógusok irányításával.
A fesztiválon résztvevőket Dragan Ovidiu, Szamosújvár polgármestere is köszöntötte, kiemelve a két intézmény, a polgármesteri hivatal és a Téka Alapítvány közti partnerséget. A gálaműsort a Sárvíz zenekar kalotaszegi táncrendje kezdte, majd domokosi táncokat láthattunk a Zivatar néptáncegyüttes előadásában. A Sárvíz Táncegyüttes mezősföldi táncokat, míg az avasújvárosi Kispiros Néptáncegyüttes belső mezőségi táncokat mutatott be. Ismét láthattuk a szentgáli táncokat a Szűrös együttes előadásában, majd a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes kalotaszegi táncokat adott elő.
Hajnalig tartó táncházban mulattak a fesztivál résztvevői
A brassói Mátka csoport után gyimesi táncokat láthattunk a csíkszenttamási Zsibongók előadásában. Az abaiak rábaközi táncát a Kiskaláka palatkai rendje követte. A Szatmárnémetiből érkezett Röpike Néptánccsoport szilágysági táncokat, a Szamoshát együttes szatmári táncokat mutatott be. Ismét megtekinthettük a klézsei horbát, majd megismerhettük a körtvélyfáji Bokréta Néptáncegyüttest, akik mezőségi táncokat mutattak be. A helyi Dansatorii de pe Somes együttes nagyobb gyerekekből álló csapata erdélyi táncrendet mutatott be, majd a kolozsvári Bogáncs Néptáncegyüttes jobbágytelki táncokat adott elő. Az abaiak moldvai táncokat, a Kaláka vajdaszentiványi táncokat táncolt, míg a nagybányai Talpalat tövisháti táncokat. A talpalávalót az Ördöngös, a Botos Banda és a Rezeda zenekarok húzták.
Vacsora után a bálványoscsabai és vajdakamarási hagyományőrzők, illetve a palatkai muzsikusok mutatkoztak be. A táncházban hatalmas sikere volt a klézsei zenekar táncrendjének, hatalmas moldvai mulatság kerekedett. Jó volt ismét mulatni a régi ismerősökkel, újakkal megismerkedni és látni, hogy a gyerekek, fiatalok jókedvűen mulatnak a népzenére. Hátha minden baljóslat ellenére mégsem változott annyira a világ, megmaradt a közösség iránti igény.
