Legalizálni a hülyeséget (?)

Legalizálni a hülyeséget (?)
Nem felejti el könnyen az ember azokat a videókat, amelyek egy időben széles körben terjedtek a világhálón – vagy korábban, a hazai televíziózás ’89 utáni első évtizedében –, s amelyekben „agyafúrt” riporterek kérdezték az egyszerű járókelőket ilyen-olyan, néha banális, néha komolyabb, olykor félreérthető dolgokról. A poén persze a válaszokban rejlett, hiszen sokan igen bődületes hülyeségeket válaszoltak, akkorákat, hogy a magamfajta jóhiszemű ember nem is igen hitte el, hogy mindez nem volt megrendezve, s hogy a járókelők nem előre betanított „színészek” a minél nagyobb nézettségszerzés céljából.

Ezért is maradt meg bennem e videók emléke, ám azóta lassan-lassan ráébredtem, hogy bizony mégiscsak határtalan lehet az emberi hülyeség (avagy butaság).

Ezt támasztják alá például az elmúlt hónapok miniszterelnöki elszólásai, baklövései is. A legújabb példa pedig Ramona Bruynseels államfőjelölt hétfői kijelentése, miszerint Oroszország tagja a NATO-nak, ennélfogva Romániának katonai téren folytatnia kell vele a kétoldalú illetve a NATO-n belüli gyakorlatokat.

De hát nincs mit ezen csodálkozni – mondhatnák most egyesek rosszmájúan –, hiszen lám, Ramona Bruynseels nemrég még éppen a fentebb említett miniszterelnök tanácsadója volt, sőt, inkább képzeljék csak el, mi lenne, ha valamilyen csoda folytán Viorica Dăncilă maradna miniszterelnök, ő pedig megnyerné a választásokat: két (m)ilyen politikus vezetné az országot!

Ám hagyjuk az esetleg beugró sztereotípiákat, ugyanis épp ellenkezőleg, kicsit védeni szeretném most Bruynseelst (s talán számomra is meglepő módon, még Dăncilăt is) – lehet, hogy megint csak túlságosan jóhiszeműen. Bruynseelsnél maradva, a hétfői történtek után azon kezdtem el gondolkozni, vajon tényleg nem tudta, hogy Oroszország nem tagja a NATO-nak? Vagy esetleg csak a pillanatnyi lámpaláz, a riporter esetleges sürgetése vagy valamilyen egyéb kellemetlen tényező, a rá nehezedő nyomás váltotta ki a bakit? Másfelől, tisztában vagyok azzal, milyen nehéz is lehet reflektorfényben, élő adásban beszélni, váratlan kérdésre, netán kényes témában gondolkodási idő nélkül olyan – folyékony és kielégítő – választ adni, amibe utólag nem köthetnek bele rossz szándékkal (ezért is nem leszek én soha államfőjelölt…). Ám neki, amikor a jelöltségre vállalkozott, mindezzel számolnia kellett, ilyenformán „nincs mentsége”. Hacsak az nem, hogy senki se érthet mindenhez, s elvégre még nem államfő, hanem csupán jelölt (egyébként jogi végzettséggel rendelkezik), aki igazából most lépett be a politikai életbe – ha ez sikerrel jár, akkor a hasonló bakik kiszűrésére ott lesznek majd a… tanácsadók.

Persze, „összeesküvés-elméletet” is sejthetünk Bruynseels hétfői tévedése mögött: akarattal válaszolt rosszul. Elvégre Madonna is annak idején úgy volt vele, hogy mindegy, mit írnak róla az újságok (régi szép idők, amikor még nem volt Facebook meg Twitter…), csak róla írjanak. Ha ez így van, Ramona Bruynseels számítása nálam például bejött – nemcsak azért, mert most épp róla írok: hiszen különben valószínűleg sohasem érdekelt volna, hogy ki is ő. Így viszont többek között megtudtam, hogy kolozsvári (ki tudja, talán csak az emiatt felébredt lokálpatriotizmusom próbálta mentegetni őt a korábbi bekezdésben?), hogy a Harvard egyetemen szerzett oklevelet, s hogy korábban számos ügyes és hasznos szociális projektet kezdeményezett és kivitelezett a civil szférában.

Mielőtt azonban még azzal vádolnának, hogy kampányolok neki, el kell mondanom, hogy én alapjában véve nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. S ha netán valakinek úgy tűnik, hogy az utóbbi időben túl sok a politikusi elszólás, hát igaza van, még akkor is, ha egyébként tévedni emberi dolog – mint ahogyan a sündisznó is mondta, miután lemászott a drótkeféről…

Megoldást viszont még nem látok, hiszen így, hogy a miniszterek szinte hetente változnak, s egyre-másra alakulnak az új feltörekvő pártok, túl felhígult a politikai „elit” ahhoz, hogy az ilyesmi ne történjen meg időről-időre. Ez persze szomorú, sőt, olyannyira szomorú, hogy talán csak humorral lehet elütni. Így aztán nem marad más, mint a remény, hogy korábbi elnökünk, Traian Băsescu is összekeverte a fogalmakat nemrég, amikor kifejtette, hogy legalizálni kellene a prostitúciót, és valójában nem „prostituţia-t”, hanem „prostia”-t (=hülyeség) akart mondani… Mert így, a hülyeség legalizálásával nem lenne több probléma a politikusi elszólásokkal.