Lajstrom

Lajstrom
Elnézem a Budapesten megjelenő Figyelő által megjelentetett listát: a „zsoldosok” névsorát. Akikre ezentúl úgy lehet majd rászólni: te, Soros-bérenc, vagy még stílusosabban: spekuláns-csatlós.

Az összegzés igénye, hogy tudd, ki az ellenfeled/-séged, nem új keletű. Előzetesként ott a kuláklista (nagyanyám mesélte, amint éjszaka mentették ki Aranyosgyéresről Szentmihályra egyik mostohatestvére gabonáját, mielőtt az elvtársi brigád megérkezett volna padlásseprésre kigyúrt izomzattal).

Magyarországi előfutár a B-listázás, amikor 1945–47 között politikai tisztogatást hajtottak végre „az államháztartás egyensúlyának érdekében”. Az akkori honvédség kötelékéből így távolítottak el mintegy 15 ezer embert. Lajstromba vették a volt keleti blokkból kitiltottakat is, hogy az országhatárnál könnyűszerrel ki tudják szűrni a veszélyes elemeket. De listát kaptak a Bukarestben „vendégeskedő” bányászok is, hogy hamarabb ráleljenek az ellenzéki pártok székhelyeire, szerkesztőségeire, politikusainak lakhelyére. Van friss példa is a számbavételre: Trump ötlete, hogy listázzák a muszlimokat az informatikai óriáscégek, 2015-ös datálású. Ennél még ropogósabb esetről adnak hírt tavaly novemberében a The Moscow Times munkatársai. A vlagyimiri terület oktatási osztálya emlékeztetőt küldött az iskoláknak, arra utasítva a tanárokat, hogy jó minőségben fotózzák le, majd listázzák az ellenzéki tüntetéseken megjelent gyerekeket. A levél arra szólítja fel az oktatókat, szolgáltassanak információkat „a rendszeren belüli és a rendszer részét nem képező ellenzék” ténykedéseiről. Sőt, azt is elvárják a tantestület tagjaitól, hogy a tiltakozók képeit töltsék fel egy nyílt weboldalra, amelyet az akkor még a választási kampányból ki nem tiltott Alekszej Navalnij – Putyin legvehemensebb és legnépszerűbb ellenjelöltjének – lejáratására hoztak létre.

Elnézem a listát: meg az önként sor(o)sközösséget vállalók egyre dagadó jegyzékét, az „ellenlajstromot”. Ha nem egyéb, de újabb sajtótájékoztatóra kényszerülnek az illetékesek, hogy korrigálják kijelentésüket, miszerint kétezren állnak a tőzsdeguru szolgálatában. (Egyre nehezebb feladat lesz megfigyelésük, íme a frissen alakuló kabinet első kemény erőpróbája).

Elnézem a listát, amit az ígéretes történészi pályát közéleti szereplésre felváltó szakember patronálta lap megjelentet. Hevenyészettsége, hogy már évek óta halott nevek keverednek lélegző hús-vér emberekkel, arra enged következtetni, hogy sebtében állították össze, a nyolcadikai eufória hullámtaraján egyensúlyozva; amennyiben nem, és csőre töltve várta, hogy elsüssék, akkor meg még aggasztóbb a történet.

Elnézem a listát, de nem ­áltatom magam: a lajstrom ­összetételét firtató kritika álságos pályára tereli a diskurzust. Mert ez a névsor pusztán a léte révén a félelemkeltés előszobájába szóló belépő, nem egyéb. A lista irányába nézek, akár mögéje is, ha úgy tetszik, több mint aggódó tekintettel Budapest felé.