Valami mégis megakadályoz bennünket. Áldozatot nem akarunk vállalni. A saját utódainkat sem vállaljuk szívesen. Elkényelmesedtünk! Sokszor segítség nélkül tehetetlenül állunk a kihívásokkal szemben, értelmetlennek és fárasztónak látjuk a következő nemzedék felnevelését. Értékrendünk és életkedvünk felborult.
Jézus Krisztus a húsvéti eseményeken keresztül pont az áldozatvállalásra kíván bennünket nevelni. Ő feláldozta magát értünk a golgotai kereszten. Pedig hatalmában állt elkerülni a megaláztatást és a szenvedést. Mégis vállalta!
Aki felismeri önmaga életében a Megváltó szeretetéből származó kegyelmet, maga is áldozatvállalóvá válik. Nekünk csak közvetlen hozzátartozóinkért, a következő nemzedékért kell áldozatot vállalnunk, nem kell az egész világot megváltanunk. Ezt már megtette Jézus Krisztus.
Az áldozatvállalás közösségünk életében azt jelenti, hogy olyan életteret kell kialakítanunk fiataljaink számára, ahol a családok biztonságban élhetnek és nevelhetik gyermekeiket. Mindehhez szükség van közösségi életre is. A hitélet megélése nélkül nincs közösség többé. Erősítsük meg mielőbb közösségeinket, hogy azokban otthona legyen fiatalnak és idősnek egyaránt.
Legyen ez az ünnep Krisztus nyomában járva a közösségi áldozatvállalás ünnepe.
