Krisztus áldozata és a mi ünnepünk
Vissza

Krisztus áldozata és a mi ünnepünk

Elnézve a kilenc konfirmáló fiatalt felkészítés alkalmával, belém hasít a felismerés: nagyon kevesen vagyunk. Gyermekekre lenne szükségünk nagyon gyorsan. Minél többre! Különben feleslegessé válik minden igyekezetünk. Hiába építünk, szervezünk, napkeleti jövevények fogják lakni templomainkat, otthonainkat néhány éven belül.

Valami mégis megakadályoz bennünket. Áldozatot nem akarunk vállalni. A saját utódainkat sem vállaljuk szívesen. Elkényelmesedtünk! Sokszor segítség nélkül tehetetlenül állunk a kihívásokkal szemben, értelmetlennek és fárasztónak látjuk a következő nemzedék felnevelését. Értékrendünk és életkedvünk felborult.

Jézus Krisztus a húsvéti eseményeken keresztül pont az áldozatvállalásra kíván bennünket nevelni. Ő feláldozta magát értünk a golgotai kereszten. Pedig hatalmában állt elkerülni a megaláztatást és a szenvedést. Mégis vállalta!

Aki felismeri önmaga életében a Megváltó szeretetéből származó kegyelmet, maga is áldozatvállalóvá válik. Nekünk csak közvetlen hozzátartozóinkért, a következő nemzedékért kell áldozatot vállalnunk, nem kell az egész világot megváltanunk. Ezt már megtette Jézus Krisztus.

Az áldozatvállalás közösségünk életében azt jelenti, hogy olyan életteret kell kialakítanunk fiataljaink számára, ahol a családok biztonságban élhetnek és nevelhetik gyermekeiket. Mindehhez szükség van közösségi életre is. A hitélet megélése nélkül nincs közösség többé. Erősítsük meg mielőbb közösségeinket, hogy azokban otthona legyen fiatalnak és idősnek egyaránt.

Legyen ez az ünnep Krisztus nyomában járva a közösségi áldozatvállalás ünnepe.

A cikk a Szabadság napilap Református Híradó című időszakos mellékletében jelent meg. Olvassa ide kattintva.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

EU-csúcs - Juncker: mindent meg kell ...
Taxisok az Uber ellen Kolozsváron
Tücsök áprilisa

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ