Krimi, thriller, sci-fi és komédia – szóval vegyes, mint Józsi bácsi pálinkája

Erdélybe érkezett a Zanox című film

Krimi, thriller, sci-fi és komédia – szóval vegyes, mint Józsi bácsi pálinkája
Újabb magyar vígjáték érkezett a kolozsvári – és erdélyi – mozikba: a tavaly bemutatott Zanox – Kockázatok és mellékhatások című alkotást csütörtökön vetítették először Kolozsváron, a Művész moziban, amit közönségtalálkozó követett Baranyi Gábor Benő rendezővel és a film két kolozsvári vonatkozású színészével, Hatházi Andrással és Bálint Előddel.

Bevallom, a Zanox filmelőzetesének megtekintése után vegyes érzelmekkel léptem a moziterembe, kissé attól tartva: tíz-húsz perc talán elég is lesz belőle, mihez kezdek majd utána? Jártam már így vígjátékokkal. 

Az első meglepetés aztán akkor ért, amikor rögtön az elején feltűnt a 15-ös karika – ennek létjogosultságát nemigen lehetett sejteni az előzetesből. Bizony, mint hamarosan kiderült, van egy-két – nevezzük úgy, „ketchupos” – jelenet, amely a történetet a krimik vagy épp thrillerek irányába tolja el néhány pillanatig, és amely jelenetek drámaisága, váratlansága amúgy a poénokkal kiválóan kontrasztol: mintegy felrázza a néző esetleg lankadni kezdő figyelmét, hogy aztán ismét megkönnyebbülten nevethessen fel a következő poénon.

Apropó humor: az elsőfilmes rendező-forgatókönyvíró, Baranyi Gábor Benő különféle eszközöket használ, van a filmben helyzet-, jellem- és névkomikum is, de érdemére legyen mondva, bár sokszor feszegeti, igyekszik kitolni a határokat, sikerül nem átlépni azokat, így a poénok nem válnak gagyivá – mint oly sok amerikai vagy éppen magyar vígjátékban. Ezen túl pedig még halvány sci-fi jellege is van a Zanoxnak, hiszen a kísérleti pirula és a „piros orrú” Józsi bácsi pálinkájának kombinációjával a főhős (Bálint Előd) időutazásra képes – e téma sokszor visszaköszönt már a vásznon, de Baranyi Gábor Benő ehhez is úgy nyúl, hogy arra nemigen találunk panaszt.

Szóval kicsit krimi, kicsit thriller, kicsit sci-fi és kicsit több komédia. Mindezt talán így foglalhatnánk össze: a Zanox elsőfilmes rendező magabiztos kísérletezése a műfajokkal, a filmnek pedig cseppet sem árt, hogy ilyen szempontból vegyes, mint a Józsi bácsi pálinkája – sőt éppen ez a jó benne. Összességében tehát nagyon korrekt, élvezetes romantikus vígjáték, hiteles karakterekkel, jó szerepformálással, fülbemászó és találó filmzenével. A film honlapja egyébként a történetet így foglalja össze: „A kétes eredetű házi pálinkák sok fejfájást okoznak, a Zanox nevű kísérleti szerrel viszont lehetővé teszik az időutazást. Ráadásul más italokkal ellentétben nem előre, hanem a múltba. Misivel is ez történik, akire a következő reggelen a másnaposság helyett ismét az érettségi vár. A szokatlan helyzettel élve Misi bátrabban kezdeményez Jankánál, akibe régóta szerelmes, megpróbál megakadályozni egy gyilkosságot, és a történelemtételt is átnézi, amit húzni fog. Arra viszont nem gondol, hogy mennyi mindennek kell a helyén lennie ahhoz, hogy a napját valóban a legjobbá alakítsa, miközben vészesen fogy az időutazás üzemanyaga – a házi pálinka.”

A kolozsvári vetítés utáni közönségtalálkozón – amelyet Jakab-Benke Nándor filmkritikus, az alkotást Erdélyben forgalmazó Filmtett Egyesület tagja és a Filmtett filmes portál szerzője moderált – a rendező mellett a film főszereplője, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem színművészeti szakán végzett székelyudvarhelyi Bálint Előd, továbbá tanára, a filmbeli doktort megformáló Hatházi András színész is részt vett. Baranyi Gábor Benő többek között arról beszélt, hogy a film főszereplőjének kiválasztását hosszas castingolás előzte meg Magyarországon és a határon túl – amit kissé megnehezített a világjárvány –, Hatházi Andrást viszont már korábban „kinézte” magának, és szerencsére különösebb kérlelés nélkül igent is mondott a szerepre. A két színésztől megtudtuk: egyáltalán nem okozott gondot a forgatások során a korábbi tanár-tanítvány felállás – bár Bálint Elődben volt emiatt némi izgalom, végül éppen hogy megnyugtatóan hatott rá tanára jelenléte.

Mint megtudtuk, a rendező a történések helyszíneként tudatosan nem választotta Budapestet – ahol szinte valamennyi magyar film játszódik –, ehelyett Dunaújvárosban és Komlón forgattak. Ugyanilyen tudatosan már a forgatókönyvet is teletűzdelte a különböző jeleneteket kísérő filmzenére, betétdalokra vonatkozó utalásokkal. Baranyi Gábor Benő azt is elmondta: a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának részeként készült alkotás korlátozott költségvetése miatt bizonyos jelenetekről le kellett mondani, avagy „olcsóbbakra” kellett átírni őket. Mint azt Hatházi András viccesen megjegyezte, pont a legjobb részeket vágták ki, vagyis azokat, amelyekben ő immár ötöslottó-nyertesként fényűző életet él. Szintén szerényebb a film népszerűsítésére jutó költségvetés – az erre vonatkozó pályázatot visszadobták –, ennek ellensúlyozásaképpen a rendező-forgatókönyvíró ügyes trükkhöz folyamadott: kisebb szerepekben több közismert magyarországi influenszer is felbukkan az alkotásban.

Összességében tehát a Zanox jó elsőfilmes bemutatkozás Baranyi Gábor Benőtől, akinek munkásságát érdemes majd figyelemmel követni, hiszen mint mondta: tele van ötletekkel.

Borítókép: Jelent a Zanox – Kockázatok és mellékhatások című filmből a főszerepet alakító Bálint Előddel – és egy pohár pálinkával. Fotó: Filmtett Egyesület