A törvénytervezettel Dragnea egy dolgot célzott meg. Rövidtávon azt akarta, hogy egy népszerű intézkedést pipáljon ki, ami szavazatokat hozhat pártjának. Függetlenül attól, hogy a továbbiakban mi történik a jogszabállyal, ezt a célját elérte, hiszen a halandó választó azzal marad, hogy Dragnea adókat törtölt el. A törvénykezdeményezés azonban álságos, hiszen vannak ugyan olyan illetékek, amelyeknek az eltörlése se nem oszt, se nem szoroz, de a közrádió és a köztelevízió adójának megszüntetés a társadalom egészére károsan hathat ki. Ilyen nagy horderejű döntést megengedhetetlen ennyire rövid idő alatt elfogadni minimális társadalmi vita nélkül olyan körülmények között, hogy a két közmédia intézmény közül az egyik, a Román Televízió súlyos anyagi válságban van hosszú ideje. A rádió viszonylag jól áll mind anyagilag, mind a hallgatottsági mutatók szempontjából.
A „nagy” változás abból állna, hogy az eddig a lakosság által közvetlenül kifizetett díjat, ami a két intézmény évi költségvetésének jelentős részét biztosította, ezentúl az állami költségvetésből biztosítanák, ami lényegében azt jelenti, hogy szintén mi mindannyian fizetnénk a két közintézmény fenntartását. Ilyen körülmények között lényegesen komoly változást mégsem hozna a módosítás, viszont a közmédia annál inkább megsínylené az új helyzetet, hiszen az állami költségvetésből a pártok kényük-kedvük, az éppen aktuális politikai konjunktúra és széljárás függvényében biztosítanák a két intézmény finanszírozását. A politikum ezáltal megszerzi a közvetlen ellenőrzési és befolyásolási eszközt arra, hogy beavatkozzon a közmédia szakmai munkájába, csorbulva ezáltal az ott dolgozó újságírók amúgy sem túl széles véleménynyilvánítási szabadsága.
Jobb esetben ebből a törvénymódosításból nem lesz semmi, hiszen vagy az államelnök fogja visszaküldeni a parlamentnek, vagy az alkotmánybíróság fogja elmeszelni, ugyanis máris elhangzottak olyan vélemények, miszerint a törvény alkotmányellenes, a köztelevízió teljes egészében állami költségvetésből való finanszírozására ugyanis a jelenlegi törvények nem biztosítanak lehetőséget. Könnyen elképzelhető, hogy a jogszabály hatályba lépése körüli vita még nem lefutott, de egy dologban Dragnea biztos lehet, választási kampánycélját maximálisan elérte, populizmusból jelesre vizsgázott.
A hazai sajtó meglehetősen gyenge lábakon áll, sőt, ez a megfogalmazás már-már kimeríti az eufemizmus fogalmát, és nem túlzás azt mondani, hogy a média is romokban hever. Ilyen körülmények között minden demokratikusan elköteleződött közéleti tényezőnek azon kell dolgoznia, hogy erős, stabil háttérrel rendelkező, tájékoztatásban gyors és hiteles közszolgálati médiummal rendelkezzen az ország, ugyanis ez a demokrácia egyik nélkülözhetetlen feltétele. Remélhetőleg Dragnea csak egyik célját, az önfényezését valósítja meg, és a közmédia bedarálása nem jön össze neki.
