Kötetnyi mesés recepttel lepték meg születésnapján Bodor Ádámot

Kötetnyi mesés recepttel lepték meg születésnapján Bodor Ádámot
Mesés receptkönyvvel köszöntötte 85. születésnapja alkalmából Bodor Ádám Kossuth-díjas írót, a nemzet művészét a Szépirodalmi Figyelő: a folyóirat harmincöt szerzőt kért fel, hogy írjon egy-egy Bodor Ádám írásművészete előtt tisztelgő mesés receptet, receptes mesét, amelyek akár Eronim Mox – a szerző Verhovina madarai című kötetében felbukkanó karakter – elveszettnek hitt szakácskönyvéből is származhatnának.

„A Bodor Ádám nyolcvanötödik születésnapja alkalmából készült, varázslatosan illusztrált gyűjtemény az életet ünnepli és egy kivételesen fontos életmű előtt hajt fejet” – olvasható a Szépirodalmi Figyelő Facebook-oldalán. A Receptek végnapokra című verses-novellás kötetből az olvasó megtudhatja többek között, passzol-e a szederborhoz a papagáj, hogy hol készítik a legízletesebb báránysikolylevest, de fény derül a könnyű labodalevesek titkára is és tisztázódik, mit jelent, ha valaki nyehőcével álmodik.

„(…) aztán elővette Eronim Mox szakácskönyvét, és átböngészte, hátha talál benne a történtekre magyarázatot. Mert a szakácskönyv csak kisebbik részében tartalmazott ételek készítésére vonatkozó utasításokat, a mezei és kerti növényekből készült fogások receptje után rendszerint egy-egy talányos történet következett Verhovina amúgy is ködös múltjából” – olvasható Bodor Ádám Verhovina madarai című könyvében.

Átadták az ajándékot az ünnepeltnek. Fotó forrása: a Szépirodalmi Figyelő Facebook-oldala

Megkeresésünkre Balázs Imre József költő, irodalomkritikus, irodalomtörténész, a kötet egyik szerzője elmondta: az ötlet 2015 táján kezdett körvonalazódni, ugyanis ekkor futott a SZIFOnline-on az Eronim Mox szakácskönyve című sorozat. „Ez a sorozat bővült most jelentősen, további írásokkal, hiszen a Verhovina madarai című regény azóta talán csak még aktuálisabb lett” – emelte ki Balázs Imre József, akinek Az elárasztott mező című szövege került be a most megjelent kötetbe.

„Bodornak nagyon erős az írói világa, hommage-okra ösztönöz, sok mindent ír le úgy a rendszerváltás utáni életünkről, amivel könnyű azonosulnom. Ezért a Receptek végnapokra című vállalkozást, ugyanúgy, ahogy a korábbi, hasonló Állomás, éjszaka című kötetet, egyfajta ragaszkodás kinyilvánításaként fogom fel, annak jelzéseként, hogy sokunk számára meghatározó és megkerülhetetlen szerző Bodor Ádám” – fogalmazott Balázs Imre József.

A Szépirodalmi Figyelő gondozásában megjelent kötet szerzői között van még többek között André Ferenc, Borcsa Imola, Cserna-Szabó András, Demény Péter, Géczi János, Kiss Tibor Noé, Kollár Árpád, Láng Zsolt, László Noémi, Selyem Zsuzsa, Serestély Zalán, Térey János, Varga László Edgár, Vida Gábor és Vincze Ferenc.

A Magvető kiadó is az online térben köszöntötte a nyolcvanöt éves Bodor Ádámot barátai, kollégái által írt gondolatokkal, emlékezésekkel. Bartis Attila például egy 25 évvel ezelőtti fotózás történetét írta meg, Bencsik Orsolya első találkozásukról mesélt, Dragomán György egy New York-i emléket idézett fel, Kiss Tibor Noénak a gyimesi hallgatás jutott eszébe a felkérés kapcsán, Markó Béla pedig Bodor hegy- és vízrajzát vázolta fel. A köszöntő szövegek a Magvető Facebook-oldalán – www.facebook.com/magveto – olvashatók.

Részlet Balázs Imre József Az elárasztott mező című írásából, amely a Szépirodalmi Figyelő online felületén, a www.szifonline.hu weboldalon ide kattintva elolvasható: „Hangot nem adott ki a béka, miközben a karmaimmal lefogva szaggatni kezdtem a húsát bent, egy régebben ülőalkalmatosságként használt fatönkön. Csak azután éreztem meg Vízer Nikolaj törékeny, könnyűnek látszó, asztalra dőlt testének jelenlétét, átvilágítottak bőrén a csontjai. Az asztalon színes, megpörkölődött szegélyű lapok. A konyha bepókhálósodott sarkában ott volt az is, amit kerestem. Alig különbözött a fatönktől, amelyiken a békát téptem szét, csak éppen sokkal kisebb volt, és valamivel laposabb. Hamar megértettem azonban, hogy elkéstem. Eronim Mox szakácskönyve közvetlenül a döngölt földpadlón hevert, fakéregburkolatán pedig életerős léggyökerek, ágak törtek át, erősen a padlóhoz vagy inkább a padlóba ágyazva azt. Nem úgy tűnt, mintha valaha, valakinek újra sikerülhetne kinyitni, hogy beleolvashasson.”