Korzo-séta: „szemüveggel” néztük a tömbházakon a szépet
Kolozsvár, a Györgyfalvi negyed az 1960-70-es években
Kolozsvár, a Györgyfalvi negyed az 1960-70-es években
Vissza

Korzo-séta: „szemüveggel” néztük a tömbházakon a szépet

A szocmodern szép?! A Györgyfalvi és Mărăşti negyedek építészeti öröksége címmel hirdetett sétát a Korzo Egyesület a műemlékek világnapján. A cím, de az időpont is érdeklődésre ösztönző: a műemlékek világnapján nem csak a több száz éves épületekre figyelhetünk, hanem a közelmúlt építészete is lehet érdekes, akár szép részleteket, díszítőelemeket is felfedezhetünk a kommunizmus idején épített tömbházakon. Amelyek mellett ma úgy megyünk el, hogy nyomasztó érzésként hat a múlt emlékezete, amikor tulajdont kisajátítottak és házakat leromboltak azért, hogy helye legyen a betonrengetegnek, ahová ezrével zsúfolták be a családokat.

Barazsuly Viktória Adrienn és Újvári Dorottya művészettörténészek arra vállalkoztak, hogy a tömbházak monotonnak tűnő tömege és szürkesége mögé „láttassanak”, és a séta olyan „szemüveg” legyen, amelynek segítségével másképp lássuk ezeket az épületeket tervezési történetük megismerésével, hogy akár esztétikai élményt is nyújtsanak.      

Ú. I.

A Korzo Egyesület művészettörténészei, Barazsuly Viktória Adrienn és Újvári Dorottya a műemlékek világnapján a közelmúlt, az államszocializmus korszakában épített lakónegyedekre irányították a figyelmét azoknak, akik részt vettek a szerda délutáni vezetett sétán a Györgyfalvi és Mărăşti negyedekben. Olyan építészeti örökség ez, mondták, amelyre a gondterhelt múlt nagyon rányomja a bélyegét, de a szemnek sem tetszetősek a tégla- meg betontömbök, amelyekről hiányzanak a stukkódíszek, a hagyományosan építészeti értékként felfogott formák.

Ennek ellenére érdekes díszítések, hasznos elképzelések is láthatók a lakónegyedek tömbházain figyelmesebb szemléléskor, a tervezés megismerése pedig egy másfajta perspektívát nyújt. A művészettörténészek szándéka, elképzelése is az, ezzel a rendhagyóbb sétával, hogy a lakónegyedek létrejöttének tágabb kontextusát is felvázolják, ennek érdekében alaposan és részletesen dokumentálták a bemutatott helyszíneket. Megismerhettük Kolozsvár lakónegyedei építésének a történetét, a szisztematizálási terveket, a lakóegységekre vonatkozó nyugati illetve szovjetunióbeli elképzeléseket, a mikrorajonok koncepcióját, a várostervezés alakulását, kolozsvári tervezőket és tervezési műhelyeket, a Györgyfalvi negyed történetét Ceauşescu látogatásával és útmutatásaival, az ipari munkásság bevándorlását, a Mărăşti tér kialakítását, a korabeli újságok tudósítását az építkezésekről. Magyarázatot kaphattunk a szocmodern és szocreál jelentéséről építészeti szempontból, és meghallgathattuk Hruscsov beszédének és romániai fogadtatásának történetét is. A lakónegyedek izgalmas történetét a séta különböző „állomásain” ismertették a művészettörténészek.

Újvári Dorottya és Barazsuly Viktória művészettörténészek, a séta vezetői

 

Merkúr komplex

Itt gyülekeztek a séta résztvevői, ennél az emblematikusnak is mondható üzletháznál, amelyet annakidején mi, az ittlakók egyszerűen és tömören „komplexnek” neveztünk, vagy a pontosság kedvéért csak Merkúrnak. Volt itt minden: zöldséges piac, trafik, tágas cukrászda, fodrászat, önkiszolgáló, ruhásbolt, postahivatal nyers hivatalnoknőkkel, patika, meg a legtetején italozó, kevésbé vonzó hely főleg gyerekeknek. A komplex ma is megtartotta változatos jellegét, és hiába cserélt nevet már többször, ma is inkább Merkúrnak említik. Megtudhattuk, hogy a szocialista urbanizációnak Kolozsváron két nagy periódusát lehet megkülönböztetni: az első az 1960-as évektől 1972–73-ig tartott, amelynek sajátossága az volt, hogy még odafigyeltek a modern városépítés elveire, tehát játszóterek, zöldövezetek, parkok kialakítására, sétányok és utak tervezésére, a főúthoz és közlekedési útvonalakhoz való gyors hozzáférésre; a második periódus az 1970-es évektől a rendszerváltásig tartott, amikor már mellőzték a racionális tervezést, a mennyiség vált meghatározóvá meg az intenzív terület-kihasználás. Bár a művészettörténészek szerint a tervező építészek még ekkor is próbáltak esztétikai szempontokat is érvényesíteni.

A Merkúr komplex csigalépcsője

 

A Györgyfalvi negyed építésénél külföldi minták is hatottak az építészekre, titkon külföldi szakmai lapokból is ihletődtek. A tervezési műhely félnyilvános tér volt, láthatóak voltak a munkafázisok, minőségi építészeti oktatás zajlott a városban. A Grigorescu és Györgyfalvi negyedek a nyitott urbanizáció példái voltak: napos, levegős, zöld. A Györgyfalvi negyed eredeti tervét Augustin Presecan főépítész készítette 1964-ben, az építész és csapata több országos elismerést kapott, nemzetközi lapokba is cikkeztek róla, a kreativitás példájának tartották. A korszak funkcionalizmusa alapján a lakórészek mellett helyet kapott itt óvoda, iskola, kereskedelmi tér, klinika, majd kertet is terveztek ide játszótérrel, olvasópavilonnal, szabadtéri amfiteátrummal, sportpályákkal. A legfőbb kereskedelmi épület a Merkúr volt, amelyet Mircea Amitroaiei tervezett 1968-ban, felhasználva a dombos tér adottságait.

A Györgyfalvi negyed még kényeztet a zöldövezettel

 

Körforgalom, pergolák

A Merkúr komplex utáni zöldövezet a volt Pata utca irányába, a körforgalom felé, még mindig egyedülálló, kivételesen szép a sok díszcserjével, fákkal, keskeny, lépcsős sétányokkal. Itt mentünk a következő helyszínre, a már újabb építésű tömbházak között elhelyezett pergolákhoz, a református templommal szemben. Szükség volt egy útra, ami összeköti a negyedet a városközponttal: Emaniol Tudose megtervezte a Nicolae Titulescu nevét viselő sugárutat, az egykori Pata utca helyébe, amelyen kis és hangulatos házak sorjáztak. A magánkertek helyére felépítették a többemeletes tömbházakat, amelyek a belső tágasabb lakások révén elég népszerűek voltak, de külsejük is különösebb a téglautánzatú  díszítéssel, meg tetejükön egy hatalmas kalapszerűséggel – ezeket Nicolae Neamţu tervezte. Kiemelkedik a tömbházak között a pergola, ami fontos eleme a negyednek, idillikus kis beton árkádiát hozva létre. Annak idején a negyedeket térszobrokkal is díszítették, az Igazság napilap 1965. július 31-i számában például Benczédi Sándor szobrászművésszel készítettek interjút a Bőség című térszobra kapcsán, amelyet később a Hajnal negyedben állítottak fel, az alkotás cementből készült.

A pergoláknál (is) jó a hangulat

 

Változó városkép: a Mărăşti negyed

Az 1970-es évek elejére erősödött a központi vezetés, felgyorsult az iparosítás, új társadalmi és gazdasági terveket dolgoztak ki, amelyek éreztették hatásukat a városok és falvak szisztematizálásában, a homogén szocialista nemzet kialakításában. Átszervezték a városképet a népsűrűség növelése, a gazdasági, ipari egységek kiszolgálása céljából. Erőltették a városiasítást, megszüntették a hagyományos élettereket, életmódbeli változásokat vezettek be. Mindez meglátszik, érződik a mai Mărăşti negyedben is. A román szocializmus urbanista víziója belekényszerítette a különböző társadalmi kategóriákat a modernnek tartott városi formába, megpróbálva megszüntetni a különbségeket. A panelnegyedek jelentették az új társadalmi rend megvalósításának legkézenfekvőbb módját – magyarázták a művészettörténészek. 

A Mărăşti tér terveiből 1970-ben rendeztek kiállítást: reprezentatív térnek szánták, ahol nagy tömeggyűléseket és felvonulásokat lehet szervezni. A szisztematizálási tervek időszakában azonban a tereket és épületeket is minél gazdaságosabban akarták kihasználni, így a tervezők elképzeléséből nem maradt meg minden az 1980-as években zajló kivitelezés során. Mivel a Gyár utca az ipartelep fele vezetett, ez a rész nagyobb figyelmet kapott az akkori hatóságoktól,  magasabbak lettek az épületek, és több anyagi támogatást juttattak a befejezésükre. Mindezt azért is, mert Ceauşescu „elnöki útvonalához” kellett igazodni. A negyedben 1990 után is még folytatták az építkezést, a körforgalom is kisebb lett az eredeti tervhez képest, majd délen felépült a megyei könyvtár, a megyei tanács, a vámhivatal épülete meg egy ortodox templom.

Hóstáti ház a Pacsirta utcában - mutatóban maradt...

 

Megbújva a Pacsirta utca   

A bő kétórás séta a Pacsirta utcában ért véget, a már csak mutatóban megmaradt, árválkodó hóstáti háznál, ahol a sétát vezetők ismét emlékeztettek az új városrészek felépítésének áldozataira. Az itteni változások legnagyobb elszenvedője talán a hóstáti közösség volt, az ő emlékükre rendeztek be a Kétágú templom tornyában emlékszobát, a hagyományos lakásbelsővel, és fényképek is láthatók a házaik rombolásáról.

Egyrészt időutazás volt a séta, másrészt a már történelemmé vált közlemúlt érdekes részleteinek a megismerése. A korzósok reménye pedig az, hogy a séta végén a címbeli kérdés felkiáltójellé változhat: „a szocmodern szép!”

(Fotók: Őrősi Renáta)

 


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Nemzetiségi viszály szítása miatt indul ...
Johannis konzultálni akar a pártokkal ...
Brüsszel felszólította a román kormányt ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ