Körúton a Házsongárdban: még lehet menteni az értékeket

Közel húsz éve küzd az emlékek pusztulása ellen a Házsongárd Alapítvány

Körúton a Házsongárdban: még lehet menteni az értékeket
Újabb sír- és emlékköveket mentett meg idén is a Gergelyné Tőkés Erzsébet által igazgatott Házsongárd Alapítvány a feledés homályától és az enyészettől. Lapunk kérésére az igazgató számba vette a Házsongárdi temetőben nyugvó elhunytaknak azokat a kőbe faragott mementóit, amelyeknek idén befejezték vagy elkezdték tisztítását, restaurálását. Valamennyi a 19. század emléke, sőt a Fabritius de Gladys báróé még korábbi, jellegzetes formájú, barokk stílusjegyeket hordozó sírkő. Vannak köztük olyanok, amelyeknek felújításához a család utódai is hozzájárultak, de van közöttük olyan művészi értékű faragvány is, amelyet kallódó darabokból állítottak újra össze, illetve olyan régi sírkő is, amelynek már csak az egyik sarka sejlett ki a temető földjéből. Láttuk az „emlékösvényt” a lutheránus temetőben, amelynek két oldalát az alapítvány munkája révén immár jó pár olyan kő szegélyezi, amely elhanyagolt, sőt elvesztett sírok elhunytainak emlékét idézi.

Gergelyné Tőkés Erzsébet a helyszínen mutatta meg idei munkájuk eredményeit, többek között a Hilf családnak az idén restaurált, a 19. század közepén állított sírkövét. 1847-ben állították, Wildner Rozália (1847–1867) elhunytakor. Ez a sír az örök nyughelye egyébként Hilf Móricz híres kolozsvári órásmesternek (1864–1931) is – hívta fel a figyelmünket a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Ugyancsak a Hilf család bérletében van még további két idén felújított, ugyancsak 19. századi sírkő; egyik sírban többek között a Hilf és a Klesz családnak a tagjai, a másikban a Nedoroszt család elhunytai nyugszanak.

Restaurálták K[ibédi]. Bia­sini Mari (1846–1949) neves festőművésznő obeliszkszerű sírkövét is; ebben a sírban hantolták el K. Biasini Gyulát, (megh. 1872-ben), dr. Török Imrét (1860–1919), dr. M. Török Imréné született K. Biasini Annát (1862–1949) is. Felújították egy Bányai nevezetű mészáros­ mesternek 1856-ból származó sírkövét is, akinek versbe szedett sírfelirata örökítette meg nevét és hivatását. Jól látható egyébként a sírkövön a mesterségjelvény, a taglós kéz és ökörfej domborműves ábrázolása is.

Az evangélikus-lutheránus egyház lehetővé tette a Házson­gárd Alapítvány számára, hogy temetőrészük egyik ösvényének két oldalán rehabilitált sírköveket állíthasson fel, amelyek elkerültek az eredeti temetkezési helyüktől, kallódtak valahol a temetőben, vagy elsüllyedtek már a földben, és véletlenszerűen, felújítások alkalmával bukkantak rájuk. A különböző helyszíneken talált koporsó formájú tumbákból, régi sírkövekből egyébként az alapítvány valóságos kőtárat alakított ki az iktári Bethlen családnak a Bánffy-kripta néven emlegetett sírboltja kertjében is, amelyet immár csaknem teljesen felújítottak.

A lutheránus temetőnek ezen az útján látható immár a Kolozsvári Felsőbb Leányiskola első igazgatójának, De Gerando Antoninának (1845–1914) a rehabilitált sírköve és emlékköve is. A neves intézményvezetőnek, a nőnevelés úttörőjének a sírját a rendszerváltás után eladták… A közösségi szintű felháborodás folytán exhumálták, a bejárati kapuval szemben kis tábla alá újratemették; ezen a sírkövön a téves Antónia névváltozat olvasható – írja Gaal György a Tört kövön és porladó kereszten című kötetében.  Emlékkövet állítottak továbbá a lutheránus temetőben Kendi Finály Henrik történésznek, filológusnak (1825–1898), Melka Vince (1834–1911) festőművésznek is. Sok szomorú példája van a sírok elhagyásának, kisajátításának, régi síremlékek, kövek pusztulásának, elhunytak feledésbe merülésének a Házsongárdban. Ugyanakkor, van arra is példa, hogy – amint Gergelyné Tőkés Erzsébet fogalmazott –, ha az „ember nyitott szemmel jár, még mindig lehet menteni.” Ennek a törekvésnek szép példája egyébként Sepsiszentkirályi Kiss Sándornak (1849–1914) a gyönyörű domborműves sírköve és mellszobra. A mellszobor sírtól és sírkőtől külön helyre került az idők során, koromfekete volt, mikor előkeresték, hogy a síremléket újra összerakják. A tisztításkor meglepetéssel vették észre, hogy gyönyörű fehér márvány faragvány rejlik a feketeség alatt – mesélte az igazgató. A térdeplő fiatalt ábrázoló domborműves sírkövet egy már elhanyagolt, meg nem váltott sírnál, bozóttal benőve találta meg Gergelyné Tőkés Erzsébet; új márványalapot faragtattak neki, és a síremléket a mellszoborral újra összeállították. A síremlék egyébként Kolozsvári Szeszák Ferenc (1881–1919) munkája, aki Stróbl Alajos tanítványa volt, a párizsi akadémián tanult – hívta fel figyelmünket Gergelyné Tőkés Erzsébet.

Felújította a Házsongárd Alapítvány a lutheránus temető neves adományozójának, Ioannes Fabritius de Gladys (1676–1750)  bárónak a sírkert közepe táján elhelyezkedő, jellegzetes, nyílhegyet formázó barokk sírkövét is. A mély hornyolásokkal faragott követ félelmetes memento moriként felül denevérszárnyakkal ellátott koponyás dombormű uralja. Alatta hadiszerszámokra és zászlókra helyezett, szarvasos bárói címer, egy lelógó rostokkal díszített paláston hosszú felirat, amelyből kiderül, hogy Kolozsvár egykori katonai parancsnoka, császári ezredes nyugszik ezen a helyen. Gaal György a fent említett kötetében felhívja a figyelmet arra is, hogy Herepei János monografikus összeírásában ezt a követ katonai barokk alkotásnak nevezi, s stílusából ítélve feltételezi, hogy külföldi mester munkája lehet.

Memento Mori: denevérszárnyas koponya Ioannes Fabritius de Gladys báró nyílhegyoromzatú barokk sírkövén

Az igazgató megmutatta a gömbölyded, urna formájú, úgynevezett „dundi követ” is, amelyen jelenleg még dolgoznak. A sírkövön az azt állíttató Satz Andrásné neve olvasható. Nincs rajta évszám, de egy régi leírásban „dundi kő” elnevezés alatt szerepelt, és ez is kétségkívül a 19. század emléke. Felújítás alatt áll továbbá még négy neogótikus kő; ezeket új alapokra helyezték már, és rövidesen kezdődhet restaurálásuk – tájékoztatott Gergelyné Tőkés Erzsébet. Ezek a Brassai Sámuel mellszobrától lefele haladva a hátsó úton, Méhes Sámuel tudós, református kollégiumi tanár sírköve közelében találhatók – magyarázta. Az egyik restaurálás alatt álló sírkövön Csiszár József főszolgabíró, honvéd alvadász és Csiszár Sámuel kolozsvári református első pap, Kolozs-Kalotai esperes neve olvasható, a másik az utóbbi feleségének, Csiszár Sámuelné Gál Zsuzsannának nevét őrzi, a harmadik pedig a Ziegler-sírkő – részletezte az igazgató.

A Satz Andrásné által emeltetett „dundi kő” (Rohonyi D. Iván felvételei)

Tavaly az alapítvány a család megbízásából felújította az impozáns, klasszicista stílusú Mauksch–Hintz kriptát is, illetve restaurálták a Mauksch Tóbiás gyógyszerésznek a kripta előtt álló, 1802-es, későbarokk és klasszicista stíluselemeket ötvöző sírkövét is – ezen igen érdekes a címeralak, a griffmadár, amely valamilyen gyógynövényt, talán édesgyökeret tör.

A felújítási munkálatok során a kripta előtt a földből ásták ki Kováts Józsefnek a már csaknem teljesen elsüllyedt sírkövét is, aki a felirat tanúsága szerint nyugalmazott javítóintézeti igazgató volt, 1861–1921 között élt; a sírkő dr. Kováts József (1906–1937) író örök nyughelyét is jelzi.

„Azt szeretném, ha közösségünk gyermekei is magukévá tennék az elődök példáját, és szívesen, örömmel gondoznák a temetőt, a benne őrzött értékeket” – emelte ki a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Elmondta azt is, immár 18 éve dolgoznak a kolozsvári Pantheon emlékeinek megmentésén, gondozásán, legyen szó elhanyagolt családi sírkertekről, az egyre romladozó, beázó kriptákról, emlékművekről, és törekednek a megváltatlanul maradt sírhelyek megmentésére, a szándékos rombolás megakadályozására. Mindmáig 150-nél több sírkövet, és részben vagy egészen nyolc kriptát restauráltak. Az igazgató azt is kiemelte, munkájukban nagy segítséget jelentenek a magyarországi pályázati támogatások, ugyanakkor az erdélyi magyar történelmi egyházak, a magyar tannyelvű iskolák is segítik célkitűzéseik megvalósítását.