„A budapesti születésű Deréky Pál 1964-ben, tizenöt éves korában vándorolt ki családjával Ausztriába – miután az ötvenes évek Magyarországán felhalmozódó családi tapasztalatai arról szóltak, hogy milyen „osztályidegenként”, periférián élni a létező szocializmusban. 1980-ban doktorált Bécsben, ezt követően 2013-ig volt a Bécsi Egyetem meghatározó oktatója.” – derül ki a laudációból.
– Az avantgárdkutató Deréky Pál volt az, akinek a munkáival közel húsz évvel ezelőtt számomra meghatározó módon találkoztam – hangzott Balázs Imre József méltató szövege. – Ha belegondolunk, hogy a magyar avantgárd maga is emigrációban volt évekig, évtizedekig, és ilyen helyzetben alkotott csúcsteljesítményeket, szinte szükségszerűnek tekinthetjük, hogy a szakmai feldolgozás legfontosabb mérföldkövei is egy Bécsben dolgozó irodalomtörténészhez kötődnek. Végképp megkerülhetetlenné akkor vált Deréky Pál magyar avantgárddal kapcsolatos munkássága, amikor 1996-ban német-magyar kétnyelvű kiadásban, majd 1998-ban magyarul megjelent a magyar avantgárd mindmáig legteljesebb és legátfogóbb forrásgyűjteménye: A magyar avantgárd irodalom olvasókönyve. Ezt a kiadványt követően kezdődhetett el igazán annak a történetnek a kibontása, amelyik a magyar avantgárdot már nem egyetlen szereplős, Kassákon keresztül megragadható történetként, hanem egy sokszínű, változatos villódzásként láttatja. Mire azonban ez a sokszereplős arcképcsarnok és az ezzel kapcsolatos kutatási irányok kezdtek letisztulni, Deréky Pál már máshol járt kutatóként: a hatvanas-hetvenes évek neoavantgárdjával kapcsolatban kezdett hasonlóan úttörő vizsgálódásba. Ennek eredményeiből már nem született önálló kötet, de többszerzős, munkatársakkal és tanítványokkal együtt írt kötetekben meggyőzően körvonalazódott, ami a magyar irodalomtörténetírás e másik fehér foltjára beírható. A döntő lökést és első összegzést ehhez a kutatási irányhoz a 2004-es, Müllner Andrással közösen összeállított Né/ma? című tanulmánykötet jelenti – mondta Balázs Imre József, méltatva ugyanakkor a díjazott nyitottságát, segítőkészségét, gyakorlatiasságát, „amellyel sokan találkozhattunk azok közül, akik szakmai vagy egyéb ügyekben Kolozsvárról és máshonnan hozzá fordulhattunk az elmúlt időszakban”.
