Könyvújdonságok az EME-nél

Elsősorban a helytörténet, a kolozsvári múlt és a települések történelmének különböző árnyalatai iránt érdeklődőknek jelenthet ritka és tartalmas csemegét az a terjedelmes három nyelvű konferenciakötet, amely „Cluj-Kolozsvár-Klausenburg 700” címmel jelent meg.

A kincses város fennállásának hétszázadik évfordulója alkalmából a BBTE, a Sapientia EMTE, az EME és a Román Akadémia Erdélyi Tanulmányok Központja szervezett konferenciát, az ennek során elhangzott ötvenegy román, magyar, illetve német nyelven elhangzott előadást tartalmazza a kötet. Városi privilégiumok, a társadalom átalakulásai, különböző egyházi, birtokjogi, katonai és egyéb vonatkozások szempontjából világítják meg Kolozsvár, Pécs, Szatmárnémeti, Nagyszeben és sok más település történetét, megtudhatjuk például, hogyan támogatták a különböző intézmények az egykori két nagy kolozsvári egészségügyi intézmény, a Szent Erzsébet, illetve a valamikor lepratelepként megalapított Szentlélek kórház működését. A kötet a város hétszáz évének mindegyik szakaszából tartalmaz érdekességet, hiszen I. Károly 1316-os keltezésű privilégium-leveléről ugyanúgy olvashatunk, mint a két világháború közötti reklámkultúráról.

A „Csillagösvény és göröngyös út” szerzői, Hermann Gusztáv Mihály és Orbán Zsolt nem kívántak végső szentenciát kimondani a székelység különböző eredetmítoszaival kapcsolatosan, inkább azt írták meg rendkívül érdekfeszítő kötetükben, miként alakultak ezek a  - főleg hun-szkíta – mítoszok a történelem során. Hogyan rögzültek ezek a mítoszok a néptudatban, és hogyan jelennek meg a különböző korok nagy szellemi alkotóinak írásaiban. Megtudhatjuk, mit állapított meg ezzel kapcsolatosan Anonymus, Kézai Simon, mit és hogyan értett meg s írt le Mátyás király krónikása, Antonio Bonfini, vagy a jezsuiták, vagy akár Apáczai Csere János. Szó esik a tudósokról, a szemfényvesztőkről, a múltidézés divatjáról is. Nem utolsósorban, a szerzők némi finom iróniával ugyan, de szentelnek néhány fejezetrészt azoknak az ügybuzgó ideológusoknak is, akik kizárólag dogmatikus közelítésben, már-már vallásos kultuszokra emlékeztető nyelvezettel megcáfolhatatlan tényekként harsogják a különböző mítoszokat.

Anatómiát és állattant, főleg a kétéltűek világát kedvelők érdeklődhetnek főleg Wilhelm Sándor kis kötete, a „Békák, gőték, szalamandrák bonckés alatt” iránt. A hatvannyolc oldalas füzetecske konkrét anatómiai tanulmány, ésszerű fejezetbeosztással és egyszerű, érthető rajzokkal, amelyek remélhetőleg segítenek megérteni az anatómiai sajátosságait ezeknek a  - a szerző szavaival élve – közutálatnak örvendő állatoknak.  Megtudhatunk néhány érdekességet is, például azt, hogy a kétéltűek oldalán húzódó csík igazából egy szeizmoreceptorokat tartalmaz, olyan szervecskéket, amelyek a rezgést érzékelik, emellett persze elolvashatjuk, miként megy végbe az egyedfejlődés, a kétéltűekre oly jellemző metamorfózis.