Vörös Alpárnak, aki ember akar lenni az embertelenségben
Így megy ez.
Kiszolgáltatott helyzetek, görbülő gerincek, gondterhelt arcok. Mert valami „mismá”s minidg van a dologban, símán, gördülékenyen, apró (vagy nagyobb) szivesség nélkül nem tud menni. Aki éjjel nyugodtan akar aludni, az nálunk jobb ha nem beteg, nem építkezik, nem akar engedélyt kiváltani és nem akarja maga megválasztani, milyen iskolába járjon a gyereke.
Hát ezért tüntetnénk folyamatosan.
Hogy az, akinek meg kell oldani valamit, az meg is tegye. Nem azért, mert alulról vagy netalán tán felülről odaszóltak! Hanem mert az normális, és magától értetődő, hogy megoldja.
És tüntetnénk azért is, hogy olyan szabályok és olyan törvények szülessenek, amelyeket be lehet és be kell tartani. Hogy ezek a szabályok a valós helyzetekre adjanak megoldást vagy keretet, ne elméletben kitalált, és gyakorlatilag kivitelezhetetlen feltételekhez legyen muszáj igazodnunk.
És tüntetnénk azért, hogy legyen méltányosság. Hogy ne faarcok üljenek a bársonyszékekben, akik mérhetetlen merevségükben csak vállvonogatásra képesek, s úgy gondolják, hogy a papírtologatás kemény munka.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
