Kolozsvári zsidó orvosok a két világháború között

Kolozsvári zsidó orvosok a két világháború között
A Minerva Művelődési Egyesület alagsori galériájában mutatták be szerdán délután a kolozsvári zsidó orvosokról és a Zsidó Kórházról írt tanulmánykötetet, a 8. Kolozsvári Magyar Napok keretében.

A kiadvány már az ötödik az Adalékok a kolozsvári zsidóság múltjához című sorozatban, amely Kolozsvár zsidó múltját idézi fel – mutatott rá köszöntő beszédében Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke.

– Elsősorban a Minerva számára öröm, hogy e kötet bemutatása itt történik.  A sorozat ugyanis arra a kérdésre keres választ, hogy a város zsidósága hogyan, milyen mértékben járult hozzá Kolozsvár tudományosságához, művészetéhez, helytörténetéhez. Az ötödik kötet a kolozsvári zsidó orvosokra összpontosít. Ez a nagyon jelentős könyv ízelítőt ad arra nézve, hogy a zsidó orvosok milyen mértékben járultak hozzá a kolozsvári egészségügyi ellátáshoz és az erdélyi orvostudomány fejlődéséhez. A könyv végén található az a mintegy 230 nevet tartalmazó jegyzék, amely a két világháború között, illetve az 1960-as évekig Kolozsváron tevékenykedő zsidó orvosok neveit tartalmazza – mondta bevezetőjében Tibori Szabó Zoltán, az egyesület elnöke, majd röviden ismertette a kötetben helyet kapó tanulmányok szerzőit, tematikáját. 

Többek között Gaál György kolozsvári helytörténész dr. Steiner Pál sebészről, urológusról, a Paul Ehrlich Orvostudományi Egyesület 1930–1940 közötti tevékenységéről, a kolozsvári Zsidó Kórházról írt egy-egy tanulmányt. A kórházról szól Benjamin Lya tanulmánya is. Lőwy Dániel a zsidó orvosoknak a gettóban és a munkatáborokban folytatott orvosi tevékenységéről, Lucian Nastasă-Kovács az 1872–1918 közötti kolozsvári zsidó orvostanhallgatókról írt. Tibori Szabó Zoltán tanulmánya Izsák Sámuel orvos- és gyógyszerésztörténész professzor, szerkesztőségünk néhai kedves szomszédjának és barátjának életéről és pályafutásáról szól.

Lucian Nastasă-Kovács, a kolozsvári Művészet Múzeum igazgatója kitért arra, hogy a zsidók között nagyon népszerű volt az orvosi szakma, mert a közösség tagjai fejlett szociális érzékkel bírtak, és az emberek megsegítése teljesítendő parancs volt számukra.

Gaál György helytörténész elmondta: három évtizede foglalkoztatja az orvostörténet, és ebben közrejátszott az is, hogy férfi felmenői között több orvos volt. – Ez a kötet az erdélyi orvostörténet fontos fejezetét ragadja meg – vélekedett a tanulmánykötetről Gaál György.