Kolozsvári vasúti főműhelyek: 150 éves múlt ünneplése

Kolozsvári vasúti főműhelyek: 150 éves múlt ünneplése
Fennállásának százötvenedik évfordulóját ünnepelte pénteken a vasúti gördülőanyagot javító és gyártó kolozsvári “Remarul Február 16” vállalat, amely a kincses város egykor nagy tekintélynek örvendő ipari múltjának egyik ritka túlélője. Amint azt Gaal György helytörténész is leírja kolozsvári várostörténeti kronológiájában: nagy szenzációt keltett 1870. augusztusában, hogy Kolozsvár országgyűlési képviselői, gróf Mikó Imre és Szabó József vonaton érkeztek haza a fővárosból; ugyanaz év szeptember 7-én pedig megindult a vasúti közlekedés Nagyvárad-Kolozsvár között, majd – a város akkori polgársága és kereskedelmi kamarája összefogásának köszönhetően – felépült a vasúti főműhely is.

A tegnapi emlékezésen és ünnepi rendezvényen részt vett Lucian Nicolae Bode (a borítóképen) szállításügyi, távközlési és infrastruktúráért felelős miniszter is, aki vasút-villamosítási beruházási megállapodást írt alá Kolozsvár, Nagyvárad és Arad polgármestereivel.

Az ünnepi megemlékezésen az üzem dolgozói is részt vettek, továbbá számos közéleti személyiség is megjelent. A nagy szerelőcsarnokban előbb Călin Mitică, a vállalat igazgatótanácsának elnöke mondott beszédet, érintve a gyár múltjának főbb adatait: megemlítette, a vállalat elődjében, 1874-ben már kilencven ember dolgozott, igaz, kétkezi munkával, aztán lassan a gépesítés megtette hatását. Jelenleg a szakma hazai piacán az első helyet foglalják el, a tizenhét hektáros terütelükből tizenkettőn termelőtevékenység zajlik. Az elnök a munkájukkal kivívott tekintélyt és elismerést hangoztatta, hozzátéve, hogy tekintettel az utóbbi huszonöt év eredményeire, biztosnak veszi a cég megmaradását bármilyen körülmények között. Utána rövid  filmvetítéssel vázolták a vállalat múltját és jelenét.

Emil Boc polgármester köszönetet mondott a munkaközösségnek, amiért hűen megőrizték Kolozsvár egyik ipari brandjét, és további támogatásáról biztosította a vállalatot.

Lucian Nicolae Bode szállításügyi miniszter beszámolt a délelőtt lezajlott találkozóról Kolozsvár Polgármesteri Hivatalában, amelyen a kolozsvári, nagyváradi és aradi polgármesterek részvételével együttműködési szerződést írtak alá a vasútvonal korszerűsítésére. A 1,3 milliárd euró értékű beruházással lehetővé válik, hogy Kolozsvárról két óra alatt érjünk vonattal Biharpüspökibe – mondta a tárcavezető. A kormány részéről nyitottságot és az eddiginél több támogatást ígért, ami hozzá fog járulni a térség gazdasági fejlődéséhez. 

Az ünnepség során a hivatalosságok megtekintették egy, a teljes egészében a “Remarul Február 16” Részvénytársaság által felújított személyszállító kocsi korszerű belsejét. A mintadarab 480 ezer euróba került, és ha az állam részéről megrendelések érkeznek rá, évente akár 40-50 ilyen kocsit is meg tudnak gyártani – mondták a házigazdák.

Megállapodás vasút-villamosítási beruházásra

A kolozsvári városházán Lucian Nicolae Bode miniszter Emil Boc polgármesterrel, valamint Ilie Bolojan nagyváradi és Călin Bibarț aradi polgármesterekkel folytatott megbeszélést, de jelen volt a találkozón Arad volt elöljárója, Gheorghe Falcă is (mintegy a Nyugati Szövetség képviseletében, amely még 2018-ban alakult Kolozsvár, Nagyvárad, Arad és Temesvár polgármesterei között).  

A Kolozsvár-Biharpüspöki szakasz vasút-villamosítási beruházás összegét uniós forrásból fedeznék, a munkálatok befejezése 2024. októberére várható. A miniszter hangsúlyozta, az aláírt egyezmény értelmében az érdekelt felek kötelesek betartani a felvállalt határidőket. „Fontos nap ez a szállításügyi minisztérium számára. A polgármesterekkel és a vasúttársaság infrastruktúrájáért felelős igazgatójával, az útügyi társaság vezetőivel több akadályt sikerült elhárítanunk az ország észak-nyugati régiója számára fontos, infrastruktúra-fejlesztésre vonatkozó projekt életbe léptetése elől.  A kolozsvári, nagyváradi és aradi polgármesterekkel áttekintettük az elvégzendő beruházásokat. Az egyik legfontosabb, vasúti közlekedéssel kapcsolatos terv a Kolozsvár-Nagyvárad-Biharpüspöki közötti vasútvonal villamosítása és korszerűsítése, az aláírók vállalták, hogy teljesítik az egyezménybe foglalt kötelezettségeiket” – mondta a miniszter. A villamosítással megoldanák a kürtösi (Curtici) torlódást, ahol naponta 1200 áruszállító szerelvény halad át, és csökkenne a forgalom. A miniszter megemlítette, hogy a hosszan tartó határátkelés miatt több nagy, gépkocsigyártó cég panaszkodott, a Dacia – Renault és a Ford autógyártó vállalatok.

A Kolozsvár-Nagyvárad-Biharpüspöki vasútvonal hossza 166 km, a villamosítás 160 km-t érint, és 88 km hosszúságban újabb, azaz kettős vasútvonalat hoznak létre. Ez azt is jelenti, hogy a személyszállító vonatok sebessége 160 km/órára, míg az áruszállító vonatok sebessége 120 km/órára fog nőni. Úgyszintén korszerűsítik a kolozsvári és a nagyváradi vasútállomásokat, illetve az útvonalon található más állomásokat is.

Borítókép: ROHONYI D. IVÁN

Vasúti Műhelyek, Kolozsvár*

LAKATOS ARTÚR

1948 januárjában a városban összesen 15 gyár üzemelt 100 fölötti munkás létszámmal, ezek közül azonban csak két olyan volt, amely több ezer alkalmazottal is rendelkezett: első volt a Vasúti Műhelyek 5676 munkással és 909 tisztviselővel, a Dermata pedig 3174 alkalmazott munkással és 377 tisztviselővel rendelkezett. A később Február 16, illetve Remarul név alatt ismertté vált vasúti műhelyek nagyrészt elhagyott épületegyüttese mai napig megtalálható a kolozsvári vasúti pályaudvar közelében, egy, a vasút fölött átívelő híd mellett, amely a város Kerekdomb negyedét köti össze az ún. Hídelvével. 1870-ben alapították, egyidőben a Nagyvárad-Kolozsvár-Brassó vasútvonal építésével. Jelenlegi helyére 1874-ben került, amikor is már a vállalat 35986 négyzetméteres területet foglalt el. Erdély Romániához csatolását követően a gyár a Román Államvasutakhoz került, amely tovább fejlesztette. Egyrészt kihelyezett műhelyek is születtek – ilyen volt például az apahidai, amelyik a várostól 10 kilométerre feküdt, 250-300 munkás dolgozott itt, a nem apahidaiakat pedig külön járattal szállították Kolozsvárról, másrészt pedig a kolozsvári központi részen új, zárt csarnokok építése zajlott, ezek közül 1927-re fejezték be az LHD 700 CP és az LHD 1250 CP mozdonyok számára készült csarnokokat, majd 1936-ra elkészült a legreprezentatívabbnak számító kazánműhely épülete is. 1924-ben az üzemnek már 2320 alkalmazottja volt, és ez fokozatosan növekedett. (…)

Mivel nagyvállalatról volt szó, elkerülhetetlen volt az is, hogy az alkalmazottak jelentős része részt vegyen a munkásmozgalomban. Mind a megtűrt szociáldemokrata, mind pedig az illegalitásban működő kommunista párt aktivistái jelen voltak a gyár dolgozói között, és ennek megfelelően erős volt a szakszervezeti élet is. A gyár dolgozói is részt vettek az 1933. február 16-án lezajlott vasúti munkások sztrájkjában – amely elsősorban a bukaresti Grivica műhelyek miatt vált ismertté és a romániai kommunizmus szimbólum értékű eseményévé, a későbbi vezéralak, Gheorghe Gheorghiu-Dej részvétele miatt - a szakszervezeti élet területén pedig a vasúti műhelyek dolgozói közös szindikátusokba tömörültek a város többi fémipari gyárának dolgozóival. A munkás szakszervezetek két világháború közötti szociális, humanitárius, közművelődési tevékenysége mára már nagyrészt feledésbe merült, pedig a maga korában igen jelentős volt. Többek között 1940-ben is, a királyi diktatúra és a háborús megpróbáltatások már jól érzékelhető szele közepette is munkásegyetemet szerveztek. Talán ennek a vasmunkás szerveződésnek napjainkban is élő és a maga területén jelentős eredménye a Kolozsvári CFR, amely a román futballtörténelem egyik fényes pontjává vált. Ennek tükrében nem véletlen, hogy 1944 őszét követően is a kolozsvári vasúti műhelyek az illegalitásból éppen csak kijövő, önmagát erőltetett ütemben tömegszervezetté növelni igyekvő Kommunista Párt egyik legfontosabb bázisa lett: 1945 végére a vasúti műhelyekben a pártnak 720 beiratkozott tagja volt (a szintén nagyüzemnek számító Dermatában ezek száma 452 volt) és nem létezett olyan szekció, ahol ne lett volna kommunista sejt. A kommunista munkások máskülönben rendszeresen részt vettek, munkaidőn kívül, az ún. falumunkában, ami a Párt népszerűségét volt hivatva növelni falun, és a többi fémipari munkással és a Dermata dolgozóival együtt, részt vettek az 1945-ös agrárreform végrehajtásában, Kolozs megye mellett Szamos, Szilágy és Naszód megyékben is.

Arról, hogy a vasút milyen szerepet játszott ekkoriban a vidéki emberek művelődésében, egy rövid kis idézet álljon itt Nadia Anghelescu, annak idején Szatmár megyei lakos emlékirataiból, aki kislánykényt érte meg a közvetlenül a második világháborút követő éveket. „Az állomásnak egyfajta központi szerepe volt a mi életünkben. Ott láttam az első filmeket, szovjeteket, székekkel és kivetítővel ellátott vagonokban, amelyek a keleti szomszédok által ideküldött karavánok részét képezték. Ott láttam a Kubáni kozákok című filmet is” - írja. Az államosítást követő tervgazdálkodás komoly pozitív hatást gyakorolt a folyamatosan fejlesztett vasúti műhelyekre, ha a vállalat összességét nézzük.

A szerző történész

*Részlet A szocialista iparosítás következményei Erdélyben című kötetből, Művelődés Kiadó, Kolozsvár, 2018