Második alkalommal került megrendezésre a Cluj Pride, a számos kulturális programot felölelő rendezvénysorozat felvonulással zárult szombaton, hivatalos adatok szerint 2700-an voltak jelen. A színes kavalkádon a meleg párokon kívül idén is többségében családos, az LMBTQ közösséget támogató közönség vett részt. Sajnálatos módon a plurikulturalizmusát fennen hirdető Kolozsvári Polgármesteri Hivatal továbbra is perifériára szorítva, ismét a Szamos partjára űzte az eseményt, amelyen csak két, ma már független politikus vett részt: Eckstein-Kovács Péter és Adrian Dohotaru. Történt ez annak ellenére, hogy a második Pride alkalmával Kolozsvárra látogatott az esemény főszónoka , Andreas Wolter, Köln város alpolgármestere. Sajnálatos módon a testvérvárosból érkező, több tagú német delegációt senki sem fogadta a polgármesteri hivatal részéről. Andreas Wolter szombati sajtótájékoztatóján csalódását fejezte ki, hogy májusi felkeresésükre csak későn, június 13-án kaptak választ, amelyben egy kínai útra hivatkozva Emil Boc és a város vezetősége elhárította a találkozást a német delegációval. Wolter hivatalosan is meghívta Emil Boc polgármestert a jövő évi kölni Pride-ra. A sajtótájékoztatót követően beszélgettem a zöldpárti, nyíltan meleg és férjével házasságban élő alpolgármesterrel, aki Németország egyik vezető LMBTQ jogharcosának számít.
- A sajtótájékoztatójában elmondta, hogy a kezdetek Kölnben is nehezek voltak. Ön már az 1980-as évek végén is aktív politikus volt, hogyan látja a kölni Pride történetét a nehéz kezdetektől napjainkig, amikor már többszázezres népünnepéllyé vált ez az esemény?
- Az 1980-as években Kölnben is még a periférián, a város rejtett zegzugaiban gyűlhettünk össze, igaz, a meleg mozgalomnak itt több évtizedes hagyománya volt már akkor is. Az ekkor kibontakozó HIV-járvány megbélyegezte a meleg közösséget, ám ugyanakkor óriási visszhangot és figyelmet kapott ezáltal. Nagyrészt ez is hozzájárult ahhoz, hogy Kölnben néhány év keményebb jogi harcot követően 1991-ben végül megrendezésre került az első hivatalos Pride.
- Összehasonlítható-e az 1991-es kölni helyzet a mostani kolozsvári állapotokkal?
- Nem hinném, hogy Kolozsvár 20-30 év hátrányban lenne Kölnhöz vagy más német, esetleg belga vagy holland városhoz képest. Kolozsvár rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben és bár jómagam először járok itt, pozitívan hatott rám, hogy milyen pezsgő és fiatalos, nyugatias a város. Megemlíteném Lubljana esetét Szlovéniából, amely annak ellenére, hogy posztkommunista államból származik, ma már a Rainbow Cities (Szivárvány városok) hálózatának tagja. Szintén jó példa egy másik testvérvárosunk, Katowice is. Több mint tíz éve felkerestük a lengyel várost, ahol azt mondták, hogy a városban nincs LMBTQ jelenség és közösség. Jeleztük feléjük, hogy ez nem igaz, és hogy az lenne a helyes szemlélet, ha a modern városok fiatal, kreatív és tenni akaró embereinek mindent megadnának, hogy itthon maradhassanak. Mi felajánlottuk a lengyel meleg barátainknak, hogy ha úgy alakul, jöjjenek Kölnbe, ahol mindig otthonra lelnek, hiszen nekünk alapelvünk mindenki befogadása és elfogadása olyannak, amilyen. Ma már Katowice városában is működik egy sikeres LMBTQ szervezet és rengeteg kreatív eseményt szerveznek közösen a helyi városi tanáccsal. Ha lehetőségemben állt volna, hogy Kolozsvár polgármesterével is beszéljek, talán azt mondtam volna neki, hogy ne féljen az LMBTQ közösségtől, mert ők és a hozzájuk tartozó civil szervezetek építő munkát végeznek, hasznos elemei a város kulturális életének. Karolja fel bátran ezt a mozgalmat, mert ezzel csak a város és polgárai járnak jól.- Hogyan segíti Köln városa a helyi LMBTQ közösséget? Milyen programokban vesznek részt tevőlegesen is? - Számos LMBTQ program van, amelyben Köln város polgármesteri hivatala aktívan részt vesz. Van egy hosszú távú stratégiai terve a városnak, amely a meleg közösség számos kulturális programját is magába foglalja. Létezik ugyanakkor egy tanácsadási szervezetünk, amelyet ugyan egy civil szervezet vezet, de a polgármesteri hivatal anyagilag támogatja fenntartását, költségeit. Tanácsadási és segítségnyújtási tevékenységén túl a szervezet idős meleg-gondozással, meleg menekültekkel és romákkal is foglalkozik. Továbbá van egy meleg ifjúsági központunk és Németország egyik legnagyobb LMBTQ Sportegylete, amely 2010-ben megszervezte a Gay Games nevű meleg-olimpiát, amelyen 10.000 résztvevő versengett. Ezen kívül számos más kisebb szervezet is létezik a városban, van például egy török LMBTQ szervezet, de leszbikus zsidó női egyesület is. Igen aktív szerepet töltünk be a szivárvány-családok segítésében. Ez a jelenség – ahogy a német delegáció másik tagja, a kölni polgármesteri hivatal munkatársa, Susanne Bonnemann rámutatott – tavaly óta egyre fontosabb üggyé vált Németországban. Eddig a nagyobb német városokban (Berlinben, Kölnben, Münchenben, Hamburgban) több mint 10.000 gyermeket nevelnek már szivárvány-családban és a fiatalabb generációk közül 40% azoknak az aránya, akik gyermeket is nevelnének, ha párkapcsolatban vagy házasságban élnének. Németországban már a 2000-es évek óta lehet melegeknek is örökbefogadni, igaz csak előző, heteroszexuális házasságukból származó gyermekeiket. Ezeknek a szülőknek és gyermekeknek is kiváló alkalmat jelent például a rainbow-family és a baby-sports eseményeink.- Jómagam több évig Erfurtban, egy kelet-német városban tanultam és bár ott is a CSD (vagy Pride) események a legtermészetesebb városi fesztiválok egyike volt, amelyen több ezren vettek részt, mégis érezhető egyféle különbség a nyugati nagyvárosokhoz képest. Hogyan látja ezt a jelenséget, kettőséget Németországban?
- Valóban, nagy különbségek lehetnek kis- és nagyvárosok között, különösen kelet-Németországban akadnak olyan régiók, ahol a szélsőjobboldali szervezetek, mint például az AFD, teret hódítanak. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy például Drezdában vagy Lipcsében elképzelhetetlen lenne, hogy ne a város szívében rendezzék meg a politikusok részvételével szervezett Pride-ot. Az viszont igaz, hogy még Németországban is akadnak olyan eldugottabb helyek sajnos, ahol melegnek lenni nem könnyű.- Hogyan képzeli el Kolozsvár vezetőségével a jövőben történő együttműködést és mi lenne az üzenete a város jelenlegi vezetőihez?
- A kommunikáció természetesen nem provokálható ki, jómagam nem is törekszem erre. Ez egy lassú folyamat, amely azzal indul, hogy a helyi meleg szervezetek kommunikálnak a város vezetőivel és a nagyközönséggel. Ez már Kolozsváron is kiválóan működik és tovább kell hogy erősödjön. Ebben van rendkívül fontos szerepe a Les Sisterhood vagy a Pride Romania Egyesületeknek. Katowice-ban is így indult, míg tíz évvel ezelőtt a város vezetősége hallani sem akart a meleg szervezetekről, addigra ma már sikeresen működnek együtt, szerveznek állandó kulturális eseményeket, amelyekre minket is rendszeresen meghívnak. Testvérvárosainkból – Tunéziából, Izraelből, Lengyelországból – rendszeresen fogadunk Kölnben meleg civil szervezetek képviselőit tapasztalatcserére és tréningekre, amelyek nagyban segítik a helyi vezetőkkel való kommunikációt is. Sajnos Kolozsvár esetében jelenleg nincs még élő, valódi kommunikáció Köln és a helyi vezetőség között, de bízom benne, hogy a helyi civil szervezetek sikerrel járnak és egy élő kapcsolat épül majd ki a két város meleg közössége között. Szeretnénk a közel jövőben egy ifjúsági csereprogramot is indítani uniós forrásokból (Erasmus plus és más programok), amely várhatóan segíteni fogja majd ezt a folyamatot.
Susanne Bonnemann is rávilágított, hogy azok a városok, amelyek felkarolják meleg közösségeiket, kreatív teret adnak a fiataloknak és a kisebbségeket sajátjaiknak tekintik, nemcsak a fiatalokat tudják itthon tartani, de a külföldi befektetők számára is sokkal vonzóbbak. Melegbarát városnak lenni tehát üzletileg is jó befektetés.
