Ma is nyitja, zárja a nagy kulcs 1909-ből
Ú. I.
Luffy Katalin, a kolozsvári központi egyetemi könyvtár Különgyűjtemények osztályának munkatársa a kiállítást ismertetve megjegyezte, tavaly ugyan nem sikerült felkészülniük elegendő anyaggal, hogy az egyetem 150 éves fennállását együtt ünnepeljék, ellenben ragaszkodtak ahhoz, hogy akkor a 150. egyetemi tanévet mint ünnepi kerek évfordulót a könyvtár fejezze be ezzel a kiállításával. Hangsúlyozta Mikó Imre rendkívül fontos szerepét abban, hogy az egyetemet végül második vidéki egyetemként annak idején Kolozsváron létrehozták – ennek mintegy elismeréseként is díszíti Mikó Imre képe a könyvtár Különgyűjtemények termének a falát.
Mikó Imre fontos szerepe az értékes hagyaték megteremtésében
Ismert tény, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), amelyet sikerült 1859-ben megalakítani, milyen értékes örökséget hagyott az erdélyi társadalomra, hiszen már akkor megvoltak a különböző tárak, könyvtár, képtár, régiségtár, botanikus kert – s mindebben hatalmas szerepe volt Mikó Imrének, aki nemcsak Bécsben lobbizott ezért a szervezkedésért, hanem hatalmas összegekkel, anyagilag is komolyan támogatta azt, hogy Erdély régiségeit egy helyen gyűjtsék össze és egy helyen legyen mindenki számára hozzáférhető.
– Elképesztő és egyben megható, milyen társadalmi megmozdulást eredményezett akkor Mikó Imrének ez a felhívása a gyűjtésre, hiszen mindenki körülnézett a pincéjében, a padlásán, a szobájában, és amije volt, behozta. Nagyon önzetlen adakozási hullámot indított el, és a könyvtárunk alapjaihoz, illetve ahhoz, amit a Kemény grófok adományával megteremtett, ezzel járult hozzá. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület azért fontos, mert az egyetem úgy került Kolozsvárra, hogy Mikó felajánlotta az egyetem használatára az EME tárait, tehát már volt könyvtár, régiségtár, botanikus kert stb., így volt amire alapozni, s ezért döntött akkor úgy a vallási és közoktatási minisztérium, hogy Kolozsvár legyen a helyszíne a második vidéki egyetemnek – magyarázta Luffy Katalin.
Az egyetemi könyvtár megalakulásakor az EME könyvtárát használták a diákok és a tanárok, majd egyezség született, hogy az új szakirodalmi anyagokat a könyvtár, a muzeális anyagokat pedig az EME gyűjti. Szabó Károly volt mindkét intézmény igazgatója, s nagyon szépen, szimbiózisban tudott működni mindkettő, az egyetem s a könyvtár is, ez az államosításig fennállt.
Hatalmasra nőtt a könyvtár állománya
Az EME gyűjteménye továbbra is az egyetemi könyvtárban található, emellett hatalmasra nőtt a könyvtár állománya – mondta a szakember érdeklődésünkre, hogy még bővítik-e a gyűjteményt. A Mikó Imre által kezdeményezett társadalmi szintű mozgalmat nem lehet megismételni, de folyamatosan érkeznek adományok, az egyetemi könyvtárba adják be levél- és könyvtárukat kolozsvári és nem csak itteni személyiségek, fontos gyűjtőhelye az intézmény egyetemi tanárok hagyatékának, mondhatni a letéteményese, mert itt őrzik ezeket. Adományokkal és vásárlásokkal egyaránt folyamatosan bővül a könyvtár.
– Mindig helyszűkével küszködtünk, kivéve talán 1909-ben, akkor nagyon pontosan terveztek. Majd 1960-ban újabb épület épült, és most is eljött az ideje, mondhatni ötven-hatvan évenként bővíteni kell, már nagyon várjuk, hogy a szomszédunkban az új épület elkészüljön és terjeszkedni lehessen – jegyezte meg Luffy Katalin.
A Különgyűjtemények részlegén sok ritkaságot lehetett megtekinteni (Rohonyi D. Iván felvételei)
A mai korszerű módszerekről, így a digitalizálásról elmondta, ez is folyamatos projektje a könyvtárnak, mindig is kiemelt fontosságú volt számukra, hogy minél több keresett anyagot digitálisan hozzáférhetővé tegyenek: – Ez vonatkozik a különgyűjtemények anyagaira is, különösen a nagyon sérülékeny, védeni való anyagot igyekszünk teljes mértékben digitalizálni, mert ez azt is jelenti, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor digitálisan hozzáférhető, már nem kell annyiszor kivenni a szekrényből, tehát ez az állománymegőrzés szempontjából is nagyon fontos. A különgyűjtemények anyagainak kiemelt helye van a digitalizálási projektekben, de nem csak ennek. A világjárvány idején például a kolozsvári egyetemi könyvtár élen járt a digitalizálásban, amit a hallgatók, a tanárok kértek, azt mind beszkennelték, eszméletlenmunka zajlott, több millió oldalt feldolgoztak. A könyvtár ingyen hozzáférhetővé tesz a diákok számára szakmai anyagokat, másrészt digitális könyvtárunk is van, ahová feltöltenek különlegességeket, térképeket, metszeteket, régi könyveket – mondta Luffy Katalin.
Hogyan működött a 19. századi iPhone?
Közben a kiállított könyvek, nyomtatványok, fényképek, iratok mellett külön érdekesség volt a Különgyűjtemények teremben igazi archív szobasarok, és bár az egész épület, illetve ez a terem is múzeumként szemlélhető, a korabeli íróasztal a rá elhelyezett régi használati tárgyakkal – lámpás, csengő, különböző kések lap és boríték felvágásához, Mercedes márkájú írógép 1937-ből, toll- és tintatartó, itatós, nagyító, ceruzatartó, tollak és tollhegyek, dátumbélyegző, a könyvtár pecsétjei, különböző típusnyomtatványok… – teljességgel korhű hangulatot idézett, csak a kintről behallatszó autózaj emlékeztetett a jelenre.
– Mindent, még a bútorzatot is nagyon tudatosan megtervezték, ezek is rendkívül hasznosak voltak, például a könyvszállító kocsi, vagy a díszes, főleg fémből készült könyvtámaszok – mutatta be a kiállított tárgyakat nagy tisztelettel és elismeréssel a szakember. Pillanatra a csengőt is meglengette, erős fémes, tiszta hangja egyből betöltötte a termet, régen azzal járták végig az olvasótermeket, zárásra készülődve. Megemlítette, milyen szervezetten hajtották végig a könyvtár átköltöztetését, négy hónap alatt minden az új helyén állt, mert előkészítettek mindent, tudták, melyik polcra melyik könyvek kerülnek, előre megvolt a bútorzat is.
– Bár szinte nem is meglepő, belegondolva, hogy a könyvtárpalota hatalmas épületét két év alatt felépítették, daruk nélkül… Ez ma szinte lehetetlennek tűnik – idézte fel az eseményeket Luffy Katalin.
Egy érdekes dobozkát is megmutatott, amit ott találtak, és sokat gondolkodtak a rendeltetésén. A doboz fedelén kis, kivágott körökben, összesen tizenötben, különböző címkék, például: könyvtári hivatal, felügyelet, olvasóterem, folyóiratok, hírlapok, kéziratok, levéltár, szabadságon… A dobozkához kis lánc volt rögzítve, a végén porcelán gombbal.
„Jelenléti” doboz, avagy a 19. századi iPhone
– Amikor megkezdte működését a könyvtár, még nem voltak rögzített műhelyek, hogy ki hol dolgozik. Volt körülbelül 15-17 alkalmazott, és mindenki épp ott dolgozott, ahol munka adódott. Amikor pedig felállt az asztalától, a saját dobozkáján jelezte, a kis gombnak a megfelelő körbe helyezésével, éppen melyik teremben, részlegen tartózkodik. Amolyan 19. századi okostelefon – magyarázta.
Az igazi kulcs, ami összeköti a jelent a múlttal
Az egyik, talán legmeghatóbb történet a kiállításra összegyűjtött tárgyaknak az épület kulcsához kötődik…
– Melyik számomra a legérdekesebb kiállított tárgy? Nekem személy szerint a legkedvesebb, legfontosabb, és amit a leghosszabb ideig kerestünk, az a könyvtár nagy kulcsa. Egy ekkora épületnek biztosan volt egy nagy kulcsa, hol lehet… Nem találtuk. Aztán egyik nagyon régóta itt dolgozó kolléga mondta, hogy hát menjünk a portára, ott van… – s kértük a portástól, aki mondta, vigyük, persze, kiállíthatjuk, de este hozzuk vissza, mert a könyvtárat be kell zárni! Annyira hihetetlen volt, hogy ez a kulcs 1909 óta nyitja az épületet. S reméljük, hogy még legalább kétszáz évig fogja nyitni. Ez a kulcs valahogy bennünket összeköt a könyvtár történetével, az elődeivel, s reméljük, összeköt az utánunk következőkkel is, akik ugyanezt fogják tudni használni – mesélte Luffy Katalin.
Az igazi nagykulcs most is jár a zárban
A kolozsvári egyetemi könyvtár története
A kolozsvári egyetemi könyvtár kiállítása az intézmény 150 éves történetének néhány kiemelt mozzanatát mutatta be – olvasható a katalógusban. Nem volt egyszerű ezt megszervezni, a kiállítási tér szűkössége, a kiállításra érdemes dokumentum, tárgy esetlegessége is nagyban behatárolta a szervezők választását. Az egyetemi könyvtárat mint az erdélyi oktatás és kultúra fontos intézményét, Kolozsvár szimbolikus épületét, diákgenerációk emlékhelyét és a multikulturális írásos örökség őrzőhelyét mutatta be, fő szervező gondolata a történelmi áttekintés. A Galleria Laterallia pannóin a könyvtár épületének, termeinek változásait igyekeztek ábrázolni, a tervezés pillanatától 1990-ig, kitekintéssel a könyvtár újabb átalakulását hozó új épület terveire.
A Különgyűjtemények Gheorghe Sion termében a könyvtár 150 éves történetének legfontosabb momentumait, időszakait, valamint gyűjteményeinek változatosságát mutatták be. A kiállítás első részében az intézményi átalakulásokat politikai és szociális összefüggésben rekonstruálták, amelyek meghatározták a könyvtár sorsát. Megidézték alapítását, működését a kolozsvári Királyi Magyar Tudományegyetem (majd: Királyi Magyar Ferenc József Tudományegyetem, 1872–1918) részeként, 1919-ben a román adminisztráció alá kerülését, a második bécsi döntés hozta változásokat, újabb intézményes átalakulását 1940-ben, vagyis a könyvtár megoszlását – magyar része Kolozsváron, román része Szebenbe menekült –, kolozsvári egyetemi könyvtárként való újraszerveződését 1945 után, végül visszatérését a „kultúrán keresztül a szabadságig”, 1990-ben.
A kronológiai szempontok szerinti összeállítás azonban nemcsak az intézménytörténeti nagy fordulópontokat idézik meg, hanem a belső szerveződés és rend, a szakma és a szakmai kihívások változásait és az olvasószolgálat módosulásait is megmutatták. A kiállítás utolsó részében a gyűjtemények különlegességeiből válogattak: korszakalkotó felfedezéseikkel világhírűvé vált emberek levelei, bibliofil ritkaságok és különböző adományból érkezett muzeális tárgyak. A kiállított dokumentumok és tárgyak a különgyűjtemények anyagából, a könyvtár levéltárából, valamint Simona Mureşan, Valentin Orga és Győrfi Dénes magángyűjteményeiből álltak össze. A tárgyakat pedig a könyvtár különböző helyiségeiből, irodáiból gyűjtötték össze.
Az 1872–1919 közötti időszak
Közvetlenül megalakulása után a könyvtár nem rendelkezett saját székhellyel, különböző épületekben lelt otthonra. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület felajánlotta az egyetem használatára a gyűjteményeit, így könyvtárát is, az újonnan alapított egyetemi könyvtár ugyanabban az épületben működött, ahol az EME könyvtára is, a Farkas utca 8. szám alatt. Ezt a székhelyet hamar kinőtte a két könyvtár, 1874-ben sikerült elköltözni a régi jezsuita kollégium épületébe, amelyet az 1870-es évek elején az Erdélyi Királyi Tábla kezelt s szabadított fel termeket az egyetem számár,a Guberniumi levéltár Budapestre költöztetésével.
Kolozsvár fényképésze, Veress Ferenc Kolozsvár képekben, 1859 című albumában megörökítette ezt az épületet, amelyik akkor mint a „kegyesrendiek (piaristák) rendháza” működött (ennek helyére épült később az egyetem). A könyvtár 1894-ben a részlegesen elkészült egyetem keleti szárnyának első emeletére költözött.
Az egyetemi könyvtár és az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtára közötti szoros kapcsolat nem csak a közös helyiség használatában merült ki. A két könyvtár egyféle szimbiózisban élt egymás mellett: a történész, bibliográfus Szabó Károly (1824–1890), az EME könyvtárának igazgatója lett az egyetemi könyvtár első igazgatója is. Portréját Körösfői-Kriesch Aladár több festményen is megörökítette. Szabó Károly dolgozta ki az olvasók (tanárok és diákok) jogait és kötelességeit leszögező (ideiglenes) szabályzatot, ez tekinthető a könyvtár első ismert szabályzatának. A kiállításon ennek 1874. október 20-i, hitelesített másolata látható. A megállapodásokhoz hűen Szabó Károly a legnagyobb lelkiismeretességgel vezette és gyarapította a két könyvtárat.
Ma is szépen cseng – régen a zárást jelezték vele
Az egyetemi könyvtár állománya kezdetben kb. 8600 kötetet tartalmazott. Az első gyűjteményei közé tartozik Joseph Heinrich Benigni von Mildenberg (1782–1849) Szebenben letelepedett osztrák jogtudós könyvtára, amelyet a Főkormányszék vásárolt meg, s az egyetem megalakulásakor a könyvtárnak ajándékozott. Az állományt a kolozsvári Jogakadémia és az Orvos-Sebészeti Tanintézet könyvtárainak kötetei is gazdagították. Ezekhez járult a folyamatos állománygyarapítás: a megállapodás értelmében az EME gyűjteményét a régiségekkel gyarapították, az egyetemi könyvtár olvasói számára pedig a legfrissebb szakirodalmat biztosították. A gyorsan növekvő állomány általános katalógus nyilvánosságra hozását is szükségessé tette, olyanét, amely a könyvtár falain kívül is elérhető: vagyis könyv formájában való közzétételét. A könyvtár életében így kiemelkedő időszaknak tekintik az 1892–1902 közötti időszakot: ebben a periódusban jelent meg öt kötetben a könyvtár első nyomtatott katalógusa, amelynek közzétételét a munkatársak hozzájárulásával az új igazgató, Ferenczi Zoltán irányította.
Identitást jelző ex libris
Az egyre gazdagabb könyvtár intézményi identitását hivatott jelezni ex librisével is: a 20. század első éveiben Förstner Tivadar készített számára könyvjegyet Ex libris Bibliothecae Universitatis, Kolozsvár felirattal. A könyvtárat 1891–1899 között Ferenczi Zoltán vezette. Ebben az időszakban a diákok egyetemi igazolványa szolgált könyvtári belépőként, a Látogatók könyvét minden olvasó köteles volt aláírni. Ferenczi Zoltán nevéhez fűződik a könyvtár új szabályzatának kidolgozása. Ez 1900. január 26-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben, a kiállított példány Ferenczi javításait, kiegészítéseit tartalmazza.
Ferenczi Zoltán 1900-ban Budapestre távozott. A könyvtár élére az addig a Magyar Nemzeti Könyvtárban dolgozó Erdélyi Pál került, aki 1919-ig vezette az intézményt. Erdélyi Pál érkezésekor megfelelő, új könyvtárépület építése már nagyon sürgető kérdés volt, az egyetem épületében biztosított helyek már igencsak szűknek bizonyultak mind az állomány, mind az olvasók számára. 1904-ben sikerült megfelelő telket vásárolni a könyvtár számára, az épület tervezésére pályázatot írtak ki. A feltételeket az igazgató szigorúan megszabta. Külföldi könyvtárépületek tanulmányozása után pontos elképzelése volt a könyvtár új épületének beosztásáról, felszereltségéről stb. Az építkezés 1906–1908 között zajlott, ezt követte a berendezés és a költözés. Erdélyi Pál a költözés minden részletét megtervezte, ahogyan az a rektorhoz benyújtott jelentéséből kiderül. Az egyetem épületéből való költözést üvegnegatívról készített fénykép örökíti meg.
A könyvtár 1909. február 8-án nyitotta meg kapuit az olvasók előtt. Az első látogatókról, az olvasószolgálatról az ebben az időben vezetett vendégkönyv és az olvasótermeket kiszolgáló fülke dolgozóinak levelezőkönyve tanúskodik. Az új korszak kezdetét a frontról küldött levelezőlappal illusztrálták a kiállításon, amelyet Balogh Ignác könyvtári gyakornok küldött Izsó Lajos kollégájának Husztról, 1914. szeptember 28-án.
FOLYTATJUK – Cikkünk következő részét ITT olvashatják
