Kis nyúl, sok gond...
Vissza

Kis nyúl, sok gond...

Rég nem írtam szőrös-bundás házimanónkról... na nem azért, mintha nem történt volna semmi, hanem éppen ellenkezőleg: úgy zajlottak körülötte az események, hogy nem győztük kapkodni a fejünket.

AMBRUS RÉKA

Valamikor június táján, a féléves oltást megelőző rutinvizsgálat alkalmával doki nénink kezdődő szürkehályogot fedezett fel fülesünk mindkét szemén. Mivel őkelme még a 2 évet sem töltötte be, ez a hír letaglózott. Mitől lehet? Milyen következményei lesznek a jövőre nézve? Egyáltalán mennyire távoli jövőről beszélünk? Mit lehet kezdeni vele? Már az okokat illetően sem tudtunk eligazodni: az öregkori szürkehályog 4 éves kor után jelenhet meg, az egészen fiatalkori, genetikai eredetű pedig már pár hónapos korra teljes vakságot okoz. Ott volt még az Encephalitozoon Cuniculi fertőzéshez köthető katarakta, de annak egyéb jeleit is kellett volna észlelnünk. Beleástam magam a szakirodalomba, képeket nézegettem hályogos nyúlszemekről és próbáltam megfejteni, mennyi időnk van még hátra a teljes vakságig és egyéb, fájdalmas komplikációkig. Hetente fotóztam a kis felhőszerű foltot a szemén és hasonlítottam össze az előző állapotokkal (semmilyen változást nem észlelve), mire türelmem fogytán elvittem egy egzotikus állatorvoshoz E. Cunniculi tesztre. Potom két nyúl árába került a szórakozás, de nagyon megkönnyebbültem, mikor megláttam a negatív eredményt. Legalább ezt a ronda, kezelhetetlen, kegyetlen nyúlnyavaját kizártuk! No de akkor mitől lehet?  - pörgött tovább az agyam. Egy hónap eltelte után újra nézettem a doki néninkkel, de nem látott változást. Lelki és mentális egyensúlyom megőrzése érdekében azt tanácsolta, vigyük fel a bundást Pestre egy híres szemészhez, aki kellő tapasztalattal és felszereléssel rendelkezik ahhoz, hogy pontos képet adjon a dolgok állásáról.

Először csak viccnek fogtam fel ezt a képtelennek tűnő tanácsot (mégis ki az a kótyagos, aki több mint 400 kilométert zötyögteti a nyulát és hagyja ott a gatyáját?). Aztán beléptem a szemészeti klinika weboldalára és megbarátkoztam a konzultáció 3 nyúlnyiban maximalizálható összegével, majd elkezdtem piszkálni Tamást: milyen rég nem voltunk Pesten, milyen szép a vár, a Mátyás templom, a Hősök tere, a Nemzeti Galéria, az Ikeás virsli és egyéb nyalánkságok. Szavaim termékeny talajra hulltak, s egy hónap múlva - ekkora volt a várólista a szemspecialistánál - zötyögtünk is a magyar főváros felé. Az odautat jól vészelte át a bundás, s az új környezet is inkább szórakoztatta, felfedezésre késztette. Ottlétünk harmadik napján került sor a vizsgálatra: igen, kezdődő szürkehályog - erősítette meg az itthoni diagnózist a szemész orvos. Nem csináltunk semmit rosszul, nem traumatikus eredetű, és biztosra vehetően nem is E. Cunniculi fertőzés okozza, mert az nem így néz ki. Valószínűleg genetikai hiba következménye vagy történt vele valami a mamája hasában. Tökéletesen lát, nem kell aggódni s kezelni sem, csak fél évente ellenőriztetni, de erre a célra megfelel az itthoni orvosunk is. Nagyon szép, jól karbantartott állat - dicsérték. Ha tenyésznyúl lenne, azt tanácsolnák, vonjam ki a tenyésztésből, de így, kedvencként ne aggódjak, egyelőre minden rendben. Megnyugodva mentünk el a klinikáról.

Azt hittem, ezzel vége a történetnek, s most legalább fél évig nyugtunk lesz Zebu egészségét illetően. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Hazajövetelünk másnapján bundásunk éhségsztrájkot hirdetett. Alig evett, alig bogyózott. Sok volt neki a vizsgálat s talán az utazás stressze. Fecskendőből etettem-itattam, Metoclopramidot és Espumisant töltöttem bele a bélmozgás elősegítésére és a puffadás elkerülésére. Magától csak a jutalomfalatokat s a zöld leveleket ette. A kezelésem nem sokat segített. Három nap után elvittem az egyetemre, mivel megijedtem, nehogy el legyen dugulva a bélcsatornája, s a kényszeretetéssel ártsak neki. Az ultrahangos vizsgálat nem mutatott ki bélelzáródást. Az orvos azt mondta, bélmozgás is van. Kicsit változtatott a kezelésemen, de azzal bíztatott, már a javulás útjára tértünk. A hétvége sajnos változás nélkül telt el s hétfő reggel kétségbeesve panaszkodtam a munkában a doki néninknek. Végül már ott tartottam, hogy a nyulat vádoltam: nem is akar megjavulni! Csak a baj van vele! Két év alatt annyit jártunk orvoshoz, amennyit Borisszal 10 év alatt sem és mindez annyiba került, hogy egy hadsereg fajtiszta nyulat vehettem volna belőle! Doki néni addig morfondírozott, míg egyszer csak a gyomorfekély gondolatával rukkolt elő. Bár nem létezik vizsgálat ennek a pontos diagnosztizálására, a felboncolt nyulak nagy százalékának van gyomorfekélye. Próbáljuk ki a Ranitidint. Próbáljuk - sóhajtottam lemondóan - s délben hazaszaladtam, hogy belenyomjak egy adagot. Közben egy magyarországi nyulas ismerősömnek is beszámoltam az állapotunkról, aki teljesen reálisnak tartotta a gyomorfekély lehetőségét. Amikor az ő egyik nyulát felboncolták, kettőt is találtak...

Este félve léptem be a házba. Percekig Zebu szobája felé sem néztem. Aggódtam, hogy bogyómentes alomtálca s teli nyúltápos tányér fogad, mint az utóbbi hét minden estéjén. Csüggedt voltam, szomorú, ideges és frusztrált. Ehelyett, mikor bepillantottam hozzá, félig kiürült tálkát láttam s pár icipici bogyót is. A füles jöttömre felélénkült, s mire átöltöztem s kiengedtem a szobájából, az egész tápot felfalta. Robbanásszerűen látványos volt a változás. Szorgosan adagoltam a gyógyszert reggel s este. Három nap alatt szinte a régi volt, csak a szénát mellőzte. A Ranitidin kezdett aranyat érni a szememben, ugyanis hónapok óta kivonták forgalomból s a rendelőnkben csak pár fiola maradt. Szerencsére Zebu súlyának megfelelően elég keveset kellett adnom, így két fiola két hétig is kitartott. Utána áttértem egy hasonló hatású savcsökkentő szerre, amit a gyógyszertárban adagoltattam neki. Egy hétig kapta ezt is.

Négy napja nem gyógyszerezem, s árgus szemmel figyelem minden mozdulatát, "input - output" (értsd táplálékbevitel - kaka) arányát. Még három napunk van ugyanis a jól megérdemelt szabadságunkig. S bár szívem szerint azt mondanám, akkor is elutazunk, ha cigánykereket hányó nyulak potyognak az égből - azért ez nem igaz. Csak nagyon-nagyon szeretnék kicsit kikapcsolódni az itthoni gondokból, s remélem, Zebu segít ebben azzal, hogy működőképes marad, amíg hazajövünk.

 


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Emil Boc: Kolozsváron 56 százalékos az ...
Árkossy István kapta a Magyar ...
Elhunyt Venczel Vera színművész

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • Io rëggëlt, Iohannis!
  • A bili esete a Hóstáttal
  • VIDEÓINTERJÚ – Tasnádi Szilárd ...
  • Arábia Európában: egy hét a napsütötte ...
  • Tíz év tükre