Tjeknavorian mindössze 22 éves, de már kiérdemelte azt, hogy művésznek nevezzük. Nem tudom, vajon a londoni Beare’s International Violin Society által kimondottan neki felajánlott, eredeti Stradivari hegedűn játszott-e Kolozsvárt, ám hangszerének gyönyörű tónusára még sokáig emlékezni fogok.
Három ismert szonátát hallottunk: J.S. Bach 1. g-moll hegedűszonátáját BWV 1001, J. Brahms 2. Sz. Zongora-hegedű A-dúr op. 100 szonátáját, majd L. van Beethoven Kreutzer szonátáját. Mindhárom mű mondhatni repertoárdarab, egy magára valamit is adó előadónak le kell tudni játszani. Tjeknavorian azonban olyan művész, aki már a szólószonáta első hangjai után meggyőzte közönségét kiváló előadói képességeiről. Mind a Brahms-, mind a Beethoven-szonáta a zongorista számára számos kihívást tartogat: ám Cătălina Butcaru zongoraművészt nem ok nélkül vették fel mindössze 16 évesen a bécsi zeneakadémiára – erről a tényről a műsorfüzetből szerezhettünk tudomást –, tökéletes technikájú, muzikális zongorajátéka bámulatos volt.
A gyönyörű brahms-i és beethoveni dallamvilágtól elbűvölve, mégis szomorúan tekintettem szét a kolozsvári zeneakadémia alig kétszáz férőhelyes stúdiótermében: a rengeteg üres szék látványa éles fájdalommal ébresztett rá arra, hogy milyen kevesen vagyunk azok, akiknek ez a két kiváló fiatal előadó ilyen nagy örömet szerzett.
(Borítókép: Tjeknavorian mindössze 22 éves, de már kiérdemelte azt, hogy művésznek nevezzük. Kép:www.hankofestival.fi)
