A harminc napos munkaprogram úgy ostobaság, ahogy van. Nem találták fel még azt az embert, aki megállás nélkül harminc napon képes legyen dolgozni. Ezt robotnak nevezik, de a minisztériumokban tudomásunk szerint emberek vannak. Ez a klasszikus nagyotmondás példája, amikor a cél a lényeg elfedése. A miniszter éppen ezt tette, hiszen egy: senki nem fogja ellenőrizni, ha valóban minden hétvégén dolgoznak a minisztériumban, ami meglehetősen valószerűtlen, kettő: a valós probléma nem a munka mennyiségével, hanem főleg a minőségével van. Szinte biztos, hogy senki nem válik hatékonyabbá, ha halálra dolgoztatják, ettől biztosan csak még rosszabban fog teljesíteni.
Sokat nem kellett várni a miniszter második gyöngyszemére, hiszen alig egy hét után leváltotta a Román Államvasutak infrastruktúráját kezelő állami vállalat vezetőjét. A döntés nem lett volna meglepő, mert a vasút háza táján évtizedek óta nem mennek jól a dolgok. A leváltás indoklása azonban minden elképzelést felülmúlt. A tárcavezető arra hivatkozott, hogy Dévára utazott egy szokványos októberi őszi napon, amikor sem a fagy, sem a kánikula nem okozott nehézséget a vasúti közlekedésben, a szerelvény, amely a minisztert is szállította, mégis késett majdnem egy órát. Mondhatnánk, hogy teljesen szokványos eset, hiszen a vonatok már legalább tíz éve naponta késéssel közlekednek a lepusztult vasúti pálya miatt. Akár tapsolhatnánk is a döntésnek, hogy végre, valami változni fog, de hamar rájövünk, hogy ez hiú ábránd, a minisztert újfent nem a megoldás érdekelte, hanem a látszatra koncentrált.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
