Karácsonyi álom

Karácsonyi álom
Gyermekkori békés karácsonyok emléke kering bennem, amikor szüleinknek köszönhetően számunkra minden tökéletesnek tűnt. Hatalmas hóban, mára már talán szegényesnek tűnő csomagjait vonszolta felénk a láthatatlan angyal. A lázas készülődésben öcsémmel rendszeresen összekaptunk. Mégis olyan volt minden, mint egy álom, igazi karácsonyi álom.

Mára se hó, se meghitt hangulat, csak a hajsza és a hideg maradt, szüleink is megöregedtek, s az öcsém is messze innen ünnepel, helyi szokások szerint kis családja körében. A nagyvilág is hazajön hozzánk a lét számos csatornáján keresztül minden jó és kevésbé jó hatásával.

A mi feladatunk lenne, szülőkké vált gyermekeknek, a világunkat ismét megélhető álommá tenni környezetünk, családtagjaink számára. Hol kezdődik mindez el? A készülésben, a kosárban vagy a szokásokban?

Szüleink a maguk zárt világában hatalmas erőfeszítéssel álombeli állapotokat varázsoltak körénk. Ezt kellene tennünk nekünk is gyermekeinkért, közösségünkért, meséssé téve környezetünket. Emberileg ez szinte lehetetlennek tűnik. Manapság a legjobb játékfilmben is a varázsló csak belehalhat az emberszórakoztató erőfeszítésébe.

A karácsony lényegéhez kellene visszatérnünk. Oda, ahol minden elkezdődött. A betlehemi jászolhoz. A karácsonyi álom lényege, hogy Isten közénk jött Jézus Krisztus által. Ez az isteni közelség teszi az ünnepet ma is igazán rendkívülivé. Ebből a felismerésből táplálkozott szüleink hite, mikor a legfagyosabb lelkiállapotban is békés karácsonyt vontak szeretetből körénk, s mindazoké, akiket a történelem során megérintett a karácsonyi álom.

Ha mindenkit megérintene az álom, akkor jobb lenne a világunk, nemcsak így karácsonykor.

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei

Mikor a karácsonyi „szeressük egymást” a bevásárlóközpontok kasszagépeinek csengéséből is halljuk, úgy érzem, hogy az előbbi éppen annyira egyszerűnek tűnik, mint az utópikus világbékét megteremteni.
Máskép(p)