Jubileumi megemlékezés Killyéni Péterre
Vissza

Jubileumi megemlékezés Killyéni Péterre

A Killyéni Péter-megemlékezés első részét a múlt hétvégén rendezték, az emléknap a neves sporttanár és edző sírjának megkoszorúzásával kezdődött a Házsongárdi temetőben.

A kolozsvári Református Kollégium dísztermében Emlékek és történetek címmel előbb vetített képes összeállítást láthattunk a középiskolásoknak szóló atlétikai emlékverseny korábbi időszakaiból, majd a szervezők és a barátok, egyebek között a két rendező iskola, a Református Kollégium és az Apáczai Csere János Elméleti Líceum igazgatója, Székely Árpád, illetve Vörös Alpár, továbbá Tőkés-Szondi Edit tornatanár, Killyéni András sporttörténész idézte fel a vetélkedősorozat és a sportember emlékét.

Ráduly-Zörgő Károly, a verseny sportigazgatója érdekes ötletként felvetette a már a megyei sportnaptárban is jegyzett verseny kiterjesztését a határokon túli magyar nyelvű iskolák meghívásával. Az emlékezést a Sendo-Ryu Karate Do sportklub három fiataljának Kata-bemutatója zárta.

Egyed Emese egyetemi tanár, költő, irodalomtörténész nem lehetett jelen a megemlékezésen, kedves gondolatai viszont elhangzottak a megemlékezés során, alább közöljük.

A 10. Killyéni Péter Atlétika Emlékversenyt szombaton, április 21-én 9 órai kezdettel bonyolítják le a Iuliu Haţieganu Egyetemi Sportpark atlétikapályáján.

Valami a játékszabályokról

Kérdezhető, milyen legyen a sporttanár általában és a sporttagozat sporttanára különösen

Milyen legyen a tanár általában.

Milyen célokért, hogyan dolgozzék, milyen erőbedobással, hogy elérje, megérje, túlélje (tervei sorsát).

Milyen legyen viszonya a versenyhez, az edző hétköznapokhoz, az időhöz, tehetséghez, akarathoz, egészséghez.

Milyen legyen a sporttagozat szaktanára a rendszeres sportoláshoz némi idegenkedéssel viszonyuló elméleti iskola közegében.

Killyéni Péter várt.

A 11-es Líceum sporttagozatán (1973-1976 között), úgy tűnt nekem akkor, kicsit távolról nézte csoportos edzéseinket, versenyre, edzőtáborba készülődésünket, vitáinkat; néha egyikünkhöz-másikunkhoz odalépett, akkor következett az egyéni javaslata. A változtatás lehetősége, az egyéni kibontakozás nehezebb útja.

Várt. Várta, hogy döntsünk. Mennyire kívánunk a versenysport nagyobb áldozatokat kívánó útjára fordulni.

Igen, de ez a várakozás biztatás volt. Bátorítás, hogy képesek leszünk egyen-egyenként valami remek dologra. Hátha az atlétikával kapcsolatos, de ha nem, az sem baj…

(Amikor egyszer váratlanul jobban sikerült a magasugráspróbám, máris külön edzésprogramot javasolt.  Közben hagyta, hogy a hosszútávfutást is megpróbáljam. Látta bizonyára, hogy törekszem valamire, keresem az utamat. Aztán módszeresen megtanított az akadályfutásra is. Pedig akkor már egyértelmű volt, hogy nem a versenysport felé tart az életem.  Versenybe ugyan nem szálltam, pedig „kijött a lépés”… Nem kaptam tőle szemrehányást.)

Komolyan vette a sportszerűséget: a játékszabályokban érvényesülő közös tervek szépségét.

Kimagasló eredményeket hozó atlétái mellett szeretettel, sőt tisztelettel bánt valamennyi tanítványával: elvárta, hogy mi is komolyan vegyük magunkat.

Abban a lázongó életkorban fel sem figyelünk környezetünkben a személyiség kisugárzására, bár sütkérezünk benne. De régóta tudom, hogy Killyéni Péter szelídsége, derűje, következetessége, elfogadó lénye, bölcsessége és hite a sport mint értelmes tevékenység, együttműködés, szabadság lehetőségében nem csak engem kísér és biztat valamikori, mindenkori növendékei közül.

Egyed Emese

Fedőkép: A koszorúzáson kórus is énekelt – ESSIG JÓZSEF FELVÉTELE


EZ ÉRDEKELHETI
SPORT ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Liviu Dragnea lemondását követelik ...
Szanyi Tibor eljárást kezdeményez ...
Kolozs megye: Év eleje óta 38 személy ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ