Jövőtervezés

Jövőtervezés
Az elmúlt években hangsúlyozottan a félelmeink határozzák meg életünket. Eddig volt a koronavírus, amelytől már kevésbé tartunk, de továbbra is meghatározza döntéseinket, életvitelünket. Biztosan sokkal lazábban kezeljük ezt a veszélyt, mint két évvel ezelőtt, de a mély nyomai még velünk vannak. Most a háború a legújabb félelem. Itt dübörög a szomszédunkban két népes nemzet fegyveres összecsapása, közben folyton rettegünk az atom- és klímakatasztrófától.

A félelemspirálban benne van az energiaárak elszabadulása, az ebből fakadó infláció, a különböző ellátási zavarok, amelynek okai szintén a háborúban gyökereznek. Mi lesz, ha nem lesz fűtés, nem lesz kenyér, és általában megfizethetetlenné válik az élelmiszer? - sorjáznak a kérdések, és megnyugtató választ senkitől sem kapunk. Ez a félelem a járvány első hónapjaiban is rányomta bélyegét az életünkre. Emlékezzünk vissza, pillanatok alatt a lakosság egy része kiüresítette az üzleteket: bespájozolt lisztből, laskaféleségekből, élesztőből, vécépapírból, konzervekből és még ki tudja mi mindenből. Jó, ha működik a túlélési ösztönünk, de hol van a határ az egészséges túlélési ösztön és a pánik között. Mindenkinél kicsit máshol húzódik vérmérséklet, élettapasztalat, kor, nemzetiség, történelmi tapasztalat és egyéb kulturális adottságok függvényében.

Valahogy meg kellene tanulnunk együtt élni félelmeinkkel és kezelni őket, különben rossz döntéseket hozunk, és fölöslegesen megkeserítjük a mi és környezetünk mindennapjait. Hiába várjuk, hogy megmondja nekünk valaki a tévében vagy az újságban, hogy lesz-e világháború, éhínség, bármilyen katasztrófa, mert senki nem tudja. Racionális ok-okozati összefüggések keresésén túl nehéz bármi biztosat mondani a jövőről, amellyel nem kell túl sokat foglalkozni. Kell, de csak annyira, hogy megtervezzük saját jövőnket és azt, ami tőlünk függ. Világháborúk kirobbanásában sok irracionális esemény közrejátszott, amit nem lehetett előre látni.

Ha most racionálisan elemezzük a helyzetet, senkinek nem áll érekében egy harmadik világháborút előidézni. Vlagyimir Putyin nevetségessé vált, hiszen kudarcot vallott a hírhedt ukrajnai „katonai művelete”, ami valójában gyilkos háború. Európa és Nyugat biztos nem érdekelt háborúban, de feltevődik a kérdés, hogy ha fegyveres konfliktus alakul ki Oroszország és a NATO között, akkor a világ többi országának mi lesz az álláspontja. Szakértők már többször elmondták, hogy például Kínának nem érdeke háborút vállalnia, hiszen neki sokkal fontosabbak a kereskedelmi érdekei, és Peking ezer üzleti szállal kötődik Nyugathoz, amit egy világháború mindenképpen aláaknázna. Racionálisan nézve ebben a pillanatban kicsi a valószínűsége, hogy több ország között háború alakuljon ki. Putyin pedig nem gondolhatja komolyan, hogy a NATO-t meg tudja támadni, hiszen Ukrajnával sem bír.

Ezek tehát a racionális magyarázatok, hogy ezen felül mi történik egyik másik világura koponyájában, lelkivilágában, milyen döntéseket hoz, milyen lépésre szánja el magát, ez már nehezen előrelátható. Márpedig a történelem sokszor ilyen irracionális cselekedetek hatására alakult. El kell tudnunk fogadni, hogy ezeket nem tudhatjuk előre. Az ellenőrizhetetlen jövőre nem lehet felkészülni, és nem is lehet kivédeni. Nincs biztosításunk semmire ebben a világban, hiába van útlevelünk, hiába spájzolunk, tankolunk, aggódunk, futkorászunk és pánikolunk. Jobban tennénk, ha a jelenre összpontosítanánk, a jelent próbálnánk megélni úgy, hogy ne nyers érzelmi hullámaink, hangulataink szerint cselekedjünk. Sokszor mi magunk alakítunk ki „háborús” hangulatot környezetünkben félelmeink miatt, és ez ugyan nem hasonlítható közvetlen fegyveres konfliktushoz, de lelkileg igencsak megterheli életünket, rontja életminőségünket és boldogságérzetünket.

Nem kell ítélkezni sem a krónikus pánikolók, sem az életet már-már ésszerűtlenül és felelőtlenül könnyelműre vevők fölött. El kell fogadni, hogy sokszínűek vagyunk, nem lehet meggyőzni mindenkit, hogy ugyanúgy cselekedjen. Nagyon távol áll az emberiség a mostani lelki állapotában, hogy általános összhang alakuljon ki bármilyen kérdésben. Sem az oltásról, sem a betegségekről és orvostudományról, sem az orosz vagy ukrán-pártiságról, sem a magyarországi választásokról, sem a határon túli magyarok szavazati jogáról nem fog széles körű társadalmi összhang kialakulni, hogy vegyem sorba csak az elmúlt hónapok és napok legforróbb vitatémáit. Ezek a társadalmat élesen megosztó kérdések azért éleződnek ki, mert sokan sajnos csak végletekben és kizárólagosságokban tudnak gondolkozni. A média és a politika gyűlöletkampányai annyira felfokozzák az érzelmeket, hogy már-már lehetetlen árnyaltan mérlegelni. Nem fogjuk tudni megoldani az oroszok és az ukránok közötti konfliktust, igazságot sem tudunk tenni közöttük, hiszen még mi az orosz vagy ukrán-pártiságunk között sem tudunk békét kötni, ésszerű kompromisszumot kialakítani. Az egész világ százszázalékos beoltása a koronavírus ellen is egy illúzió, mint ahogy egy választás kimenetele is sok apró részleten múlik, és akarjuk vagy nem, de kétesélyes. És ez így van jól, mert ha nem lenne az, akkor az már nem lenne választás. Volt már ilyenben részünk és nagyon rossz volt akkor.

Ismét csak azt tudom mondani, a legfontosabb, hogy megőrizzük emberségünket és azt rendszeresen gyakoroljuk, mert sokkal könnyebb túlélnünk és megmaradnunk egy emberséges környezetben olyankor is, amikor nehéz idők járnak fölöttünk.