Jövőre ünnepeljük a kolozsvári vívás bicentenáriumát

Veteránok helyett ifik vívtak a 18. Guráth Béla Emléknapon

Jövőre ünnepeljük a kolozsvári vívás bicentenáriumát
Tizennyolcadik alkalommal szervezte meg hétvégén a Kolozsvári Vívók Baráti Társasága a Guráth Béla Emléknapot, a híres kolozsvári vívóedző és olimpikon emlékére. A rendezvény programjában a hagyományokhoz híven emlékverseny és közgyűlés kapott helyet. „Ezt a napot első sorban azért hoztuk létre, hogy a veteránok versenghessenek egymással, de sajnos a veteránok már annyira veteránok, hogy ez nemigen lehetséges” – jegyezte meg viccesen-szomorkásan Habala Péter vívómester. A veteránok helyett így a 10 és 12 év közötti fiatal vívók léptek pástra, míg az említett idősebb vívók a kispadon ülve szurkoltak a fiatal generációnak, közben pedig a kolozsvári vívás kétszázadik évfordulójára szervezendő eseményekről beszélgettek. Mind megtudtuk, könyvbemutatóval és kiállítással készülnek a bicentenáriumra, céljuk a vívás történeténetének dokumentálása és bemutatása.

Nem csoda, hogy Gaetano Biasini neve számos alkalommal felhangzott az emléknapon, hiszen hozzá köthető a kolozsvárii vívás születése, márpedig  a vívás kezdeteiről, az első vívómester életéről is sokat meséltek az idősebb sportolók az emléknap során. Orbán Olga szerint például temetkezési vállalata is volt Biasininek, így gazdaságilag is hozzátett a városhoz.

– 1818-ban a magyar arisztokraták rábeszélték Biasini olasz katonatisztet, aki akkor még Bécsben tanított vívást, hogy jöjjön Kolozsvárra, nyisson itt iskolát, és ők anyagilag támogatják majd őt. Az Unió utcai Redut-palotában kapott egy szép nagy vívótermet. Egy ideig csak az arisztokrácia járt oda, de aztán Bölöni Farkas javaslatára a termet átalakították klubbá és az egyetemisták, más vívni akaró fiatalok is látogathatták – mesélt a vívás történetéről Uray Zoltán. – Ezt követően beindult a vívóélet Kolozsváron, Biasini fia vitte tovább a vívótermet, több tanítvánnyal együtt ő is vívómester lett. Akkor ez még nem volt versenyvívás, hanem csak a mesterek mutatták be néha a sport szépségeit, a nemesek pedig úgy tanulták a vívást, mint a lovaglást. A sportvívás az 1900-as években kezdődött – folytatta a mesélést Uray.

– Amikor én vívtam, 50 évvel ezelőtt, három, akár négy klub is volt egyszerre. Néha bezárták őket, néha újra megnyíltak. Három edzőt tartott el a város, majdnem tömegsport szintű volt Kolozsváron a vívás. Most pedig… Eddig egyetlen félnormás edzőnk volt, szerencsére áprilisban alkalmaztunk egy teljes normás edzőt is – ecsetelte röviden a vívás utolsó fél évszázadát ifj. Guráth Béla, az emléknap szervezője. Áprilisban sikerült hazacsábítani Radu Dărăban vívót, jelenleg ő oktatja teljes normában a kicsiket a kincses városban – tette hozzá.

A baráti társaság tagjai a jövőre esedékes évforduló alkalmából a kolozsvári vívás kétszáz évet szeretnék egy albumba, kötetbe összefoglalni.  

– Ezt a kötetet el kell készíteni, mert már most nehéz akár a harmincas évekről adatokat gyűjteni. Mi, szerzők, már olyan korban vagyunk, hogy ezt most kell megcsináljuk, mert ha mi is elmegyünk, akkor elvész egy gyönyörű története Kolozsvárnak – emelte ki a kötet fontosságát Uray Zoltán.

A tervek szerint a könyv három részből fog állni: az első rész, amely Biasini érkezésétől az 1970-es évekig foglalja össze a történteket Killyéni András újságíró munkája lesz, míg az utolsó negyvén év dokumentálása és bemutatása Habala Péter vívómester feladata, ez adja a kötet második részét. A harmadik rész pedig képekből áll össze, megközelítőleg 150 képpel illusztrálják a 200 éves vívótörténelmet. A kötetet jövőre, a tizenkilencedik Guráth Béla Emléknapon mutatnák be.

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!