Netpiacolás: szemünk láttára terem, hazajön a legfrissebb áru
Jobb a hazai, mégse járunk eleget zöldséges piacra
Jobb a hazai, mégse járunk eleget zöldséges piacra
Vissza

Netpiacolás: szemünk láttára terem, hazajön a legfrissebb áru

Néhány kiló kukacos meggyet kínált valaki eladásra nemrég a közösségi hálón, percek alatt gazdára talált. Ma már nem bánjuk, ha a gyümölcs, zöldség kisebb, görbébb, vékonyabb, hiszen tudjuk, hogy a hazai, ha kukacos is, egészségesebb, ízletesebb. Ennek ellenére nemigen járunk a hagyományos zöldségpiacokra, legalábbis ez derül ki a Romániai Piackezelő Egyesület adataiból: csak minden ötödik lakos jár a hagyományos piacra zöldségeket, gyümölcsöt vásárolni. Az egyesület ezért kezdeményezi #merglapiaţă elnevezésű kampányát, hogy visszacsalogassa a „kofákhoz” a lakosságot, tájékoztassa a bevásárlóközpontokkal szocializálódott fiatalokat arról, hogy a piacon frissebb és sokkal finomabb árut vásárolhatnak, mint a hipermarketekben. De miért is járunk vagy nem járunk manapság a hagyományos piacra? Pénz, távolság vagy bizalom kérdése? Milyen alternatív megoldások vannak, hogy ne kelljen piacra menni, mégis hazai friss árut fogyasszunk?

Gyerekkorunkban, amikor az „aprozárban”, azaz az állami zöldséges boltokban sokszor a krumpliért is verekedés folyt, a városlakók rendszeresen piacra jártak, főleg azok, akiknek nem volt vidéki rokonsága. Kolozsváron a Széchenyi téri nagypiac volt a legjobban ellátva, Bánffyhunyadon a placcra jártak a vásárlók (a mai vásárpiac betonasztalos, kisebb része), a több évszázada híres piacos városban, Zilahon hosszú idők óta a belvárosi piac a legnagyobb, ott is piac működik napjainkig. Akkoriban a személygépkocsi is ritkaságszámba ment, a háziasszonyok trolival, busszal utaztak akár a város széléről is az úgynevezett nagypiacra, majd szatyrokban cipelték haza ugyanúgy a közszállítási járműveken a szerzeményeket. Befőzések idején családi programmá vált a piacolás, a nagy mennyiség hazahordásához már segítség kellett. Ma már saját személygépkocsival mehetnénk a piacra, a felmérések szerint mégis sokkal ritkábban járunk. Vagy mégsem?

Karcsi bácsi libája

Kollégánk, Balázs Bence köreinkben híres arról, hogy ő intézi a család számára a bevásárlásokat, és csak részben amiatt, mert hajtásija van. Mi tudjuk, hogy az az igazság: szereti is ezt a 21. századi „vadászatot”.– Mindig is piacpárti voltam, persze azt nem mondhatom, hogy soha nem vásároltam zöldséget, gyümölcsöt szupermarketben. Ha hétvégén van bevásárlólistám, és emiatt úgyis kell ilyen üzletben járjak, akkor bizonyos zöldségeket hajlandó vagyok megvenni ott azért, hogy ne kelljen két helyre menni, ami ugye idő és benzin. De csak bizonyosakat. Például a krumpli vagy karfiol jöhet, de ha paradicsom is van a listán, akkor biztos, hogy piacra is megyek. Ha pedig piacra megyek, akkor a tejet vagy a tejfölt sem a szupermarketben veszem, mert a piac környéki tejesüzletekben inkább az erdélyi tejgyárak termékeit választom. Ha jó telemeát akarok venni, a szupermarketben kapható szóba sem jöhet, csakis a „falusi”. Mint ahogy a paradicsom esetében is: nincs az a nagyáruházi paradicsom, amely ízben lekörözi a hóstátit, vagy akár a nemeszsukit vagy bármely, kerti termesztésű paradicsomét. Persze, többe is kerül, de azt a plusz 1-2 lejt kár az ilyesmin megspórolni. Egyébként hét közben főleg a nagypiacra járok, a Széchenyi téribe, mert viszonylag közel van a munkahelyemhez, és mellőle van buszjárat, ami majdnem a házam előtt tesz le, így nem zavar, ha épp cipelni is kell. A piacon pedig van két-három termelő, akikre „rászoktam”: az esetek 90%-ában tőlük vásárolok évek óta. Mert magyarok, mert jó az árujuk, s mivel évek óta visszajárok hozzájuk, lefelé szokták kerekíteni az árat – bár alkudozni nagyon ritkán szoktam velük, mert tudom, mennyit kell dolgozzanak azért, hogy napról napra tele legyen az asztaluk. Amíg ők kijönnek árulni, én biztosan a vásárlójuk maradok… Egyébként a Györgyfalvi negyedi Hermes-piacon is megvan az „emberem”, egy hóstáti bácsika, bár mostanában az a piac nem esik annyira az utamba. De egy időben minden héten ott végeztem a szombati bevásárlást, s mindig Karcsi bácsitól vettem a húslevesbe való zöldséget. „Na, kövér a liba?” – kérdezgette ilyenkor széles mosollyal, és hát sokkal jobb volt vele beszélgetni, viccelődni, mintsem az üzletben bosszankodni az önkiszolgáló mérlegnél, amikor az ember nem találja, hogy hányas gombot kell megnyomni az érintőképernyőn… – mondta Balázs Bence.Jómagam bevallom, elszoktam a piacolástól. Az otthonunkhoz legközelebbi Donát negyedi piacon sok a viszonteladó, akiktől ugyanazt az árut lehet megvásárolni, mint a szupermarketben, csak jóval drágábban. Ez a lakónegyedi piac kisebb és drágább is, de télen savanyú káposztát a korhelyleveshez vagy a kolozsvári káposztához mindig az egyetlen hóstáti eladótól veszek. A paradicsomra pedig az évek alatt mindenféle megoldás alakult ki, bár körülményesen jut el hozzánk, de amikor csak lehet, egy kedves ismerős édesanyjának terméséből vásárolunk – mert paradicsomból csak a hóstáti finom! Bár a nagyink saját termesztésű falusi paradicsomja veszélyes konkurencia, csak abból soha nincs elég.

Ovisokkal a piacon

Látszólag ellentmond egymásnak az, hogy egyre kevesebben vásárolunk a hagyományos piacokon, bár egyre szélesebb körben hódít az egészséges táplálkozásra törekvés, és ennek részeként a hazai termékek előnyben részesítése. Valamelyest a nagyáruházakban is lehet kapni hazai zöldséget-gyümölcsöt, ugyanakkor a piackezelő egyesület adatai minden valószínűséggel nem tartalmazzák azt az árut, amit a szomszédtól vagy az ismerős termelőtől közvetlenül vásárolunk. Mindazonáltal kétségtelen, hogy a #merglapiaţă kampánynak helye van, hiszen a mostani húszévesek azt láthatták, hogy szüleik minden bevásárlást a hipermarketekben intéznek. Kukus óvó néni, Bika Erzsébet már tizenöt évvel ezelőtt piaclátogatásra vitte az óvodásokat, bár ez mindig sok bürokráciával járt. „Élőben” megfigyelték a gyümölcsöket, zöldségeket, miután egyet-mást már korábban tanultak, beszéltek azokról. – A fő hangsúly a sétán és a piaci környezet varázsán volt. Vásároltunk is, amit az oviban aztán megkóstoltunk. Utána beszéltünk a piacolás gazdasági, értékesítési vetületéről, amit aztán eljátszottunk a szerepjátékokon belül – mondja a friss nyugdíjas Kukus óvó néni.

Egész évben fényképeken követhető, hogy mi történik a kertben ahonnan vásárolunk (Facebook/A Doktor Kertje)

Internetről jön a legfrissebb zöldség

Az utóbbi években megjelent egy újabb módja annak, hogy a városiak is friss hazai zöldséghez jussanak: a városkörnyéki kistermelő(k) a telefonon vagy e-mailben leadott rendelésekre hetente házhoz szállítják a termékeket.Szekeres Zoltán azóta jár a Széchenyi téri nagypiacra, mióta felfedezte, hogy csak ott tud finom kenyeret vásárolni. S ha már odamegy, egyúttal a piaci zöldség-gyümölcs vásárlást is megoldja. Párja, Adél fedezte fel – a Kolozsvárra is már néhány éve szállító kolozsi – A Doktor Kertjét, amely rendelésre házhoz szállítja a friss termést. Eddig egyetlen egyszer rendeltek tőlük, de úgy tűnik, fognak még…– Szupermarketben is szoktunk zöldséget-gyümölcsöt vásárolni, főleg télen, de egyébként mindig odafigyeltünk, hogy lehetőleg ne valami egzotikus országból származó, agyonvegyszerezett paprikát vásároljunk, amikor itthon is éppen szezonja van a hazai termésnek. Mióta a fiunk megszületett, még fontosabbá vált, hogy lehetőleg biotermékeket vásároljunk, A Doktor Kertje meg éppen ilyeneket kínál, ráadásul frissen szedett árut hoznak, házhoz jönnek. A nagypiacra bejárni üzemanyagot fogyaszt, a parkolásért is biztosan fizettem 5-10 lejt. Mindent összevetve az ára nagyjából szinte ugyanannyi, de a kolozsi termés megbízhatóbb, és ez a megoldás sokkal kényelmesebb, időtakarékosabb is – mondja Szekeres Zoltán.Baricz Csilla már az első perctől A Doktor Kertje vásárlója, hetente, kéthetente rendel. Nem is csoda, hiszen már gyerekkorában megszokta a friss, saját termesztésű finomságokat. Háromgenerációs kolozsvári családi házuk kertjében termelték meg a családnak valót, kislányként sokszor kiküldték a kertbe friss petrezselyemért a vasárnapi leveshez, onnan került az uborka, paradicsom az asztalra, télre befőztek, fagyasztóba is tettek a termésből. Ezt viszi most is tovább azzal, hogy egy hóstáti bácsitól rendel hetente és A Doktor Kertjéből, így megoldható, hogy télen se kelljen közértből vásárolnia a nálunk is termő zöldségekből-gyümölcsökből. A hó­státi bácsitól télen is vásárolhat krumplit, murkot, hagymát, szemespaszulyt, káposztát stb., a Kingától (N. Csoltkó Kinga, A Doktor Kertje) hozott spenótból, sóskából, mángoldból, cukkiniból, tökből akár még fagyasztóba is kerül, így télen is pótolhatja egyéves babájának a vitamint, és nem kell beérnie azzal a termékkel, amely ki tudja honnan jött, és mivel kezelték, hogy pár napig a szupermarketek polcain szép legyen.– A párom délután hat óra körül érkezik haza, olyankor már hiába keresném a piacon a hóstátiakat, györgyfalviakat. Az is jó, hogy a bácsi és Kingáék is hazahozzák a termékeket, nem kell a babakocsi mellett a hátizsákban cipelnem a piacról. Kingáéknál az is különleges, hogy tavasztól őszig a Facebookon látjuk, éppen mi történik a kertben, ásnak, vetnek, virágoznak a növények, éppen mi érik. Nem vattából nő a paradicsom, mint sok helyen, hogy földet soha nem is látott, vagy esetleg színezik az eladhatóság kedvéért. A fényképes tájékoztatásnak köszönhetően részeseivé válunk a termelési folyamatnak, és a megbízhatóság is fokozódik – meséli Csilla, aki zakuszkát, paradicsomlevet, kantázott finomságokat is Kingától vásárol, nem az üzletből.

Szombati törökméz Zilahon

A híres piacos városban, Zilahon töltötte gyermekéveit Zay Éva kolléganőnk. Az egykori piaclátogatásokra úgy emlékszik, mint jelentős szocializációs közegre – ott találkoztak az emberek, beszélgettek, ott tudták meg a legfrissebb híreket egymásról. Ő így emlékezik:– Meghatározó gyermekkori élményeim egyike volt a szombati piacozás. Általában nagymamámat kísértem, méretemhez szabott kosárrral, szatyorral, és mindig ugyanazon az útvonalon mentünk: át a márványlapokkal borított Taps-téren, a tér bal oldalát árnyékoló gesztenyefák alatt, majd a prefektúra előtt balra el, s ott is voltunk. Szerettem ezeket a piaci utakat, sok ember és sok ismerős család fordult meg ilyenkor ugyanazon a helyen, élveztem hallgatni a különféle társalgásokat, és azt, hogy az akkor még fölöslegesnek tekintett portékák – mint a krumpli, zöldpaszuly – mellé mindig került valamilyen csemege, fagyi vagy törökméz, amit aztán elégedetten majszoltam hazafelé menet ugyanazon gesztenyefák alatt, ahol minden egyes alkalommal leültünk megpihenni. Emlékszem arra is, hogy már apró gyermekként tudtam, hogy a nagyobb mennyiségű besztercei szilva vásárlása az számomra szilvásgombócot is jelent majd, netán szilvalekvárt, amely viszont az általam „fehér egérnek” nevezett havasi kifli gyártásával függött össze…

 


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

VIDEÓ - A Szarkaláb Néptáncegyüttes ...
Darius Vâlcov: halálosan megfenyegették ...
Carmen Dan: tíz csendőr esetében merült ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ