Japán cseresznyevirágzás idején
Vissza

Japán cseresznyevirágzás idején

Japán központi részét, Tokió környékét rendszerint tavasszal és ősszel keresik fel a szervezett turistacsoportok. Ilyenkor a legkedvezőbb az időjárás: nem zuhog az eső, s még nincs nyári hőség. Tavasszal, április elejétől a cseresznyefák virágzása a szenzáció, ősszel a krizantémoké. Egyik sem azonos a tájainkon élőkkel, gondosan kitermesztett dísznövények.

A cseresznyefák rózsaszínű és fehér virágai legfeljebb egy hétig színesítik a tájat, egy erősebb szellő elrepíti szirmaikat. Ma már egyes fajtái korábban, mások későbben nyílnak, úgyhogy akár egy hónapig lehet csodálni őket. Máskülönben a hagyományos japán év április elsejével kezdődik, s ilyenkor nyílik meg az új tanév is. A japán krizantém fél méter magas, sárgás virágú fél-örökzöld cserje. Szeptember végétől virágzik. Tizenhat szirmú virága a császári család jelképe, sőt 1868 óta – aranyozott árnyalattal – az ország címere is. Mindkét virágzás ünnepszámba megy, ilyenkor a japánok is felkeresik a kerteket, s csodálják a természet szépségét. Sőt, az iskolákban ilyenkorra esik „az iskola másként” hete, amikor a tanulók csoportosan, egyenruhába öltözve, tanárok vezetésével járják az ország szép helyeit.

Az első Kolozsvárról indított, 25 tagú, Japánba látogató turistacsoport is a cseresznyevirágzás hívó szavára indult kéthetes távol-keleti körútjára.

A Münchenből felszálló óriásrepülőgép 12 órát tölt a levegőben, amíg Szibéria havas tájait átszelve, Észak-Koreát gondosan elkerülve megérkezik a tokiói Haneda repülőtérre. Az autóbusz a keleti országokban már megszokott, magasan futó, fizetéses autópályákon aránylag hamar a központban fekvő szállodánkhoz visz. Kis várakozás után feljutunk a szobánkba, amely meglehetősen szűk, de van benne íróasztal, teafőző, nagyképernyős tévé. A koffereket már alig lehet elhelyezni. A televízión vagy tíz műsor fogható, de mind helyi adóké, más városok szállodáiban az egyetlen számunkra érthető adás a CNN kelet-ázsiai műsora, amelynek jóformán kizárólagos témája az amerikai elnök napi szereplése. Az igazi meglepetés a fürdőszobában ér. Minden szállodai szobához fürdőkádas, eltolható üvegfallal kettéválasztható fürdőszoba tartozik – így nem spriccel szerte a víz.

Hanem az illemhely kagylója külön csoda: van az oldalán vagy nyolc-kilenc gomb, szinte zongorázni lehet rajta: ha a „deszkára” ráülsz, bekapcsol a melegítés, a végén már olyan forró az ülőke, hogy inkább felállsz róla. Aztán ha az egyik gombot megnyomod, vízsugár célozza meg a megtörlendő részt; a nők számára egy másik vízsugár is választható. Újabb gombnyomás finom, langyos permettel az egész alsó felet tisztába teszi, s csak ezután jön a diszkrét szellő, mely biztosítja a száraz bőrfelületet. Természetesen szagelszívó is van beépítve a kagylóba. Mikor felállsz, magától beindul az öblítés. És ez nem csak a szállók kiváltsága: az üzletek, éttermek, sőt az utcai illemhelyek is ilyen felszereléssel vannak ellátva, s természetesen olyan tiszták, mint nálunk egy magánrendelő-intézetben. Fizetni használatukért sehol sem kell.

Az előcsarnokban kapott városközpont-térképről kitűnik, hogy csak két utca választ el a császári palota kertjétől, és csak néhány lépésre fekszik tőlünk a parlament oszlopos, piramis-kupolás, európai stílusú épülettömbje is. Előtte díszes park, mögötte viszont számos modern irodaépület zsúfolódik. Az egész telket tízlépésenként egy-egy rendőr őrzi. Az itteni rendőröknek nem gépfegyver lóg az oldalán, talán pisztolyuk sincs: kezükben egy-egy vállig érő seprűnyél. Azzal jeleznek, hogy meddig szabad a kerítéshez közelíteni. Még védelmi eszköznek is beillik. A széles utcák kereszteződésénél legalább két rendőr áll a stoplámpák tövében. Nekik pirosan villogó botjaik vannak, s ha szükséges, azokkal átveszik a forgalom irányítását, gyorsítását. A parlamentet itt a történelmien hangzó diétának nevezik. Az Alsóház és a Felsőház tagjait is választják. A győztes párt adja a miniszterelnököt, akit a császár nevez ki, majd ezután megalakul a rendszerint 18 tagú minisztertanács. Az államgépezet ma már nagyjából megfelel az európai országokban szokásosnak.

A császári palota kertje

Délutáni szervezett körsétánk Tokió legnagyobb – de lényegében turisták elől elzárt – nevezetességét, a császári palotát veszi célba. Ez a 12 milliós világváros kellős közepén fekszik, mint egy hatalmas park. A bent rejtőző épületeket teljesen eltakarják a fák. Talán a császár születésnapján s január 1-jén a kíváncsiskodók is beléphetnek e tiltott negyedbe. Jelenleg az egész parkot széles vizesárok övezi. Több helyen is híd vezet át rajta, azon túl a hatalmas tömbökből épült magas kőfalon keleties kapuk nyílnak. Persze, már a hídra sem léphet a halandó, rendőrök sokasága vigyázza a rendet. Van azonban a császári kertnek egy külön fallal elkerített része, ahol az 1600-as évektől a sógunok erődítménye állott, ide naponta néhány órára beléphetnek a turisták is. Láthatók az egykori hatalmas donjon alapfalai. A gondozott ösvények mellett színes virágok sokasága; itt csodálhatjuk meg az első virágzó cseresznyefákat is. A város eredeti neve Edo volt, s a Tokugava sógunok tartották itt székhelyüket. A sógunátus bukása után, 1869-ben költözött ide a császári udvar Kiotóból, s akkor változtatták nevét az „új főváros” jelentésű Tokióra. A falakon belül, a jól elkülönített császári rezidencián kívül, néhány hivatali épület is található. A császár csak nagyon ritkán mutatkozik meg rendezvényeken, még a politikai életben is. A parkot övező vizesárok mentén széles járda fut, ez összesen 3 km hosszú, mi is körbejárjuk, bár minduntalan a kocogókkal vagy éppen szaladókkal találjuk magunkat szembe. Ez a tokióiak népszerű esti kikapcsolódása: néhányszor megkerülik a palotakertet.

Lányok kimonóban

A többnyire díszes öntöttvas kerítéssel is elhatárolt palotakertet a járdán túl széles úttest övezi közepes forgalommal, annak túloldalán már a modern város bontakozik ki: húsz-harminc emeletes üvegpaloták, irodaházak. Jóformán alig maradt emléke a régi városnak, a kisebb – fából készült – épületek teljesen eltűntek. Szállodánk ablakából rálátunk egy teljesen körbeépített, de máig lakott kétszintes házikóra, még egy autóparkolónak megfelelő udvara is van. Tény, hogy a korábbi faépületeket évtizedenként vagy egy tűzvész, vagy egy földrengés pusztította el, s utána némileg tágítani lehetett az úthálózatot. A legemlékezetesebb, szökőártól is kísért földrengés 1923 januárjában döntötte romba a várost, a pusztítást még tűzvész is fokozta.

A parlament épülete

Második tokiói napunk buszos városnézés. A főváros leghíresebb sintóista temploma, a Szenszódzsi az első stációnk. Díszes duplafedeles vörös kapun lépünk a szelek és esők istenének tisztelgő szentély területére.
{Tovább olvasható még 1037 szó.}
Itt aztán megdöbbentő a látvány: két oldalt árusbódék sora – sokkal inkább vásárban érezzük magunkat, mint valamely szent helyen. Szinte test-test mellett kell furakodnunk a központi épület felé. A turisták tömegét fokozza az iskolások kivonulása: egész osztályokat vezényeltek ide. Amikor belefáradnak a nézelődésbe, vagy éppen az egyenruhás tanár i
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, 

KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK
EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Romániában tavaly több menedékkérelmet ...
Európai és kínai együttműködéssel ...
Izgalmas előadások és művészeti ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • Nehéz lesz orvosként dolgozni műszaki ...
  • Látszólag
  • Egyetemi házasság
  • Nem hiába
  • Killyéni-emlékverseny: nagy harc ...