James mosolya, Irina ízületei
Vissza

James mosolya, Irina ízületei

Többen ülnek a váróteremben, felduzzadt arccal. Van, akinek csak egyik arca duzzadt, van, akinek mindkettő. Nem beszélnek egymással, duzzadt arcukkal nézik a hatalmas kivetítőt, amin a legsemlegesebb adó megy: a National Geographic. Nem kell a szövegre feltétlenül figyelni, elég gyönyörködni az érintetlen ausztrál vízivilágban. Az a fontos, míg zsibbadnak az arcok, addig szemnek és fülnek is kellemes legyen a látvány.

Mesélik, hogy akkor helyeztek el együléses elkülönített házimozit is a tágas térben, amikor az egyik páciens, egy dán üzletember kiborult, ha nem követheti folyamatosan a New York-i tőzsdét a kezelés, zsibbadás alatt is, akkor másik rendelőt keres, ahol készségesen eleget tesznek kérésének, ha már annyi pénzt hagy náluk. A rendelő tulajdonosa szívta erre kicsit a fogát, hogy ez azért túlzás, de meggyőzték az orvosok, akik ebben a fogorvosturizmusban szakmai és főleg egzisztenciális felemelkedésüket látják (csak még nem kerestek eleget, és rengeteget dolgoztak), hogy egy dán üzletember egyenlő a dán piaccal, és repülni fognak a SupiDent-hez a dánok, különben is, ebben a szakmában a páciens diktál, mindenki tudja, hogy farkastörvények uralkodnak; egy rossz válasz, és minden megy a levesbe.

James is a váróteremben ül, félig felduzzadt arccal mered a tolmácsra, akit miatta hívtak be ezen a húsvét előtti szombat délelőttön. James csak ekkor ért rá; húsvétkor Londonban se dolgozik senki, pláné északon, Islingtonban. James kőműves, van egy kis vállalkozása, kelet-európaiakat toboroz az építkezésekhez: éjt nappallá téve dolgozik, rohangál beszerezni az anyagokat, senkiben se bízik, csak magában, a vállalt felújításokat tisztességesen elvégzi. Jó érzékkel választja ki a melósokat, főleg lengyeleket és magyarokat; munkásszállót intéz nekik, esténként ír barna sört is visz nekik – erre nagyon büszke.

Egyetlen gondja van Jamesnek: elől nincsenek fogai: se felül, se alul. Őt ez különösebben nem zavarja, de mást igen. Telefonon senki nem mer tőle rendelni, annyira érthetetlen, amit mond. Nem mindegy, hogy szigetelni szeretne a megrendelő, vagy burkolni. James azt mondja épp a tolmácsnak, de inkább csak mutatja, akkorára nőtt a szája, hogy ki se tudja nyitni. És csak arra emlékszik, hogy volt idő, amikor fogával nyitotta ki a sörösüvegeket, egymás után tizet is, de azok az oldalsó fogai most is megvannak. A tolmács fáradt, előző nap céges bulin volt, kicsit kiengedett. Alig bírt felkelni, és most nagy erőfeszítésekkel próbálja megfejteni James gondolatait, aki viszont annál többet nem tud magából kipréselni, hogy au au au... Erre a tolmács kitalálja, hogy inkább leírja, lerajzolja, tableten megmutatja egy programmal, milyen szép fogai lesznek a beavatkozás után. És ahogy a SupiDent hirdeti: a szép mosoly a siker záloga.

James, ahogy ott ül a váróteremben, nézi a bálnák nehéz életét, és amikor elsötétül a képernyő a film végén, meglátja benne önmagát feldagadt fejjel. Szólni nem tud, pedig legszívesebben kiabálna:  ráeszmélt, hogy ő tulajdonképpen ezt az egészet nem akarja, el akar menni, kifizet mindent, csak hadd mehessen el, szép az idő, a város, megnézi inkább, itt is király van, ugye?

Ebben a pillanatban belép a váróterembe egy gyönyörű, szőke nő: James megpillantva őt, leengedi a karját, már nem gesztikulál, visszarogy a székre. Irina új páciens, neki is kell tolmács; tiszta szerencse, hogy a James tolmácsa oroszból is fordít. Kiderül, hogy ő a reumás ízületeit jött kezeltetni a húsvéti szünetben – náluk később van húsvét -, és az iszapkezelés közben annyira elkezdett fájni a foga, hogy hiába szedett be bivalyerős fájdalomcsillapítót, hiába kenegették mindenféle olajokkal a fájdalomgócpontjait, nem csitult az érzés. Egyedül a SupiDent van nyitva húsvét szombatján, taxival vitték be, majd a végén felárat számítanak érte fel.

Irina és James egymás mellett ülnek, most már Irina arca is duzzad. Irina tud valamennyit angolul, így a fordító kiiktatásával elkezdnek szavakban beszélni, egymásra mosolyognak. James megmutatja a tabletjén a legutóbbi házat, amit felújított, Irinának tetszik a nagy erkély, mutatja, hova tenne virágokat.

James bevallja, hogy megbánta ezt az implantációt, az ő mosolya belülről fakad, erre Irina gyöngéden megveregeti a vállát. Irina meg bevallja Jamesnek, hogy megbánta az iszapos kezelést, két kezeléstől állandóan büdösnek érzi a testét, ráadásul az iszap tömény illatától állandóan fuldokolt.

Megszólal a szignál, hogy 2 perc múlva menjenek be a kezelést folytatni. Erre felállnak, úgy tesznek, mintha a kezelők felé tartanának, de épp nyílik a rendelő ajtaja, ők pedig egymás kezét megfogva kisurrannak rajta.


MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI
  • Pokolra szállás
    Pokolra szállás
  • Elment a New York-i emberünk
    Elment a New York-i emberünk
  • Halál élőben
    Halál élőben
  • A város bombái
    A város bombái
  • Lángoló katedrálisok kora
    Lángoló katedrálisok kora
  • Intő jel?
    Intő jel?
  • Bevágott budiajtó
    Bevágott budiajtó
  • Szegény betegek, gazdag egészségesek
    Szegény betegek, gazdag egészségesek
  • Kampánytrollkodás
    Kampánytrollkodás

ROPOGÓS ROPOGÓS

Tudor Giurgiu-premierrel indít a TIFF
Huszonöt létszámos osztályokat akar az ...
Sírokat gyaláztak meg a zilahi ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ