Iskolai tesztelés: reggel még könnyű, estére kivitelezhetetlen

Otthoni tesztelést javasolnak a tanügyi szakszervezetek

Iskolai tesztelés: reggel még könnyű, estére kivitelezhetetlen
Heti kétszer kellene tesztelni az iskolában a diákokat, ezt órák előtt az egészségügyi személyzet végzi (ebből iskolánként jó, ha egy van) vagy az erre kijelölt személyek – közölte az egészségügyi minisztérium a tesztelési eljárás részleteit. Az alapos ismertetés szerint kétszer is kell pipettával egyik anyagból a másikba csöpögtetni, az eredményre 10–15 percet várni, elkülöníteni a „pozitív” személyeket, biztonságosan tárolni a veszélyes hulladékot. Harmincszor minden osztályban. Hétfőn délben Kerekes Adelhaida főtanfelügyelő-helyettes úgy tudta, a héten megkapják az iskolák a teszteket, és hétfőn már használják. Aztán nagyot fordult az egész tesztügy: a tanügyminiszternek jutott ideje elgondolkodni, és átiratban kérdezte Cseke Attilától, elvégezhetik-e a gyorsteszteket a szülők otthon, majd este a sajtónak már egyenesen azt nyilatkozta, az elképzelés nem megvalósítható, mert megbénítja az oktatást.

Ezer diákra egy egészségügyi asszisztens

Még a városi iskolákban sincs mindenhol orvos a tanórák alatt, de sok helyen még nővér sem, rendelőszoba sem, a vidéki iskolákról nem is beszélve. Ahol mégis van, ott egy nővér jut 700 vagy ezer tanulóra. Egyértelmű, hogy nem végezheti el egymaga az összes tesztet, az iskolák tehát valaki mást kell megbízzanak a tesztek elvégzésével. A kapust aligha, hiszen belőle többnyire szintén egyetlen egy van egyszerre jelen. A takarítószemélyzet is a minimálisra csökkent olyannyira, hogy a hivatalosan alkalmazható személyzet nem is győzné a munkát, ezért helyenként másképpen oldották meg, például az iskola alapítványa fizeti a plusz személyzet bérét, de csak a feltétlenül szükséges mértékig, őket hát aligha lehet tesztelésre befogni. Már csak azért sem, mert zömüknek a munkája a tanórák végén kezdődik, a tesztelést pedig tanítás előtt kell elvégezni. Nem kell sokat gondolkodnunk, hogy rájöjjünk, kik fogják végezni tehát a tesztelést: a tanárok. Már csak meg kell szervezni.

Segítség ehhez is van, hiszen a minisztériumi leírás minden lépést pontosan ismertet. A tesztkészlet részét képező kis tartályba gyűjtött köpetből pipettával kell 4 cseppet tenni a keverőedénybe előzőleg szintén a tesztet végző személy által betöltött reagensre, azt lefedni, összerázni, majd belőle pipettával 3 cseppet juttatni a tesztkazettába. Negyedóra múlva leolvasható az eredmény. Ez a negyedóra nem telik tétlenül, várakozás helyett még be lehet gyűjteni néhány diák köpetmintáját, vagyis nem jön el a tanítási nap vége, mire az utolsó diákot is sikerül tesztelni, egyébként 7 és fél órába telne kivárni a harmincszor 15 percet. Abban már csak reménykedni lehet, hogy senki sem keveri össze az eredményre várakozó mintákat... Biztosan olajozottabban működhetne mindez tervszerűen, ha kiszámolják, hány perc míg „kezdő laboránsok” kezében a minta a tesztkazettába jut, és készülne esetleg egy számozott többrekeszes doboz, ahova az eredményre váró tesztek átláthatóan elhelyezhetők. Így talán kevesebb időbe telne az osztály tesztelése, de jelenlegi formájában derűlátó számítások szerint is biztosan rámegy az első óra, talán még nem is elég.

Cipőt kötni, orrot törölni, nyáltesztet végezni

Még októberben kiírták a közbeszerzési eljárást az iskoláknak szánt 70 millió gyorstesztre. A több mint egymilliárd lejes beszerzés három szakaszban zajlik, az elsőben 3 cég szállít 9 millió tesztet, a további két közbeszerzési eljárásban szállítandó mennyiségen hét cég osztozik. A teszteket a megyei közegészségügyi igazgatóságok a tanfelügyelőségek segítségével osztják ki, Kerekes Adelhaida Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint Kolozs megyében eddig az igazgatóság intézkedett, nem kérték a tanfelügyelőség segítségét. Úgy véli, eleinte körülményes lesz a tesztelés, de később reflexszerűvé válik, főleg a nagyobb tanulók gyorsan megtanulják, mit kell tenniük. A kicsikkel később is nehezebb lesz – ezt Fodor Emőke tanító is így látja.

– Úgy gondolom, hogy egy óvónőnek vagy tanítónak se újdonság, hogy tanítványainkat kicsit sajátunknak érezve cipőt kötünk, orrot törlünk... tehát a pálcika alkalmazása se lenne ilyen szempontból új. Számomra az időpont a legnagyobb probléma. Reggel 8–9.30 között a stepben a reggeli találkozás zajlik, a nap fő mozzanata, amire a többi tevékenység épül. Illetve reggel a legfrissebbek és legfogékonyabbak a gyerekek. Ha eltelik a fél délelőtt, a gyerekek éhesek és felpörögnek, nehéz lesz újra ráhangolni őket a tanulásra. Hiába adok önálló munkát 24-nek, míg egyet tesztelek, másodikban még segítséget igényelnek a feladatokban. Megoldásnak látnám az otthoni tesztelést, hisz a szülők eddig is felelősen betartottak minden járványügyi szabályt – véli a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum step by step módszerű második osztályának tanítója. Az iskolában egyébként 450 diák tanul, és egyetlen orvosasszisztensük van, de például a kolozsvári magyar tannyelvű iskolákban 700-as, ezres a létszám, de kétezres létszámú iskolák is akadnak Kolozsváron, és akkor az iskolai személyzet tesztelésével még nem is számoltunk.

Hatékonyabb otthon tesztelni

A fertőzésveszély miatt a tanügyi szakszervezetek már korábban tiltakoztak az ellen, hogy a teszteket a tanügyi személyzet kezelje, hétfőn petíció aláírására és az egészségügyi minisztériumhoz való továbbküldésére szólították fel tagjaikat, így tiltakozva az iskolai gyorstesztelés ellen. Tervezett formájában az ugyanis ellehetetleníti a tanítást, túl időigényes, a diáklétszámot és a tantermek szűkösségét tekintve fokozza a fertőzésveszélyt az osztályon belül, és nem biztosítható, hogy a mintavételt megelőző egy órában a diákok nem ettek, nem ittak semmit. Ehelyett az otthoni tesztelést tartják kívánatosnak. Az otthoni tesztelés más országokban bevált rendszerét javasolta még a tesztelési eljárás ismertetése előtt az iskolaorvosok társasága is, amelynek elnöke, dr. Rajka Daniela az egészségügyi és tanügyminiszternek címzett nyílt levélben hangsúlyozza, az otthoni tesztelés azért is jelenthet jobb megoldást, mert egy iskolában tesztelt pozitív eredmény miatt az érintett egész osztálya kénytelen lenne online tanrendre váltani, a tantermet szigorú feltételek mellett kell fertőtleníteni, a teszteléshez szülői belegyezés szükséges (amiről az azóta kidolgozott alkalmazási eljárás nem rendelkezik) stb.

A két felelős minisztérium együttműködésének hiányosságairól árulkodik, hogy a szülői felügyelettel történő otthoni tesztelés lehetőségéről érdeklődött hétfőn Cseke Attila egészségügyi miniszternél Sorin Campeanu tanügyminiszter azt is megkérdezve, hogy az óvodásokat is gyorstesztelik-e majd, és szükség van-e szülői engedélyre az iskolai tesztelésekhez, de még a tesztek kiszállításának határidejéről is pontosításokat kért. Majd este az Antena 3-nak már arról beszélt: ebben a formájában nem lehet az iskolákban reálisan alkalmazni a gyorstesztelést, ehhez nincs elegendő szakképzett személyzet, „olyan eljárás kell, amely nem blokkolja a tanítást”. Egy héttel ezelőtt a tanügyminiszter még arról beszélt, a teszt elvégzése olyan egyszerű, hogy azt maguk a diákok is elvégezhetik.

Külföldön nincs pipetta az iskolai önteszteknél

Ausztriában a kisebb diákokat otthon tesztelik a szülők, a nagyobbak pedig önmagukat tesztelik az iskolában. A francia diákokat kezdetben egészségügyi személyzet tesztelte, egyetemista körökből toborzott szakképzett önkéntesek segítségével, ősztől azonban csökkentették a tesztelést az iskolákban, gimnáziumban és líceumban csak a fokozottan fertőzött vidéken teszteltetnek, a mintát maguk a diákok kezelik. Németországban iskolánként változó megoldásokkal élnek. Egyes tartományok csak tanévkezdéskor kértek tesztelést, majd később időszakosan, például hetente kétszer. Leggyakrabban önmagukat tesztelik a diákok, még az iskolakezdők is, tanári felügyelettel. Az Ausztriában, Németországban használt teszteknél nincs pipetta, hanem vagy úgynevezett nyalókatesztet végeznek (fél percig forgatják szájukban a pálcikát, majd az egész osztály egyetlen műanyag dobozkába gyűjtött pálcikáit laborba szállítják, ahol egyetlen tesztben dolgozzák fel, pozitív eredmény esetén pedig egyenként tesztelik az adott osztály minden diákjának nyálmintáját), vagy az orrban megforgatott pálcikát a reagensbe „mártják” egy olyan kis műanyagtartályban, amelynek egyik vége pipettaszerű, így a dugó eltávolítása után egyszerű néhányat cseppenteni belőle a tesztkazettába. A miniszter azt mondta, az első szakaszban vásárolt tesztek ugyanolyanok, mint amilyeneket például Németországban, Portugáliában is használtak, kisebb diákok is elvégezhetik maguknak felnőtt felügyelete mellett. Ehhez képest az alkalmazási eljárásban ismertetett lépések alapján a hazai tesztmódszer eltérőnek tűnik attól, amit a diákoknak szánt német nyelvű ismertetővideókon vagy a híranyagokban láthatunk: ott a diákok vattapálcikával veszik a mintát, nem kell dobozkába köpniük, pipettákat nem használnak, és ha egyáltalán szükséges, akkor csak egyszer csepegtetnek – nem mellesleg így kevesebb veszélyes hulladék is keletkezik. Addig is, amíg az első teszteket meglátjuk, csak reménykedhetünk, hogy a miniszter nem téved, amikor Németországgal példálózik. Végső soron az öntesztelés egyenesen szórakoztató is lehet, tisztára mint egy interaktív kémiaóra, akár még a pályaválasztásban is meghatározónak bizonyulhat. De még sok minden változhat, mire ez a cikk a nyomdából az olvasó kezébe jut...