Inkább a rablók, mint a DNA?
Vissza

Inkább a rablók, mint a DNA?

Estére halasztottam a Nagytakarítás Romániában (România, marea curăţenie) című film megtekintését, amely – többek közt – az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által az elmúlt időszakban elkövetett túlkapásaira is rávilágít, bár az az érzésem, sok újdonsággal nem kecsegtet. Az utóbbi hónapok ugyanis szolgáltattak jó néhány példát a DNA működésére vonatkozóan. Az egyik mindenképpen Horváth Anna esete. Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere, akit október elejétől tartó hatósági felügyelet alá helyeztek – nem gyakorolhatja alpolgármesteri tisztségét, fizetés nélküli szabadságra ment, tehát nincs jövedelme, nem hagyhatja el az ország területét, nem tarthatja a kapcsolatot bizonyos személyekkel, zár alá helyezték a nevén levő ingatlant. Horváth Anna tegnap lemondott alpolgármesteri tisztségéről.

Politikai súlyát, emberi tartását, kitartását, munkabírását, őszinteségét tekintve az alpolgármester nem számít tucatpolitikusnak. A városi önkormányzatban megállta a helyét, következetesen és szívósan végezte feladatát, ereje és tudása szerint képviselte a magyar közösséget. Napirenden tartotta a különböző ügyeket, s bár határozottsága, rendíthetetlensége, tántoríthatatlansága miatt gúnynevet is adtak neki a városházi alkalmazottak (Anakonda), ez inkább bóknak számított, hiszen kollégái körében nagy tiszteletnek és elismerésnek örvendett.
Az ellene felhozott vád egyszerűen érthetetlen – legalábbis számomra. Mi történik? Csak egyszerűen rájárt a rúd? Boros János és László Attila vádmentes alpolgármesteri tevékenysége után feltétlenül példát kellett statuálni, lám-lám magyar tisztségviselő is lehet korrupt?
Éppen eltökéltsége, elhivatottsága és elkötelezettsége okozta a vesztét: egy olyan építkezési engedélyt igyekezett megsürgetni, amelyet a törvény értelmében a közhivatalnak már ­hosszú-hosszú idő óta ki kellett volna bocsátania. De a városháza el is utasíthatta volna az üzletember kérését, teret engedve ezáltal az igazságszolgáltatásnak. A tótumfaktum hivatal azonban ezt sem tette. S hogy történetesen attól a vállalkozótól kaptak koncertjegyeket a helyhatósági választási kampány során az önkéntesek, akinek az ügyét sürgetni igyekezett? De hát bizonyos értelemben ez a feladata: nyomatékosan képviselni a kolozsvári polgárok törvényes, jogos érdekeit. Valóban: az önkéntesek hozzájárultak ahhoz, hogy ismét alpolgármester legyen, s ezért fizetést is kapjon, de innen a DNA által megfogalmazott vádakig (pénzmosás, befolyással való üzérkedés) nagyon hosszú az út. Beigazolódott az, amit október elején írtam a blogomon: vékony jégen táncolnak a DNA ügyészei. Ilyenkor, ugye, szinte mindenki a legrosszabbra gondol: csúszópénzt fogadott el és/vagy kért, megvesztegették, tetten érés történt, rajtaütésszerű ellenőrzést tartottak, lehallgatták a telefonját, s saját magára nézve inkrimináló dolgokat mondott, miegymás. De hát semmi ilyesmi. Nem kérte a koncertjegyeket, nem szabta feltételként az ügyintézés gyorsítására. Nem kapott vagy adott pénzt, nem ajándékozták meg egzotikus vakációval, világkörüli úttal őt és/vagy családját, senki sem jelentette fel.
Igen ám, de a korrupció kapcsán olyanok egyes emberek, mint Pavlov kutyája. Mihelyt azt hallják, hogy DNA és politikus, azonnal beindul a feltételes reflex. Nyálaznak, élvezik a mutatványt, a „bilincsek táncát”, ahogy azt nemrég Dana Gârbovan mondta. Kevesen gondolnak arra, hogy esetleg túlkapás, tévedés. Hogyhogy, hát a DNA is tévedhet? Igen, és most ismét Dana Gârbovant, a Bírók Országos Szövetségének elnökét idézem, aki szerint mihelyt valamely személy vagy intézmény szinte teljhatalmi pozícióban van, és senki sem ellenőrzi, előbb-utóbb óhatatlanok a túlkapások. Tanácsa az: a DNA kapcsán is gyakoroljuk a kritikai szemléletet.

Úgy érzem, Horváth Anna több esetben belenyúlt a méhkasba lásd nyelvi jogok, többnyelvűség, műemlékvédelem, kulturális örökségünk védelme, törvénytelen építkezések stb. S a darazsak ellepték. A törvényesség és a tisztesség jegyében ujjat húzott egy olyan kolozsvári személlyel, aki 1989 előtt is a struktúrákban tevékenykedhetett, s ma is igen befolyásos pozícióban lehet. Bosszúhadjárat? Karaktergyilkosság? Lejáratási kampány? Alighanem. Egyébként öt hónap elégséges időnek kellett volna lennie az ügyészeknek arra, hogy bizonyítsák a vádakat.
Egyre inkább beigazolódni látszik az éjszaka közepén háza ablakán kinéző, s csuklyásokat közeledni látó politikusról szóló vicc: abban reménykedik, hogy bár csak tolvajok lennének, s nem a DNA álarcosai... A tárgyakról le lehet mondani, de a meghurcoltatást, a minden alapot nélkülöző vádak miatt besározódott közéleti, politikusi hírnevet, tönkretett karriert és magánéletet már sokkal nehezebben. Vagy egyáltalán…

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Nőhetnek az elöljárói bérek
Három neves filmszakember kap ...
„Királyi” filmmel indít az idei TIFF

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ