Illatkóstolóban Gergely Kata gyertyaöntő műhelyében

Sokaknak a gyertyagyújtás, neki a gyertyakészítés jelenti az énidőt

Illatkóstolóban Gergely Kata gyertyaöntő műhelyében
2022 januárjában kerestem fel először Gergely Katát, mire ő időt kért tőlem, hogy igazi kis munkatérben fogadhasson beszélgetni. Alig két hónap alatt váltotta le konyháját egy hangulatos kis műhelyre, ahol arról mesél, hogy sosem volt nagy gyertyakedvelő, az igény arra, hogy az ember valamit kreatívkodjon, alkosson, az anyag szeretete, formálása, a kísérletezés iránti vágy vezetett oda, hogy ma gyertyákat készít. Mint meséli, az új illatokkal, anyagokkal együtt önmagát fedezi fel, korábban például nem tudott kapcsolódni a növényekhez, ám ma már minden apró kis csodára felfigyel. Új munkaterében egyszerűen csak jó lenni, órákig lehetne csak ülni és kóstolgatni a friss, kellemes illatokat. Hogyan képzeljék el? Egy kis citrust vaníliával és kókusszal fűszerezve. Talán van egy kis teafa, meg narancs, ez pedig biztos bőr. Az nagyon kellemes, de mi az? Ezt egy picit közelebb tehetem?

Honnan a szenvedély az alkotás, kézműveskedés iránt?

– Édesapám szobrász volt, és gyerekként a testvéreimmel nála töltöttük a délutánokat, a műhelyében. Mellette írtuk meg a házi feladatot, és amikor az megvolt, emlékszem, hogy ránk adott egy munkásinget, átkötött egy övet a derekunkon, így dolgozhattunk mi is mellette. A munkaruhának nagy szerepe volt és komolysága, hitelesítette számunkra a munkát. Szóval ezeken a délutánokon eltanultuk édesapánktól (Gergely István képzőművész – szerk. megj.), hogy hogyan is kell agyagból dolgokat alkotni. Kis plaketteket, tárgyakat készítettünk, amiket kemencében megégettünk, gipszbe öntöttünk, s ma is ott lógnak a falon. Biztos vagyok benne, hogy örököltünk tőle egy nagy adag kíváncsiságot és alkotói vágyat.

Mikor kezdtél érdeklődni a gyertyakészítés iránt?

– Egészen pontosan öt évvel ezelőtt, egy hobbioldalról vásároltam meg az első kellékeket, egykilós paraffin viaszt, kanócokat meg formákat. Azt hiszem, az elején mindenki paraffinnal idétlenkedik vagy nevezzük kísérletezésnek – mondja nevetve. – A kíváncsiság, nem pedig a gyertyaégetési vágy vezetett oda, hogy megvásároljam ezeket a kellékeket, a készítési folyamat vonzott. Akkoriban a Youtube-on egy indiai hölgy videói kötöttek le, órákig néztem őt miközben gyertyákat készített, és persze, hogy ki akartam próbálni, de mint a legtöbb háztartásban, nálunk sem volt csak úgy a szekrényben egy adag viasz, kanóc, meg egyéb hozzávalók.

Ma már kisvállalkozásról beszélünk. Hogyan fejlődött ez idáig?

– Rájöttem, hogy ajándékozáskor milyen szép is, ha valami olyat adhatok, amit én készítek el, így saját magamból is ajándékozok. Emiatt kezdtem el fejleszteni magam és kipróbálni új dolgokat gyertyakészítés terén. Mindig láttam lelki szemeim előtt a személyt, akinek készítettem, és igyekeztem úgy alkotni, hogy az neki szóljon, személyes legyen.

Két évig ajándékoztam gyertyákat, mikor egy külföldön élő barátnőm megkérdezte, hogy miért nem próbálok meg natúr gyertyát készíteni, mert ma már ez a menő, minden a vegán felé irányul, s az emberek igyekeznek ugye mindenből a zöldebbet választani. Akkoriban nekem ez még új volt, s arra gondoltam, hogy itthon még nem trend. De elültette a fejemben a gondolatot, és végül áttértem a növényi, szójaviaszra, mert megtudtam, hogy mennyire toxikus is a paraffin. Igaz, attól, hogy valaki meggyújt egy paraffingyertyát, még nincs gond, de nekem vele kellett dolgozni, karácsony körül pedig nagyon sokat dolgozni, és arra gondoltam, hogy nem tehetem ki folyton a veszélyes, mérgező füstnek a szervezetem. Ráadásul sokáig a konyha volt az én kis munkaterem.

Kata: Rengeteg tervem van még, de nem sietek sehova. Minden jönni fog a maga ritmusában.

Ma már csak a szójaviasszal dolgozol?

– Igen, de ott van még a repce meg pálmaviasz, amiket ki szeretnék próbálni.

Mi a szójaviasz különlegessége, amellett, hogy natúr?

– Tulajdonképpen az, hogy a szójaviasz alapú gyertyák semmiféle káros, kémiai anyagot nem bocsájtanak ki, akár az asztmások is égethetik. Mellette a paraffin parabéneket tartalmaz, hormont befolyásoló hatása van, a női nemi hormonra, az ösztrogénre kifejezetten veszélyes. Aki néha meggyújt egy gyertyát, annak nincs oka aggódni, de aki szereti és sokat égeti, főleg kis térségekben, egy tömbházlakásban például, annak üzenem, hogy mielőbb váltson.

A piacon kapható gyertyák többsége paraffin viaszból készül?

– Igen. Még mindig az egyik legolcsóbb és legnépszerűbb a paraffin viasz. Amerikában és Ausztráliában már10 éve használják többségében a növényi alapú viaszt, és azt látom, hogy felénk is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Én két éve kezdtem el használni, akkor még nem igazán volt ismert, de azóta gombamód terjed. Kérdőjeles viszont, hogy jól van-e felhasználva. Az interneten rengeteg infó van a készítési módról, de az oktatóvideók ellentmondanak egymásnak, és így a készítő maga kell eldöntse, hogy kinek a példáját követve készít gyertyát. Szerintem az a biztos, ha olyat követünk, aki rengeteg kísérletezésen van túl és tudja, hogy mit miért, hogyan készít.

Szójaviaszt és üveget használsz a gyertyákhoz. Ezen kívül van még más is, amivel hozzájárulsz a fenntarthatósághoz?

– Az illatanyagok. A legjobb minőséget vásárolom külföldről, ezek mind megfelelnek az IFRA előírásainak, a Nemzetközi Illat Egyesület kemény szabályainak, tehát nem tartalmaznak semmiféle káros, rákkeltő, allergiát okozó anyagokat. Mind kifejezetten gyertyakészítésre előállított illatanyagok. Nyilván az áruk is ehhez mérten borsos, de engem megnyugtat, hogy az illat is biztonságos, a gyertyának pedig ugye ez a két legfontosabb tulajdonsága, hogy szépen ég és kellemes illatot áraszt, nem pedig mérgező füstöt.

Örülünk, hogy icipicit a Szabadság is ott van Kata illatvarázsműhelyében

Nemrég a vállalkozásod közösségi oldalán megosztottál egy videót, amiben a munkafolyamatot mutatod be. Hogyan is készül egy gyertya?

– Először is kimérem a nyersanyagokat, nagyjából az üveg űrtartalmának kétszeresét kell kimérni a viaszból, egy másik edényben pedig a felhasznált viaszmennyiség kb. 6–9%-át az illatanyagból. Én 8%-al „terhelem” a gyertyát, de az erős illatokból van, hogy csak 7,5-el dolgozom, vagy volt egy pink champaign illat, amiből 9%-ot használtam fel, és így is enyhe volt – lehet és kell is játszadozni a mennyiségekkel. A viaszt duplafalú edényben olvasztom fel, éppen ahogy a csokit szoktuk, mialatt előkészítem az üvegeket, a kanócot. A kanócok ilyen kis merevített, több méretben előre gyártott, szójaviasszal bevont kanócok, amiket duplafalú ragasztóval vagy ragasztópisztollyal odaragasztok a pohár aljához. Az egyik legfontosabb kellék a hőmérő, a viasznak el kell érnie a 80–83 fokot, majd ha 70 fokra hűlt, két perc alatt, kevergetéssel fel kell oldani benne az illatot. 57 foknál lehet önteni egy hőpisztollyal előmelegített üvegbe, majd hűvös helyen ajánlott tárolni három, négy napon át az első égetés előtt.

Az öntéssel és az egész folyamattal még én is kísérletezem, egy nap után az átlátszó üvegnél jól látni, hogy mennyire illeszkedik a szója az üveg falához. Egy abszolút természetes tulajdonsága a növényi viasznak, hogy az ugyanabban az időben kiöntött viasz egyike tapad, a másik pedig nem.

Szép, finom, hasznos: színes növénykékkel dekorált szójaviaszgyertyák, szekrény- és autóillatosítók

Ha illatanyagokat kombinálsz, hogyan, mi alapján választod ki őket?

– Emögött egy egész tudomány és szakma bújik meg, nem igazán szeretek kísérletezgetni, mert picit olyan vagyok, hogy meg kell értsem, mit miért kombinálnak, és nem tudok erről mindent. Szoktam figyelni híres gyertya- és parfümkészítőket, az ő illatkombinációikat, és utánajárni, hogy miért illeszkedik jól két illat egymáshoz. Ugye vannak a könnyű, mutatós illatok, amiket először erősnek érzünk, de gyorsan elpárolognak, mint a citrus, a menta, aztán vannak a nagyobb erővel rendelkezők, a levendula, teafa és a nehezebb illatok, az alapok, mint például a vanília. Ez alapján lehet kísérletezni, de amatőrként nem vagyok túl bátor, és meg is jártam már, hogy egy vásárra kivittem a saját készítményem, a mandarint és bőrt, amiért én rajongtam, de másoknak nem jött be. Persze van amit már kitapasztaltam, például a narancsvirághoz narancsot keverek, mert valamivel enyhíti az önmagában nagyon erős narancsvirágot.

Lehet vásárolni kombinált illatanyagokat is?

– Igen. Nagy segítség, hogy sok illat már alapjában fűszerezve van valamivel, a citrusban például több minden van, ami a citrust hozza ki, és ezekkel nem lehet mellélőni.

Neked mi a gyertyaégetős szokásod?

– A tesztelés. Nem gyakran gyújtok gyertyát. Sokaknak maga a gyertyagyújtás jelenti az énidőt, a befelé fordulást, nekem annak az elkészítése jelenti ugyanezt. Aktívabb, dinamikusabb ember vagyok, és nekem így néz ki egy meditálás. Ugyanakkor nagyon hálás dolog, ami sokat ad lelkileg.

Az elhasznált üveg feltölthető?

– Szívesen feltöltöm a kifogyott üveget, de kizárólag akkor, ha korábbi használójához kerül vissza. Ugye a használt üveget fel kell melegíteni, hogy tisztítani lehessen, és ilyenkor megrongálódhat a címke, a hámozásnál ottmaradhat a ragasztó, vagy sérülhet az üveg. Ezek elkerülhetetlen dolgok, így azt újratöltött üveget már nem szeretném eladni vagy másnak elajándékozni.

A szekrényben mindig azt a ruhát teszem legközelebb Kata korongjához, amit másnap tervezek felvenni. Olyan jóóól átveszi az illatot...!

– Miket készítesz még szójaviaszból?

– Sokszor Instagramról inspirálódom, ott látom a legújabb trendeket, mint például ezeket a szójaviaszból készült korongokat és formákat, amiket szekrény-, szoba- és autóillatosítónak is lehet használni, vagy egyszerűen dekorációnak. Rajonganak érte, én meg figyelek, hogy a jellemzően friss illatokat használjam fel a készítésnél, citrusokat, levendulát, amik szekrénybe helyezve molylepke ellen is nagyon jól beválnak. Itt természetesen nagyobb az illatanyag, mint a gyertyákban. Rengeteg tervem van még, idővel szeretném bővíteni a készletet, de nem sietek sehova. Minden jönni fog a maga ritmusában.

Hogyan kell jól bánni egy gyertyával?

– A legfontosabb talán az első égetés, amikor a viasz felső rétege végig kell olvadjon az üveg széléig, mert ha csak 15–20 percet égetünk egy gyertyát, egy kis kráterszerű mélyedés keletkezik, ami a következő égetésnél csak tovább mélyül, majd egy idő után elfullasztja a lángot, és így sok értékes anyag elvesztődik. A kanóc visszavágása is nagyon fontos, a meghajlott, megfeketedett kanócvéget minden égetés előtt le kell vágni.

Mit tapasztalsz, milyen időszakokban vágynak az emberek a gyertyaélményre?

– Leginkább októbertől márciusig, a bekuckózós időszakban, amikor korán sötétedik, akkor vágyik az ember a melegre, fényre.

Kik vásárolnak tőled? Gyertyarajongók? Gergely Kata rajongók? Jógázók?

– Akik szeretik a jó illatokat, a szépet, még akkor is, ha nem gyertyarajongók. Sokan meg sem gyújták, mert azt mondják, hogy sajnálják égetni, annyira szépek, én meg ilyenkor csak bosszankodom (nevet), hogy nem gyűjteni, hanem égeti kell őket, és örülni nekik. De van persze, akinek önmagában öröm, hogy egy szép gyertya díszíti az otthonát. Ugyanakkor vannak „gyertyaevők” is, meg van, akinek sok a cigarettázós barátja, és egy-egy vendégség után szeret gyertyát gyújtani, mert nagyon jól elszívja a füstöt és a kellemetlen szagot. Nemrég valaki azt mesélte, hogy az odaégett étel szagát szívta el nagyon jól a gyertyám, más este imádkozás alatt, mindössze öt percre gyújtja meg a gyertyámat. Ez megható.

*

A Katával való beszélgetés az ötödik darabkája a #magamadom sorozatnak, egy igencsak fontos részecske, mert világosan fogalmaz: a különbség a kézműves és gyártó között, hogy amíg az utóbbinak az elég jó is megteszi, egy bütykölőnek, kézművesnek mindig valamivel többet kell adnia magából ahhoz, hogy úgy érezze, értéket kínál, amiért elfogadhat pénzt. Talán sokan nem értik még, hogy miért fontos az ilyen munka, és miért kell vigyáznunk a kézműveseinkre, de talán ezek a beszélgetések rávilágítanak, jobban megértetik. Köszi, hogy olvastok!