Őstermelő: nincs nagy nyereség, de meg lehet élni a munkából
KISS OLIVÉR
SINKLER-NÉMETH ZSÓFIA PETRA
Egyre népszerűbbek Kolozsváron az alternatív őstermelői piacok. A napokban mi is ilyent látogattunk meg: ezen a kincses városban vagy a környékén élő, valamint a kalotaszegi őstermelők kínálták eladásra portékáikat egy magántelken. A kedvezőtlen időjárás miatt nem a Ráskai Lea/Războieni utca 60. szám alatti közösségi ház udvarán, hanem a házban szervezték meg a Műveld a várost (Cultivă Oraşul) és a Tornác – Fenntartható Kalotaszeg (Târnaţ – Kalotaszeg Durabil) által közösen szervezett Városi Paradicsom (Porodica Urbană) elnevezésű őstermelői kispiacot. A vegyszereket mellőző kistermelők immár negyedik alkalommal szállították a kincses városba zöldségeiket és gyümölcseiket, természetes anyagokkal tartósított élelmiszereiket, lekvárjaikat, kompótjaikat, különböző italaikat, édességeiket. A változékony idő ellenére aránylag sok vásárló tette meg az utat a közösségi házig, a termékeknek nagy keletje volt.
Lelkész készíti a… „papsajtot”
Az udvaron román nyelvű útbaigazító jel: Piaţa pe aici, és egy piros nyíl. A bejárat előtt máris több kosár tárul elénk: az egyikben mángold, a másikban pedig citromfű. Ugyanakkor vásárolható sarkantyúka és házi paradicsom is. Balra fordulva a könyvtárszobába érkezünk, az egész falat beborító könyvespolcok előtt Sara Meaker és Douglas McFarlane rendezte be a Târnaţ Kalotaszeg Durabil mindenes standját: a férfi elmondása szerint az asztalon többféle, kalotaszegi református lelkipásztorok által házilag készített termék is van.
– Ebben a kekszben például juhtejből előállított vaj is van, amit a magyarvalkói pap készített. S itt az úgynevezett igazi sajt, ami a magyarókereki lelkész terméke. Ezt a gyümölcsöt pedig a Kispetriben élő romák szedték. Amit másoktól vásárolunk, azt ugyanazon az áron adjuk el, nincs nyereséghajhászás – magyarázza a rendkívül beszédes és rokonszenves idős férfi, majd szórólapot nyom a kezembe, amelyen ez áll: célunk fenntartani a kényes egyensúlyt az emberi jólét és az életszínvonal növekedése között, és megőrizni a természeti erőforrásokat és ökoszisztémákat, amelyektől a jövő nemzedék és a jelen is függ.
A következő szobában a Zsobokról érkezett Gergely Irén portékáját vesszük szemügyre: paradicsom, házi készítésű pesto, uborka, paprika. – Minden hónapban eljövünk árulni erre a piacra. Házi tojást és juhtejből készült ordát is hoztam, de az már elfogyott. Egyetlen zöldség vagy gyümölcs sincs megpermetezve. Elsősorban saját magunk számára termelünk, s amennyiben pluszterményünk van, azt hozzuk eladni. A zsoboki vasútállomásig elvittek kocsival, s a kolozsváriról is idáig hoztak, mert nehéz a csomag, sok a finomság – folytatja, hozzátéve, nemigen lehet eltalálni, éppen mire van igénye a vásárlónak. – Akik ide járnak, jól tudják, mi a különbség az üzletben vásárolható mezőgazdasági termékek és az őstermelőktől származó finomságok között. Észrevettem, hogy elsősorban azok a fiatalok tájékozottak, azok érdeklőnek és vásárolnak tőlünk, akik külföldön is jártak – mondja a hölgy.
A hátunk mögött a Váczi család tagjai olyasmit árulnak, amit még sohasem láttam: fekete berkenyét. – Családunk mintegy 200 bokrot számláló ültetvénnyel rendelkezik ebből a különleges növényből. Ültetése egyszerű, termése finom, és számos pozitív élettani hatása ismert – mutat rá az árus.
Megtudjuk, hogy a berkenyebokor másfél-két méter magasra is megnőhet, fehér virágait késő tavasszal hozza, ívelt hajtásokkal rendelkezik. A más néven aróniának nevezett gyümölcs többek között kedvező hatással van a keringési rendszerre és a szívre, szabályozza a vérnyomást, eltávolítja a nehézfémeket a szervezetből, enyhíti a migrént, csökkenti a cukorbetegség kockázatát.
Egy szobával odébb a Findi-kisvállalkozás által kínált édességek csábítanak, ám ismét beborul, még a következő zuhé előtt visszaindulnék, úgyhogy kihagyom a kóstolót. Indulás előtt az egyik szervező éppen csak annyit mond, miközben kilépek a kapun: a következő piacról a Műveld a várost vagy a Târnaţ – Kalotaszeg Durabil Facebook-oldalon adnak hírt.
Mitől olcsó a szilva…
A Széchenyi téri piacon már korántsem olyan beszédesek az árusok, mint Douglas McFarlane: sokan azzal hárítanak, hogy állítólag büvntetést kapnak, ha interjút adnak a sajtónak. Füstös Irén Éva azonban mégis szóba elegyedett.
– A rendszerváltás óta földműveléssel foglalkozom Magyardécsén. Ebből élünk, az egész család. Visszakaptuk a földeket, amelyek a nagyszülőkéi voltak, így jobbnak láttuk mezőgazdasággal foglalkozni, mintsem gyárban dolgozni – a kommunizmusban még ott dolgoztunk a férjemmel. Aztán nekifogtunk gazdálkodni, és további földeket is vettünk – meséli, miközben azt nézem, milyen olcsó nála a szilva.
– Az árazás egyszerűen történik, aszerint leginkább, hogy mennyi van abból a bizonyos árucikkből a piacon. Ha nagyon sok van, akkor olcsóbban kell adnunk, hogy el tudjuk adni. Van olyan időszak is, amikor kisebb a felhozatal, tudjuk tartani az árát. Általában mindig olyan árat szabunk, mint a viszonteladók. Én most olcsóbban adom a szilvát, mint ők, mert az enyém jobban meg van érve, és muszáj eladni. Mindig a szebb alma a drágább… – magyarázza, és érdeklődésemre azt is elmondja, ő bizony használ rá permetet, mert ha nem, akkor minden betegség megtámadja a fákat, főleg esős időben.
Akik beleszülettek a termelői létbe
A Györgyfalvi negyedben található Hermes piacon Zágoni Józsefet „nézem ki” magamnak: standja kicsi, de annál bőségesebb kínálat várja nála a vásárlókat. – Én ebbe beleszülettem, nagyszüleim is ezzel foglalkoztak, majd a szüleim is, aztán volt egy időszak, amikor volt a kollektív... Viszont én nem akartam kollektivista lenni, így elmentem az iparba dolgozni. De úgy látszik, a génekben benne van a mezőgazdaság. Szeretem ezt csinálni – mondja, s megtudom: a zöldséget, gyümölcsöt a Hóstátban termeli. Már ami még maradt belőle. Aztán arról kérdezem, mennyit keres egy nap a piacon.
– Attól függ, hogy mennyi árut hozok fel egy napra. Egy kereskedő rögtön meg tudja mondani, hogy megvettem ezt, eladtam drágábban, és ennyit kerestem rajta. De én március elején elvetem a magot, megtermelem a palántát, kiültetem, gondozom, aztán betakarítom. Relatív ez az egész – magyarázza, majd egy visszásságra is felhívja a figyelmet: mivel csapvízzel öntöz, duplán fizeti ki a víz árát, ivóvízként és szennyvízként is felszámolják.
Zágoni József standjánál bőséges kínálat várja a vásárlókat (Fotó: Sinkler-Németh Zsófia Petra)
Azt is elmondja, műtrágyát, vegyszert nem használ, mert az tönkreteszi a földet, s hogy a vírushelyzet miatt tavaly eléggé kilátástalan helyzetbe került: nem tudott árulni. Aztán kiskereskedőkkel vette fel a kapcsolatot, és ez jó stratégiának bizonyult.
– Amúgy jelenleg nyugdíjas vagyok, és ez nekem pluszbevétel. Nem úgy keresek vele, mint Gigi Becali, de meg lehet élni belőle. Ha munka nélkül is meg lehet élni úriasan, akkor épp a munkából ne lehessen? Amikor gyárban dolgoztam, előfordult, hogy hajnali öt órakor munkaruhában bent kellett lennem a műhelyben. Most akkor fekszem, amikor akarok, épp a termést megöntözöm előtte. Ha nem teszem, veszteségem van. Hogy ki segít nekem? Én, a József, a Zágoni és egy jó feleség”…
(Borítókép: Kiss Olivér felvétele)
