Ifj. László Attila: óriási felelősség a kutyatartás
Vissza

Ifj. László Attila: óriási felelősség a kutyatartás

A helyi sajtó évek óta többször cikkezett a Radu Ţermure által működtetett kutyamenhelyről, ahol 850 kutya él. Idén tavasszal a Facebookon értesülhettünk, hogy a Cosmetic Plant kolozsvári, magyar tulajdonban levő cég támogatja a menhelyet. A támogatási akciót bizonyító képek között figyeltem fel egy mosolygós, jóságos tekintetű fiatalemberre, akit hol egy tehergépkocsi kormányánál láttam, hol a szárazételes zsákokat hordta, hol egy csapzott szőrű kóbor kutyát simogatott. Magától adódott az ötlet utánajárni: ki ez a fiatalember, miért ilyen fontos számára a Ţermure-féle menhelyen élő állatok segítése? Ifj. László Attila (a képen balra) a Kolozsvári Műegyetem Villamosmérnöki Karának első éves hallgatója; édesapja jelenleg RMDSZ-szenátor, édesanyja, László Zsuzsa pedig a menhelyet támogató Cosmetic Plant cég tulajdonosa szívesen válaszolt a kérdéseinkre.

– Mikortól datálódik a kutyaszeretete?

– Gyerekkorom óta szeretem a kutyákat. Legelső kutyás emlékem a 2000-es évek elejére tehető, amikor a nagyszüleimnek volt egy pulikutyájuk, Bogi, „akit” nagyon szerettem a dús és kócos szőre miatt. Már akkor eldöntöttem, hogy mindig is lesz kutyám.

– Önnek milyen kutyája van? Korcs, fajtiszta, menhelyről megmentett?

–  Jelen pillanatban két kutya van a családban: Lili és Mazsola. Lili fajtiszta törpe schnautzer, míg Mazsola korcs. Meg szeretném említeni Bogit is, az én legelső, saját pulikutyámat, „aki” nem azonos a nagyszüleim pulikutyájával. Az én Bogim idén hunyt el 10 évesen, még harmadikos koromban kaptam a szüleimtől. Tisztán emlékszem, amikor a kezembe adták a dobozt, amelyben a kicsi fekete gombóc ült.

– Mikor kezdődött a Cosmetic Plant cégnek a Ţermure-men-helyet támogató akciója? 

–  Legelőször áprilisban vittünk nagy mennyiségű kutyaeledelt a Ţermure-menhelyre, azóta még háromszor megismételtük ezt az akciót. Édesanyám cége, a Cosmetic Plant hosszú távú segítségre gondolt, és megpróbáljuk a lehető legtöbb módon segíteni az ezen a menhelyen élő kutyákat.

– Mi az ön feladata a támogatás megvalósulásában?

– Az én feladatom elintézni a szponzorpapírokat, megvásárolni a kutyakaját, valamint elszállítani azt a menhelyre.

– Volt már a Ţermure-menhelyen vagy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal által működtetett sintértelepen? Milyen tapasztalatokat szerzett?

– Természetesen többször is jártam már a Ţermure úr által működtetett menhelyen, amikor odaszállítottam az eledelt. Ahányszor ellátogattam oda, mindig szakadt meg a szívem annyi kutya láttán, de jó érzéssel töltött el az a gondolat, hogy segítettem nekik életben maradni. A sintértelepen viszont nem jártam.

– Hogyan lenne megoldható a menhelyen élő kutyák sorsa?

– Sokszor elgondolkoztam már ezen. A Ţermure-menhely anyagi helyzete  nagyon rossz. Ezen kívül rengeteg a munka ennyi állattal. A  Facebookon többször hirdették, hogy önkéntesekre van szükség. Néhány fiatal önkéntes fel is vállalja a menhelyen való munkát, gondolok itt például a ketrecek tisztítására, ez nagyon jó. Viszont még így is sok a tennivaló. Jó lenne, ha minél többen végeznének önkéntes tevékenységet a menhelyen, mert nagy szükség van a segítségre, és a kutyák is örülnek a simogatásnak, törődésnek. Egy másik dolog, ami sokszor megfordult a fejemben az az, hogy rengeteg cég van Romániában, amely anyagilag támogathatná a menhelyet, mégsem teszi meg. Azt látom, hogy nagyon sok embert hidegen hagy ez a téma, mi több, ódzkodnak a menhelytől. Ţermure úr gondját viseli azoknak a kutyáknak, és megpróbál mindent megtenni azért, hogy a legjobb körülmények között tartsa az állatokat.

– Hogyan látja, miért van ennyi kóbor kutya Romániában? Külföldön sokat járt ismerőseim  szerint Nyugaton szinte nincs kóbor kutya, az állatvédelem nagyon jól működik, önkormányzati hatóságok és civil szervezetek együttműködnek… Mi erről a véleménye?

– Már az első látogatásomkor felfigyeltem, milyen sok a fajtiszta kutya a menhelyen. Megkérdeztem az egyik önkéntestől: vajon miért van ez így? Elmondása szerint sokan megveszik a fajtiszta kutyát, de egy idő után megunják, vagy rájönnek arra, hogy túl sok energiát és időt kell rájuk fordítani, az állatot pedig kiteszik az utcára, és itt kezdődik a probléma. A kóbor kutyák számához képest Romániában kevés a menhely, és ami van, az is teljesen tele van. Így egyszerűen nincs hol tartani ezeket az állatokat, amelyek ivartalanítás híján a végtelenségig szaporodnak. Az önkormányzatok is vajmi keveset törődnek ezzel a kérdéssel.

– Hogyan vélekedik a felelős kutya-, azaz állattartásról?

– Nagy felelősséggel jár egy kutya tartása. Időt és energiát igényel, de én úgy vélem, hogy a gazdik egy pillanatát se bánják ennek. Nem hiába mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja. A saját kutyáim sok boldog emléket szereznek nekem.

EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Alkotmánybíróság: a korrupcióellenes ...
A nyolcvanéves Murádin Jenőnek, ...
Megbukott az ellenzék bizalmatlansági ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ