Identitáskeresés ifi istentiszteletekkel: ki az én, ki a mi?

Identitáskeresés ifi istentiszteletekkel: ki az én, ki a mi?
Ki vagyok én, ki vagy te, kik vagyunk mi, kik ők? Ezek lehetnek azok a kérdések, amelyek egy mai fiatalban identitásával kapcsolatban felmerülnek. Kérdések, amelyek minden korosztályt foglalkoztatnak, de a dilemmát és a lehetséges válasz kutatását mindenki más szögből közelíti meg. A Kakasos templom (Kolozsvár-felsővárosi Egyházközség) böjti időszakban zajlott ifjúsági istentisztelet-sorozatában próbáltuk megtalálni azt a témát és az ehhez kapcsolódó nyelvezetet, amely minden fiatalhoz szól, legyen az tinédzser vagy már fiatal felnőtt.

Megjelent a Szabadság napilap mellékletében, a Református Híradó húsvéti számában.

Szerző: PÉNTEK DOMSCHY MERCÉDESZ KLÁRA

Az első vasárnapon a Ki vagyok én? kérdés alapján a Krisztus testtagjainak fontosságáról beszéltünk. A prédikáció azt próbálta megerősíteni a fiatalokban, hogy mindegyiküknek szerepe van, mindegyikük értékes és pótolhatatlan. A második vasárnapon a Jak 5,17–20 alapján szólt az igehirdetés. A Ki vagy te? kérdésre kapott válasz arra intett, hogy fontos meglátnunk az embertársainkat, jó, ha nem siklunk el egymás fölött, hanem kérdezünk egymásról, mielőtt ítéletet mondanánk valaki felett. A harmadik, különleges találkozón a keresztyén ember ajándék mivoltát hangsúlyozó igehirdetés mellett a Magyarbikali Gyermekzenekar szolgálatának örülhettünk. A zárótalálkozás a Bábel tornya történetének alapján arra világított rá, hogy nincs mi, ti és ők különállóan, hanem mi mindannyian Mi vagyunk Isten színe előtt, és így is kell viszonyulnunk egymáshoz. Az istentisztelet lejártával a tojásírás művészetét sajátíthattuk el kedves gyülekezeti tagunk, Széman Rózsa vezetésével, ez a foglalkozás is kiváltképp érdekesnek és élvezetesnek bizonyult a fiatalok számára.

Ifjúsági csoportunk önkéntesét, Székely Krisztinát a szervezés élményeiről kérdeztük.

– A böjti ifjúsági istentiszteletek nagy izgalommal indultak, mint minden szervezés. Rengeteg ötletünk volt, azt sem tudtuk, melyiket valósítsuk meg hamarabb. Munkacsoportokat hoztunk létre mindegyik feladatkörre a kávé és a tea elkészítésétől egészen az ifjúsági énekek begépeléséig. Mindenkinek olyan feladatot kerestünk, amiben jól érezheti magát és egyben hozzájárulhat a munkafolyamatok gördülékeny működéséhez. Az első vasárnappal sokat tanultunk, rájöttünk, hogy a vártnál is többen jöttek, és a hazaindulás pillanatához közeledve mindenki maradt volna még. Nagyon jó hangulatban zajlottak a tevékenységek! A hagyományos istentisztelet elemeit megtartva a lelkipásztorok (Kerékgyártó Zsolt és dr. Ballai Zoltán Ferenc) és az ifjúsági vezető (Domschy Mercédesz) sokkal fiatalosabb, közvetlenebb liturgiát állítottak össze, amely a hagyományos liturgiai elemeket ifjúsági énekekkel és könnyedebb, érthetőbb nyelvezettel egészítette ki. Nagyon jó volt, hogy a textust minden alkalommal valamelyik ifis társunk olvashatta fel, így szerves részévé váltunk az istentiszteletnek is. A szertartást követően hátul, a gyülekezeti teremben keksz, tea, kávé és más ropogtatnivaló várt. Eleinte kicsit izgultam, hogy mi lesz, ha senki sem akar majd hátra jönni, de Isten erről is gondoskodott olyannyira, hogy a teákért felelős csapattársak nem győzték főzni az újabb adagokat, hisz megtelt a terem. Nagyon örvendek és hálás vagyok, hogy lehetőségünk volt ezt megszervezni. Az utólagos visszajelzések alapján egész sikeresnek bizonyult istentisztelet-sorozatunk. Az ilyen rendezvények tudják éltetni a fiatalokban a hitet és ösztönözni őket az Istennel való közösségre – mondta a fiatal szervező.

Boér Hanga Beatrix nem bánta meg, hogy barátai unszolásának engedve részt vett a rendezvényen.

– Barátaim kitartó biztatására elmentem az első ifjúsági istentiszteletre. Nagyon felemelő, amikor az én korosztályom összegyűlve dicsőíti Istent. Az ifjúsági istentisztelet alatt leginkább az interaktivitás tetszett a tiszteletes úr részéről, ahogy érdeklődött az újonnan érkezettekről, mint amilyen én is voltam, ugyanakkor mégis otthonos közegben éreztem magam. Első istentisztelet után meg is invitáltak az ifis csoportba, amit nagyon élveztem. Nagyon boldogan mondhatom, hogy ez a fiatal közeg meghozta a kedvem ahhoz, hogy e közösség része legyek és még többször dicsőíthessem velük együtt az Urat.

A rendezvény mintegy zárásaként a Felsővárosnál ifjúsági napot szervezünk az időjárás függvényében április végén, május elején.